Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Óvodapedagógusok minősítésének tapasztalatai

2020.02.12

Minősítési tapasztalatok az óvodában

A pedagógusok minősítésével, az ezzel járó portfóliókészítéssel kapcsolatban már számos cikket tettem közzé ezeken a hasábokon. Ezzel párhuzamosan továbbra is sok pedagógus kolléga fordul hozzám a portfóliókészítéssel és a minősítési eljárás és az annak részét képező portfólióvédés lefolytatásával kapcsolatos konkrét kérdésekkel is. Szakértői és tanfelügyelői megbízatásom során elnökként magam is sok minősítési eljárásban vettem részt, ennek során értékeltem a pedagógusok által elkészített és feltöltött portfóliót, valamint figyelemmel kísértem a minősítés helyszíni látogatása alkalmával meglátogatandó foglalkozásokat és a portfólió védési eljárását. Szakértői feladataim ellátásakor mindig különös figyelemmel követtem az óvodapedagógus kollégák minősítési eljárását, így az óvónők által feltöltött portfóliót is. Úgy gondolom, hogy az óvodában dolgozó elhivatott kollégák még az átlagosnál is több erőt fordítanak a minősítési eljárásra történő sikeres felkészülésre. Ugyanakkor azonban számos olyan tapasztalatra is szert tettem, amely más pedagógus szakterületeken nem vagy sokkal kevésbé jelentkezik, az óvodapedagógusok esetében azonban kifejezetten gyakori. Ezek megosztására teszek kísérletet a most következő írásban.

  1. A portfóliós dokumentumokkal kapcsolatos tapasztalatok

Az óvodapedagógusok portfóliójára ugyanazok a készítési és szerkesztési szabályok vonatkoznak, mint bármely más területen dolgozó pedagógusokéra. Ugyanakkor azonban az óvodapedagógusok speciális feladatkörének és az általuk nevelt kisgyermekek életkorából adódó sajátosságoknak meg kell jelenniük a portfóliós dokumentumokban is. Az egyik specifikus probléma a tematikus terv megtervezésével, kiválasztásával és feltöltésével kapcsolatos. Amíg ugyanis az iskolai nevelésben-oktatásban a tematikus terv a kerettantervekből és a helyi tantervekből adódóan általában egy-egy oktatási fejezet vagy részfejezet kiválasztását jelenti, ez az óvodapedagógusok portfóliójában nem feltétlenül ugyanígy jelenik meg. Ugyanakkor van lehetőség arra, hogy az óvodai nevelés alapprogramjának vagy az óvoda ennek alapján készülő nevelési programjának felhasználásával jelöljék ki a számukra legszimpatikusabb tematikus tervi témát.

Példák tematikus tervek kijelölésére:

  • az őszi időszak nevelési feladatai – érik a gyümölcs, Márton napja, egészséghét, az őszi időjárás, stb.
  • készülődés a tavaszi hónapokra – az ébredő tavaszi természet, kora tavaszi virágaink, a nőnap, hazatérő madaraink, mezők és rétek előbújó állatai, tavaszi virágok, tavaszi zöldségek és gyümölcsök, stb.
  • a környezeti nevelés lehetőségei – a szelektív szemétgyűjtés, környezetünk szépítése és megóvása, virágok a lakásban és az óvodában, az erdők védelme, takarékosság az élelmiszerekkel, a tiszta ivóvíz mint érték, stb.
  • ép testben ép lélek – az egészséges testi nevelés feladatai az óvodában, a szabadidőben megvalósítható testmozgás lehetőségei, a sport jelentősége, kirándul a család

Gyakran merül föl az óvodapedagógusok részéről, hogy a tematikus terv hány foglalkozást tartalmazzon. Erre a kérdésre nincs ugyan olyan válasz, amely a jogszabályokból vagy a minősítési útmutatóból egyértelműen kiolvasható, az azonban világos, hogy a tematikus tervnek legalább négy foglalkozásból kell állnia, hiszen a tematikus tervhez kapcsolódó négy foglalkozás vázlatát el kell készíteni és fel kell tölteni. A tematikus tervhez ajánlható foglalkozásszámot főként a tematikus terv témakörének nagysága határozza meg. Ha például a tematikus terv valamelyik évszak eseményeinek feldolgozását tűzi ki témájául, akkor – amint azt például a tematikus tervekre példákat mutató felsorolásunkban is olvashatják – a tematikus tervben szerepelnie kell az adott évszakhoz tartozó legfontosabb eseményeknek, jelenségeknek, ünnepköröknek. Arra is van lehetőség, hogy a tematikus terven belüli egy-egy résztémához (pl. az ébredő tavaszi természet) több foglalkozást tervezzen az óvodapedagógus. Helyesnek tekinthetjük azonban, ha az óvodapedagógus tematikus tervében nem csupán a minimálisan szükséges négy foglalkozást jeleníti meg, hanem a témakör lefedéséhez szükséges elfogadható számú csoportfoglalkozást. Ez az óvodai tematikus terveknél nagy többségében 8-10 foglalkozásnak a tematikus tervbe történő beépítését jelenti.

A portfólió készítésekor a tematikus tervhez négy foglalkozás vázlatát kell elkészíteniük és feltölteniük a pályázóknak. Nagyon figyelni kell arra, hogy mind a négy foglalkozás szerepeljen a feltöltött tematikus tervben, más témakörből azonban nem szabad foglalkozást választani. Erre majd akkor lesz lehetőség, amikor a szakértők meglátogatják az óvodapedagógus foglalkozásait és sor kerül a portfólió védésére. Nem szükségszerű azonban, hogy a feltöltött négy foglalkozás anyaga sorrend szerint egymást kövesse, bár ez utóbbi az óvodai nevelésben nem is értelmezhető egyértelműen. A portfólióba feltöltendő négy óvodai foglalkozás kiválasztásakor azonban ne az legyen az elsődleges szempont, hogy mely foglalkozásokat a legkönnyebb elkészíteni. A válogatás szempontja elsősorban az legyen, hogy a négy foglalkozással együtt az óvodapedagógus minél több kompetenciáját képes legyen megcsillantani, azaz pedagógusi tudását és gyakorlatát minél több oldalról tudja bemutatni. Ezért nem javasolható az, hogy ugyanolyan típusú foglalkozásokat, esetleg szorosan egymásra épülő foglalkozásokat töltsenek föl.

  1. Fordítsanak kiemelt figyelmet az új pedagóguskompetencia megjelenítésére

Pedagóguskörökben a legtermészetesebb jelenségként tekinthetünk arra, hogy a minősítés előtt álló pedagóguskollégák élnek a korábbi minősítési eljárásokon részt vett kollégák tapasztalatainak leszűrési lehetőségeivel, és a témakörben már jártas pedagógustársakkal való konzultációval. Nyilvánvaló, hogy a minősítés előtt álló óvodapedagógus kollégák is kikérik a minősítésben tapasztaltabb társaik véleményét, megnézik a korábban minősült kollégák portfólióját, és adott esetben mintaként tekintenek azokra. Ennek az eljárásnak minden létjogosultsága ellenére van azonban egy veszélye, amely abban nyilvánulhat meg, hogy a portfóliót készítő kolléga nem fordít megfelelő figyelmet a minősítési eljárásban megjelenő változásokra és az esetlegesen módosuló új követelményekre. Felhívom ezért a figyelmet arra, hogy a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 7. § (2)/e bekezdése 2018. július 11-től hatályosan egy új kompetenciát vezetett be, amelyet röviden a környezeti nevelés kompetenciájának nevezhetünk. Az új pedagóguskompetencia pontos neve: a környezeti nevelésben mutatott jártasság, a fenntarthatóság értékrendjének hiteles képviselete és a környezettudatossághoz kapcsolódó attitűdök átadásának módja.

Ez a kompetencia először a 2020. évi és az azt követő minősítési eljárásokban jelenik meg, ennek megfelelően az útmutató 6. kiadása már tartalmazza azt. Ismerve az óvodai nevelésnek a környezettudatossággal kapcsolatos példás gyakorlatát úgy gondolom, hogy megfelelő tudatosulás esetén az új kompetencia beemelése semmiféle nehézséget nem jelent majd az óvodapedagógusok számára. Magam minden óvodapedagógusi minősítés során kivétel nélkül találkoztam a környezeti nevelés és a környezettudatosság fontos szempontjainak kiemelt kezelésével. Láttam, amikor az óvodapedagógus vezetésével a gyermekek papírhulladékból tépéssel, áztatással, szűréssel, sajtolással majd szárítással papírmasszát készítenek, láttam az élelmiszermaradékok szisztematikus összegyűjtésére és a szerves anyagok komposztálására irányuló példás óvodai nevelőtevékenységet. Volt módom tapasztalni az óvodaudvar megóvásával kapcsolatos játékos tevékenykedést, az óvodában élő növények nélkülözhetetlenségét bemutató óvodai foglalkozást, sőt a kiskertben történő zöldségültetés és nevelés jelentőségének gyakorlati bemutatását. Találkoztam óvodai zöld napokkal, a madarak és fák napjának évenkénti megünneplésével, a Föld és a víz világnapjáról való megemlékezéssel és még számos földünket és környezetünket védő, a környezeti nevelést segítő és megvalósító szervezett óvodapedagógiai tevékenységgel. Az óvodapedagógusok tehát általában mesterei a gyermekek életkorának megfelelő környezeti nevelés gyakorlati megvalósításának és a példamutató felelősségteljes magatartás bemutatásának. A portfóliókészítéskor az új kompetenciával kapcsolatban talán csak a fenntarthatóság kérdéskörének és szempontrendszerének a nevelésbe történő fokozott beemelésére kell felhívnom a kollégák figyelmét.

  1. Javaslatok óvodapedagógusoknak a szabadon választható dokumentumokhoz

A portfólió feltöltéséhez szükséges szabadon választható dokumentumok körének behatárolása a portfóliókészítő óvodapedagógustól nagy figyelmet és rutint követel. A legnagyobb elkövethető hiba ennél a feladatkörnél úgy szokott jelentkezni, hogy a pedagógus számba veszi az utóbbi egy-két évben elvégzett saját tevékenységét, és kiválasztja abból azokat a lényegében készen lévő dokumentumokat, amelyek feltölthetők a portfólióba. Ebben az esetben azonban nagyon gyakran előfordul (főként talán inkább a kis óvodák esetében), hogy az óvodapedagógus egymáshoz rendkívül hasonló dokumentumok feltöltése mellett dönt. Feltölti például az anyák napi műsorra való előkészületekről készített dokumentumot, valamint a nőnapról történő megemlékezés tervezetét. Ezek a tevékenységi körök azonban egymáshoz tipikusan hasonló kompetenciákat igényelnek, ezért a dokumentumokban is törvényszerűen szinte ugyanazok a kompetenciák jelennek meg. Szakértői értékelő oldalról tekintve tehát, ha a kompetenciák vizsgálatával az anyák napi műsorra történő felkészülésben megtaláltuk az értékeléshez szükséges indikátorokat, akkor a nőnapi műsor vagy éppen a március 15-i ünnepség előkészületeit és lebonyolítását bemutató szabadon választható dokumentumot szinte már felesleges is elolvasnunk, hiszen feltehetően ugyanazokat a kompetenciákat fogja tartalmazni. Ennek ellenére természetesen a szakértők még ebben az esetben is minden dokumentumot megvizsgálnak és lehetőségeik szerint értékelnek.

Felhívjuk továbbá arra is a figyelmet, hogy az egy-két évvel korábbi dokumentumok előhúzása és a portfólióba történő változatlan feltöltése nem tanácsos. A korábbra datált dokumentum ugyanis azzal a konkrét céllal készült, hogy egy adott tevékenységet megtervezzen, biztosítsa a megvalósításhoz szükséges feltételeket és körülményeket, meghatározza a lebonyolítás rendjét. A portfólióba való feltöltés azonban nem ezt a célt szolgálja, hanem azt, hogy a dokumentum minél sokoldalúbban mutassa be az anyagot készítő pedagógus saját kompetenciáit. Ráadásul az óvodapedagógusi konkrét gyakorlatban készült dokumentumok általában nem tartalmazzák azokat a szervezés és megvalósítás során előálló nehézségeket, amelyekkel minden szervező pedagógus szükségszerűen találkozik, ezekről azonban feltétlenül érdemben írni kell a portfólió szabadon választható dokumentumában. Szintén fontos szempont a megvalósított rendezvény értékelése, a szülői vélemények leszűrése, a gyermekek verbális vagy nonverbális visszajelzéseinek rögzítése. Nélkülözhetetlen része minden portfóliós dokumentumnak a pedagógus reflexív gondolkodásmódjának bemutatása is, ezért a dokumentumhoz feltétlenül készítsünk érdemi gondolatokat tartalmazó reflexiót. Írjunk arról, hogy hogyan váltak be az eseménnyel kapcsolatos terveink, mi sikerült jól és mi nem, milyen más módszereket lehetett volna vagy kellett volna használnunk a program tervezésekor és megvalósításakor, legközelebb mit fogunk másként csinálni.

Példák szabadon választott dokumentumokra:

  • szociometriai felmérés,
  • óvodán kívüli kulturális program leírása,
  • óvodai kirándulás megtervezése és lebonyolítása,
  • a húsvéti készülődés tervei,
  • egészségnap szervezése,
  • ének-zene, énekes játék, gyermektánc éves terve,
  • készülődés anyák napi műsorra,
  • március 15-i ünnepség előkészítése,
  • nyári napközi szervezése,
  • készülődés az adventi időszakra.

A szabadon választható dokumentumok témakörének kiválasztásához segítséget adhat az útmutató 6. kiadásának 52-54. oldalain található táblázat, amely változatos és sokoldalú példákat mutat a szabadon választható dokumentumok körére. Nincs azonban olyan szabály, hogy feltétlenül az e táblázatban szereplő felsorolásból kell a szabadon választható dokumentumokat feltölteni. Ez a táblázat arra való, hogy példákat mutasson, ötleteket adjon az egymástól eltérő, így a pedagógust sokoldalúan bemutató dokumentumtípusok kiválasztásához. Az útmutatóban példaként hozott felsorolás abból a szempontból azonban nagyon fontos dokumentum, hogy egyértelműen megjelöli, hogy a különböző szabadon választható dokumentumtípusokhoz milyen fájlokat kell feltölteni. Például a tanulási tréning tervéhez magát a tervet, reflexiót és a tréninggel kapcsolatos dokumentumokat kell feltölteni, míg a kompetenciamérések eredményeinek ismertetéséhez csupán az ezt taglaló dokumentum szükséges, de reflexió vagy más egyéb kiegészítő anyag már nem. A táblázatot úgy kell használni, hogy kiválasztunk egy dokumentumtípust, és kiolvassuk, hogy annak sikeres abszolválásához milyen dokumentumokat kell elkészítenünk, kell-e például hozzá reflexiót csatolnunk. Ha olyan dokumentumot választunk, amelyhez hasonló a táblázatban nem szerepel, inkább csatoljunk hozzá reflexiót, nehogy a minősítő bizottság számára vitatható legyen a dokumentum teljes körű feltöltöttsége.

  1. Az óvodai foglalkozások látogatásával kapcsolatos észrevételek

Az óvodapedagógusok minősítésének egyik legfontosabb – ha ugyan nem a legfontosabb – motívuma az óvodai foglalkozások szakértői meglátogatása és az ott szerzett tapasztalatok beemelése az értékelésbe. Az eljárási rend szerint az elnöknek nem kötelessége a foglalkozások meglátogatása, mert a foglalkozásokon tapasztaltak értékelése a szakos óvodai szakértő feladatkörébe tartozik. Ha azonban az elnök teljes körűen értékelni kívánja a minősítésben résztvevő óvodapedagógust, akkor elképzelhetetlennek tartom, hogy a pedagógus által megtartott foglalkozásokon személyesen ne vegyen részt. Ezt a túlságosan is megengedő szabályozást nem is tartom helyesnek és indokoltnak.

Az óvodapedagógus által tartott két foglalkozáson a nyitott szemmel járó befogadó szakértő (ide értve most a minősítő bizottság elnökét is) több tapasztalatot szűrhet le a pedagógus személyiségéről és tevékenységéről, mint a minősítési eljárás bármely eddigi részében. A foglalkozások meglátogatása abból a szempontból is rendkívül fontos, hogy lehetőséget biztosít a szakértők számára, hogy a portfólióban esetleg nem szereplő vagy hiányosan, nem a maximális pontszámmal megjelenő indikátorokat is értékelje, azaz a feltöltött portfólió hiányosságait értékelésével kiigazítsa. Az óvodai foglalkozások meglátogatásakor az értékelés szempontjából a szakértőknek ezért nem elsősorban arra kell koncentrálniuk, hogy mi történik a csoportban, hanem azon indikátorok feltalálására és értékelésére, amelyek a portfólióban hiányosságként jelentkeztek. Tapasztalataim szerint a minősítés alatt álló pedagógusok általában jól érzik, hogy melyek azok a területek, kompetenciák és indikátorok, amelyek portfóliójukban hiányosságként jelennek meg. Ezért helyes és tudatos pedagógusi magatartásként értékelhetjük, ha a meglátogatott foglalkozások alkalmával a pedagógusok külön figyelmet fordítanak ezekre a vélelmezett hiányosságokra.

Az óvodai foglalkozások meglátogatásakor igen gyakori, hogy a gyermekek másként reagálnak a foglalkozáson megjelenő adott pedagógiai szituációra, mint ahogyan arra a foglalkozás tervezésekor a pedagógus számított. Ilyenkor rendkívül fontos az óvodapedagógus dinamikus változtatásra történő képessége és hajlandósága. Külön értékként tekintünk az óvodapedagógusok esetén arra a képességre, ha a váratlan helyzetekre rugalmasan képes reagálni, és képes foglalkozási terveit a helyzetnek, a gyermekek reakciójának megfelelően módosítani. Semmiképp sem szabad ilyenkor arra gondolni, hogy „mi lesz, ha eltérek a foglalkozási tervtől”, „mi lesz, ha nem tudom megvalósítani a terveimet?”, „mi lesz, ha nem érek a foglalkozási terv végére?”, stb. Az előzetes tervnek történő megfelelésnél sokkal értékesebb a pedagógus empatikus magatartása, rugalmas foglalkozásvezetése, a váratlan szituációt áthidaló megoldásai, amelyeket a minősítő bizottság nyilvánvalóan értékelni fog.

Ritka esetben, de időnként előfordul az is, hogy a minősítő bizottság három tagjának (akik közülük kettő bizonyára ismeretlen a gyermekek számára) jelenléte jelentős mértékben befolyásolja a gyermekcsoport magatartását, reakcióit. Ennek elkerülése érdekében az óvodapedagógus sokat tehet azzal, hogy a minősítés előtti napokban nyugodtan ismerteti a csoporttal azt, hogy vendégek érkeznek majd hozzájuk, akik a csoportszobában fognak leülni, és megfigyelik, hogy ők hogyan viselkednek, hogyan játszanak az óvodában, mert szeretnének megismerkedni az óvodájukkal és az abban folyó munkával. Helyes pedagógusi magatartás az is, ha a foglalkozások kezdetén az óvodapedagógus egyetlen barátságos mondattal köszönti a foglalkozáson részt vevő külső személyeket, de erősebb hangsúly nem tanácsos helyezni a minősítő személyek jelenlétére és részletekbe menő bemutatására. A minősítő bizottságnak pedig mindig arra kell törekednie, hogy lehetőség szerint minél észrevétlenebbül legyen jelen az óvodai csoport egyébként megszokott közös munkájában, és minél kevésbé befolyásolja a csoport és az óvodapedagógus viselkedését. Hibásnak kell tekintenünk azt a szakértői magatartást, amikor a szakértő számottevő mértékben részt vesz a csoport munkájában, beszélget a gyermekekkel, amikor az óvodapedagógustól akár kisrészben is átveszi a kommunikációt vagy a csoport akár részleges irányításával kapcsolatos feladatokat. Az óvodapedagógusnak és a minősítő bizottság tagjainak tehát egyaránt arra kell törekedniük, hogy minél észrevehetetlenebbé tegyék a jelenlévő idegen szakértőket. Nyilvánvaló persze, hogy a minősítő bizottság tagjaként szereplő óvodavezetővel másként kommunikálnak a gyermekek, hiszen őt jól ismerik.

Általában elmondhatjuk, hogy az óvodás gyermekek érdeklődéssel, nyitottan fogadják a számukra ismeretlen vendégeket, és megfelelő előkészítés esetén semmiféle problémát nem jelent a szakértők megjelenése. Ezt a gyermekek barátságos pillantásaiból, érdeklődéséből lehet megállapítani, valamint abból, hogy a foglalkozás megkezdését követően el tudnak tekinteni a szakértők jelenlététől, fel tudnak oldódni a csoportban és a csoportfoglalkozásban. Ha ezt az óvodapedagógus és a szakértők bölcs és empatikus viselkedésükkel el tudják érni, akkor nem gátolják, hanem egyenesen segítik a minősítés alatt álló pedagógus sikeres szereplését.

  1. Az óvodapedagógusok portfólióvédésével kapcsolatos tapasztalatok

Minden minősítési folyamat záró részeként tekinthetünk a foglalkozások látogatását követő portfólióvédésre, amelynek részeként a pedagógus bemutatja az óvodáját,  saját pályafutását és pedagógiai feladatait áttekintő portfólióját, és ennek részeként vagy ezt követően válaszol a bizottság által számára előzetesen föltett kérdésekre. A portfólióvédés a minősítés alatt álló pedagógus számára a minősítési eljárás kiteljesedését jelenti, hiszen ennek befejeződésével zárul le az az információátadási folyamat, amely az egész minősítési eljárást alapvetően jellemzi. A pedagógus számára a portfólióvédés félórányi, maximum egyórányi időtartama ad lehetőséget arra, hogy összefoglalja személyiségének, pedagógus pályafutásának legfontosabb motívumait, információkat adjon a bizottság számára a minősítési eljárás során eddig még nem vagy nem megfelelő mélységben érintett kompetenciáiról.

A pedagógus számára ezért nagyon fontos a portfólióvédés vezérfonalát képező prezentáció elkészítése. Az e területen szerzett szakértői tapasztalatok azt mutatják, hogy a minősítés alatt álló pedagógusok döntő többsége megfelelő terjedelemben készíti el prezentációját, ezért nem jellemző, hogy a prezentáció bemutatása időben túlságosan hosszúra nyúlna. A prezentáció összeállításakor ennek érdekében figyelni kell arra, hogy 12-15 diánál ne szerepeljen több a bemutatóban, az egyes diákon feltüntetett információk rövidek és lényegesek legyenek, a diák szövege még távolabbról is könnyedén olvasható és áttekinthető legyen. Ennek biztosítása és ellenőrzése érdekében minden prezentációkészítő pedagógusnak nemcsak a saját számítógépén kell lefuttatnia a bemutatót, hanem azt a minősítésen szereplő módon kivetítve is meg kell néznie. Nagyon hasznos, ha az érintett pedagógus egy-két kollégájának vagy családtagjának előadja a tervezett prezentációt, és meghallgatja véleményüket annak láthatóságáról, átfogó jellegéről és a tervezett előadás hosszáról.

A legpraktikusabb lehetőség az, hogy a pedagógus a minősítő bizottság által föltett kérdésekre adandó választ beépíti a prezentációba, ezzel a válaszadás folyamata gördülékenyebbé válik és a védés időben is takarékosabban bonyolódik le. Ráadásul a válaszok lényege a diákon is olvashatóan jelenik meg. Találkozunk néha azzal a hibával is, hogy a minősítésben érthetően járatlan pedagógus a diakockák által biztosított vezérfonal mellett nyomtatott vagy kézzel írott anyagra kíván támaszkodni, és saját vélt biztonsága érdekében azt a kezében tartja, rosszabb esetben felolvassa. Senkinek nem tanácsoljuk ezt a fölösleges óvatosságot, mert bizonytalanságot sugall a bizottság tagjai számára. Ha meggondoljuk azt, hogy a portfólió bemutatása során a pedagógusnak óvodájáról, saját pályájáról és pedagógusi tevékenységéről, azaz saját magáról kell beszélnie, ehhez a kívülálló számára teljesen fölöslegesnek látszik bármiféle írott sillabusz használata, hiszen a diákon lévő információ önmagában bőségesen elegendő támpontot és biztonságot adnak a pedagógus számára mondandójának kifejtésére. A prezentáció bemutatása során arra is kell vigyáznia az előadónak, hogy ne szakadjon el lényeges mértékben a prezentációtól. Az indokoltnál nagyobb mértékű elszakadást onnan lehet felismerni, hogy az előadó négy-öt perce még mindig ugyanannál a diakockánál tart. Ilyenkor a bizottság elnökének vagy tagjának egy jóindulatú jelzése szükséges és lehetséges, amely bíztatja a kollégát a következő diára történő továbblépésre. Előfordul azonban az imént említett hiba visszája is, amely talán még problematikusabb, ha a pedagógus képtelen elszakadni a diáira írt szövegtől. A portfólióvédésre történő felkészüléskor erre is figyelmet kell fordítani, tehát azt is gyakorolni kell, hogy a diákon szereplő információkat részben más szavakkal, kis kiegészítésekkel vagy kitérőkkel adja elő a jelölt. Ne feledjük el, hogy a portfólióvédés részét képező prezentáció bemutatásának össze kell foglalnia a minősítési eljárás leglényegesebb motívumait, és a pedagógus részéről pozitívan és nyugodtan le kell zárnia a minősítés folyamatát. Ehhez minden minősítés előtt álló óvodapedagógus kollégának sok sikert kívánunk!

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete A feleségem virágai-2017