Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Óvodapedagógusok foglalkoztatási problémái

2019.12.15

Az óvodapedagógusok foglalkoztatásával kapcsolatos

leggyakoribb szabálytalanságok

A magyar köznevelés jogi szabályozása – ha finoman igyekszem fogalmazni – egy rendkívül bonyolult, nehezen követhető jogszabályi rendszerben jelenik meg. Talán nincs is másik olyan jogterület, amelyben ilyen sűrűn és ilyen alapvető változásokkal találkozhatna az érintett, mint az iskolák és óvodák valamint egyéb köznevelési intézmények működésének jogi szabályozása. Ezért aztán cseppet sem lepődhetünk meg azon, hogy gyakran az intézményvezetők számára is komoly kihívást jelent a dinamikusan változó jogszabályi környezet követése és az abból adódó feladatok meghatározása és megoldása. Ugyanez a probléma talán még fokozottabban jelentkezik az óvodákban, ahol a kisgyermekek nevelésében való folyamatos részvételi kötelezettség, a szülőkkel fenntartandó napi kapcsolat iránti igény teszi még nehezebbé a jogszabályi elvárások vezetői és pedagógusi követését, és a nagy kihívást jelentő munkáltatói feladatkör is terheli az óvodavezetőket. Főként a kistelepüléseken, ahol az óvoda sokszor egyetlen köznevelési intézményként működik, a fenntartóval való szakmai és közéleti kapcsolattartás is okozhat nehézségeket. Mivel a jegyzők, az óvodavezető és az óvodapedagógus kollégák gyakran megtisztelnek problémáik leírásával és a megoldási tanácsok kérésével, meglehetősen sok információm gyűlt össze az óvodák napi gyakorlatával kapcsolatos foglalkoztatási gondokról. Cikkünkben az óvodák működésével kapcsolatos leggyakoribb problémákkal fogunk foglalkozni bemutatva a gyakran jelentkező szabálytalanságokat és azok tisztázási, valamint megoldási módszereit.

1. Az óvodapedagógusok kötött munkaideje és az óvodában töltendő további munkaidő

Az óvodapedagógusok neveléssel-oktatással lekötött heti munkaideje 32 óra, amely jelentős mértékben magasabb, mint az iskolák többségében jellemző 22-26 óra. A problémának azonban nem ez a forrása, hanem az, hogy az óvodapedagógusok neveléssel-oktatással lekötött munkaidejének mértéke kötött munkaidejük mértékével pontosan azonos. Az erről szóló jogszabályokat az alábbiakban idézzük.

Nkt. 62. § (5)  A nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő) az intézményvezető által – az e törvény keretei között – meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

Nkt. 62. § (8)  Az óvodapedagógusnak a kötött munkaidejét a gyermekekkel való közvetlen, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásra kell fordítania, a munkaidő fennmaradó részében, legfeljebb heti négy órában a nevelést előkészítő, azzal összefüggő egyéb pedagógiai feladatok, a nevelőtestület munkájában való részvétel, gyakornok szakmai segítése, továbbá eseti helyettesítés rendelhető el az óvodapedagógus számára.

Mivel tehát a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő mértéke teljes mértékben lefedi az óvodában töltendő kötött munkaidő időtartamát, az ezen felüli munkaidő-rész felhasználásáról pedig az óvodapedagógus maga jogosult dönteni, az óvodavezető számára nem maradna olyan munkaidő, amelynek keretében szülői értekezletet, nevelési értekezletet és a folyamatos működés biztosításához szükséges egyéb megbeszéléseket lehetne lebonyolítani. E probléma feloldása érdekében rendelkezik úgy a jogalkotó az Nkt. 62. § (8) bekezdésében, hogy az óvodavezető legföljebb heti négy órában további munkavégzést rendelhet el a nevelési feladatok előkészítése, a nevelőtestület közös munkálkodása és az eseti helyettesítés biztosítása érdekében. Ez a heti maximum négy óra nem a kötött munkaidő mértékét növeli meg, mert azt az Nkt. 62. § (5) bekezdése egyértelműen 32 órában rögzíti. Ez a legföljebb négy óra azonban nyilvánvalóan az intézményben töltendő munkaidőt jelent, hiszen e feladatok döntő többségét kizárólag az óvodában történő tartózkodással lehet ellátni.

A jogszabály rendelkezése azonban távolról sem jelenti azt, hogy az óvodavezető általánosságban elrendelheti, hogy az óvodapedagógusok minden héten 36 órát kötelesek az intézményben tartózkodni. Az óvodában töltendő (tartalmát tekintve valójában kötött) munkaidő önmagában történő meghosszabbítása szabálytalan. A 32 óra felett az intézményben való tartózkodással együtt járó munkaidő kizárólag akkor rendelhető el, ha azt jogszerűen elrendelt eseti helyettesítés, valamint a nevelőmunkát előkészítő vagy azzal összefüggő egyéb pedagógiai feladatok megoldása, a nevelőtestület munkájában való részvétel, a gyakornok szakmai segítése azt indokolja. Az intézményvezetőnek tehát először meg kell határoznia az adott hétre vonatkozó pedagógiai feladatot, és ehhez kell hozzárendelnie az annak végrehajtásához szükséges, az intézményben töltendő, a kötött munkaidőt meghaladó időtartamot. Az általánosság szintjén történő, azaz hosszú távra, pl. egy nevelési évre szóló elrendelés nem fogadható el a konkrét feladat meghatározásaként. Nem szabályos tehát a 32 óra feletti, nevelési feladatokra vonatkozó munkavégzést úgy elrendelni, hogy az általánosságban az óvodai nevelési feladatok megoldásáról, a nevelőtestület munkájában való részvételről, a pedagógus önértékelési feladatokban történő közreműködésről vagy az értekezleten való részvételéről szól. A feladatokat minden ilyen esetben konkrét rendelkezés, megoldandó feladat formájában egy alkalomra, de legalábbis legföljebb néhány hétnyi határozott időtartamot magában foglaló időre szabad elrendelni.

Határozottan hibás tehát minden olyan munkáltatói, magasabb vezetői rendelkezés, amely a heti 32 órás kötött munkaidőt meghaladóan általánosságban és minden óvodapedagógus számára rendeli el a heti négy vagy annál rövidebb további munkaidőt úgy, hogy a pedagógusoknak az óvodában kell tartózkodniuk, mert az nem az óvodai neveléssel összefüggő tevékenység elvégzését rendeli el, hanem csupán az óvodában eltöltendő munkaidő mértékét hosszabbítja meg.

 

  2. Az átfedési idő biztosításával kapcsolatos problémák

Egy legalább napi nyolc órát nyitva tartó óvoda egyetlen óvodai csoportjának jogszerű működtetéséhez általában két óvodapedagógus szükséges, akik nevelőmunkájukat a munkaidejük nagyobb részében általában egyedül, egy részében azonban ketten együtt látják el. Az együttes nevelőmunkával töltött részt nevezzük átfedési időnek. A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet fontos rendelkezést tartalmaz az átfedési idővel kapcsolatban az alábbiak szerint.

12. § Az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik, oly módon, hogy a teljes nyitva tartás ideje alatt a gyermekekkel minden csoportban óvodapedagógus foglalkozik, óvodapedagógusonként és csoportonként összesen napi két óra átfedési idővel.

Elsőként a rendelkezésnek arra a sokszor méltatlanul mellőzött fontos részére hívjuk föl a figyelmet, amely az óvoda munkáltatói jogait gyakorló intézményvezető számára előírja, hogy az óvoda teljes nyitva tartása alatt a gyermekekkel minden csoportban óvodapedagógusnak kell foglalkoznia. Tekintettel arra, hogy az óvodapedagógusok neveléssel lekötött heti munkaideje 32 óra, egy-egy napra átlagosan 6,25 óra csoportban töltendő munkaidő jut, amelyet az egyes napokra nem feltétlenül egyenletesen kell elosztani. Már ebből a jogszabályi rendelkezésből is következik, hogy egy óvodai csoport működtetéséhez egy óvodapedagógus közreműködése semmiképpen nem elegendő.

Az átfedési időre vonatkozó rendelkezés azt írja elő, hogy az óvodavezetőnek az egy adott napon a csoportban foglalkoztatott két óvodapedagógus esetében napi két óra átfedési időt kell biztosítania, tehát kétórányi olyan időtartamot, amikor mindkét pedagógus jelen van a csoportban. Ez az időtartam ahhoz szükséges, hogy a korábban kezdő óvodapedagógus a később érkező „váltótársának” folyamatában tudja átadni a feladatot, illetőleg a később munkába álló pedagógus azt át tudja venni. Ráadásul az óvodákban a jellemzően a déli időszakban biztosított átfedési időben jelentkezik a legtöbb feladat, amelyhez pedagógiailag is indokolt a két óvodapedagógus egyidejű jelenléte.

A jogszabály az átfedési időre vonatkozóan határozottan kétórás időtartamot ír elő, azonban semmi nem akadályozza azt meg, hogy az átfedési idő két óránál több legyen. Ez általában azért praktikus, mert ha egy óvodai csoportban tartósan két óvodapedagógust foglalkoztatnak, akkor kettőjük neveléssel lekötött összes munkaideje 64 óra, amelynek egy napra jutó átlaga 12,8 óra, azaz egy óvodapedagógusra átlagosan 6,4 óra jut. Ezzel a humán erőforrás-felhasználással – beszámítva az átfedési időt is – az óvoda egy napon 2 x 6,4 – 2 = 10,8 órát tud nyitva tartani. Amennyiben az óvoda ennél rövidebb ideig van nyitva, akkor az átfedési idő kismértékű növelésével lehet megoldani az óvodapedagógusok szabályos foglalkoztatását.

Az átfedési idővel kapcsolatos előírások követésekor azonban jellemzően – sajnos – nem ez jelenti a gondot, hanem az, hogy sok óvodában (különféle okoknál fogva) nem tudják biztosítani a rendeletben kötelezően előírt kétórás átfedési időt. Ez a probléma leggyakrabban jelentős mértékű óvodapedagógus-hiány vagy betöltetlen álláshely esetében fordul elő, és ennek következtében az intézményekben gyakran elhanyagolják az átfedési időt előíró jogszabály gondos végrehajtását. Ez azonban egyértelmű jogsértést jelent, amely egyértelműen a munkáltatónak róható föl. Azonban a rendelet átfedési időre vonatkozó kötelező rendelkezésének be nem tartásakor sérülnek a gyermekek jogai is, hiszen a köznevelési törvény 25. § (5) bekezdése számukra garantálja az óvodában nevelt gyermekek felügyeletét, „a nevelés egészséges és biztonságos feltételeinek” megteremtését.

A mindennapokban azonban ennek nem láthatók a közvetett veszélyei vagy következményei, ezért gyakran sérülnek az átfedési időre vonatkozó rendelkezések. Gondoljuk meg azonban, hogy mi történne abban az esetben, ha valamelyik gyermekkel az óvodai tartózkodás időszakában – mondjuk éppen a nem megfelelően biztosított az átfedési időben – baleset történik vagy a gyermek krónikus betegsége miatt krízishelyzet keletkezik. Ha az eset kivizsgálása – a jogszabályok előírása szerint – megtörténik, feltétlenül figyelmet kell fordítani arra, hogy az átfedési időt szabályosan biztosította-e az intézmény vezetése. Amennyiben nem, akkor az óvoda felelőssége az ügyben fokozódik, sőt a mulasztás vétkességgé válik. Arra pedig jobb nem is gondolni, hogy ha egy ilyen ügy netán a bíróságon végződik, akkor a kicsinynek látszó mulasztással az ügyvéd számára milyen magaslabdát adtunk fel.

Amennyiben tehát az átfedési idő biztosításával gondok vannak, akkor az óvodapedagógusnak a pedagógusok munkabeosztásának módosításával, eseti helyettesítés jogszabályban meghatározott módon történő elrendelésével kell megoldaniuk a feladatot. Ha ezekkel az eszközökkel a probléma megoldása, azaz az átfedési idő biztosítása nem lehetséges, akkor haladéktalanul és írásban értesíteni kell a fenntartót, kérve az átfedési idő biztosításához szükséges erőforrás biztosítását.

3. A be nem töltött óvodapedagógusi státusokból adódó gondok

Az elmúlt években bevezetett rendelkezések hatására örvendetesen megnőtt az óvodába járó gyermekek száma, ennek megfelelően tíz év alatt az óvodai férőhelyek száma 7,6%-kal emelkedett. Ennek következményeként az elmúlt tíz évben az óvodai csoportok száma 4%-kal növekedett, miközben az általános iskolákban tanuló osztályok száma 9,2%-kal, a gimnáziumi osztályoké 10%-kal, a szakgimnáziumi osztályoké pedig 22%-kal csökkent. Az óvodai ellátásban egyre hosszabb ideig részesülők számának emelését célzó rendelkezések hozadéka azonban nem jelentkezik azonnal, az érzékelhető pedagógiai eredmények megjelenéséhez legalább négy-ötéves időtartam szükséges. Az óvodai csoportok számának örvendetes növekedésével azonban nem tart egyensúlyt a szakképzett óvodapedagógusok száma. A 2018/19-es tanév statisztikai adatai szerint az országban 326.593 óvodást 31.313 óvodapedagógus látott el, akik között 131 férfi is található. Az óvodai csoportok száma a 2018/2019-es nevelési évben 14.980 volt. Az egy óvodapedagógusra jutó gyermekek száma tehát 10,4; a gyakorlatban azonban ennél nyilvánvalóan magasabb, hiszen a statisztikában szereplő pedagógusok között megjelennek a vezetői megbízást betöltő pedagógusok is. Tekintve, hogy egy óvodai csoport jogszerű működtetéséhez általában két óvodapedagógus szükséges, a statisztika a fenti számításból egy-egy óvodai csoport létszámára 21,8 fő körüli átlagértéket mutat. Az adott nevelési évben indítható óvodai csoportok számának meghatározása – a köznevelésről  szóló törvény 83. § (2) bekezdés d) pontja alapján – a fenntartó hatáskörébe tartozik. A csoportok számának meghatározásakor azonban kiemelt figyelemmel kell lenni arra, hogy a köznevelési törvény rendelkezései szerint az óvodai csoportok maximális gyermeklétszáma 25 fő lehet.

A közigállás portál mai adatai alapján az ország 300-nál néhánnyal több óvodájában pontosan 400 óvodapedagógus álláshely vár betöltésre, ezen belül Budapesten is 67 óvodapedagógusi státus betöltetlen. A T-ben és G-ben működő óvodákban öt óvodapedagógusi állást hirdetnek, míg a J-i és egy budapesti óvodában 7 betöltetlen óvodapedagógusi állás van. Ezen adatok között nem szerepelnek az egyházi fenntartásban működő óvodák, ahol – feltételezhetően, ha talán nem is ilyen mértékben – szintén jelentkezik az óvodapedagógus-hiány. A közigállás portálon talált adatok szerint 1%-ot meghaladó, a valóságban vélhetően inkább 2-3% körüli az óvodapedagógus-hiány. Országos méretekben ez a hiány kezelhetőnek látszik, azonban a rendkívül egyenetlen eloszlás a kritikus területeken és egyes intézményekben a működésképtelenség határára sodorhatja az óvodákat.

Ahol az óvodavezető – a fenntartó közreműködésével – nem tudja biztosítani az óvodapedagógusok szabályos foglalkoztatási mutatói mellett az óvoda jogszerű működtetését, ott haladéktalanul meg kell hirdetni az óvodapedagógusi állást. Mint a hivatkozott portálon látjuk, egyáltalán nem igaz az a hiedelem, hogy az óvodapedagógusi státusokat jellemzően a nyári szünetben hirdetnek az intézmények.  Ezekben az években azonban nagyon komoly gondként jelentkezik, hogy nagyon magas az öregségi nyugdíjkorhatárhoz közelítő óvodapedagógusok aránya, és az optimálisnál jóval kisebb arányú a felsőoktatásban frissen végzett óvodapedagógusok száma, főként azoknak, akik a diploma megszerzését követően ténylegesen az óvodai nevelésben kívánnak elhelyezkedni.

Az e fejezetben hivatkozott statisztikai adatokat az alábbi források felhasználásából közlöm a 2019. december 13-i adatok alapján: https://www.oktatas.hu/kozneveles/kozerdekuadatok, https://kozigallas.gov.hu/publicsearch.aspx?p=40

4. Az óvodapedagógusok és vezetők túlmunkában történő foglalkoztatása

Az óvodapedagógusok és vezetők neveléssel töltendő munkaidejéről honlapomon nemrégiben cikket olvashattak, így ezt a problémát itt most nem fogom részletesen kifejteni. Csupán arra hívom föl a figyelmet, hogy az óvodapedagógusok csoportban töltendő heti munkaideje 32 óra, amelyet csupán az eseti helyettesítés feltételeinek fennállása esetén jogszerűen elrendelt eseti helyettesítéssel, nevelési évenként legföljebb 30 napon lehet megnövelni. Amennyiben az óvoda vezetője – óvodapedagógus-hiány, betöltetlen álláshely vagy bármilyen más ok miatt – az óvodapedagógus számára 32 óránál több csoportfoglalkozás megtartását rendeli el, akkor a jogszabályban foglalt munkaidőnél többet dolgoztatja beosztottját, amikért túlmunkadíj jár.

Az óvodavezetők, tagóvoda-vezetők, óvodavezető-helyettesek csoportban töltendő munkaidejét a köznevelési törvény 5. sz. melléklete határozza meg, ettől jogszerűen eltérni – sem fölfelé, sem lefelé – nem lehet. A vezetői megbízást betöltő óvodapedagógusok számára is lehet eseti helyettesítést elrendelni a megfelelő feltételek fennállása esetén, így az óvodavezető számára is, utóbbi azonban nem rendelheti el magának az eseti helyettesítést, mert erre csak az intézményvezető feletti munkáltatói jogokat gyakorló fenntartó jogosult. Amennyiben az óvoda vezetői számára az eseti helyettesítés mértékét meghaladóan a köznevelési törvényben meghatározottnál magasabb óraszámot kell elrendelni, úgy a vezetői megbízást betöltők is rendkívüli munkavégzés formájában dolgoznak, amiért túlmunkadíjat, óradíjat kell kapniuk.

5. A pedagógus szakképzettséggel rendelkező dajka besorolása

A dajka munkakör a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 2. sz. mellékletében meghatározottak szerint a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörök közé tartozik. Ugyanezen melléklet táblázata úgy rendelkezik, hogy a dajka munkakör a Kjt. A, B, C vagy D fokozatába sorolással tölthető be. Tekintettel arra, hogy a jogszabály nem írja elő, hogy a dajka munkakör betöltéséhez milyen képesítésre van szükség, az e munkakörben foglalkoztatott közalkalmazott besorolását a Korm. rendelet 2. számú melléklete szerint, a közalkalmazott legmagasabb iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése alapján kell elvégezni. Más azonban a helyzet a pedagógus, például óvodapedagógus szakképzettséggel rendelkező dajka besorolásakor, mert a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet esetükről a következőként rendelkezik.

39/C. §  A nevelési-oktatási intézményben nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatottat, aki pedagógus szakképzettséggel és 2015. szeptember 1-jén

a) már legalább két év szakmai gyakorlattal rendelkezik, Pedagógus I. fokozatba, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, valamint a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába,

b) két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, Gyakornok fokozatba

kell besorolni.

Ha tehát a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő, így a dajka munkakörben foglalkoztatott személy valamely pedagógus szakképzettséggel rendelkezik, és ebben a munkakörben két évnél több szakmai gyakorlata van, őt nem pedagógus munkaköre ellenére is Pedagógus I. fokozatba kell besorolni, azaz illetményét a pedagógus életpálya szerint kell kapnia. Ebben az esetben a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő személynek azonban részt kell vennie a minősítési rendszerben is, amelyben legföljebb a Pedagógus II. fokozatot érheti el. Figyelemmel kell lennie a munkáltatónak arra is, hogy a dajka minősítése nem a megszokott pedagógus minősítési eljárásrend szerint történik, hanem a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 8. § (1a) és (1b) bekezdéseiben foglalt szabályok szerint, azaz az intézménynek rendelkeznie kell helyi értékelési szabályzattal, amelyben szabályozni kell a dajka munkakörre vonatkozó követelményrendszert is.

További kérdésként merül még föl az, hogy a pedagógus szakképzettséggel rendelkező dajkát vagy más nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben foglalkoztatott személyt a Pedagógus I. vagy Pedagógus II. fokozat mely kategóriájába kell besorolni. Ennek eldöntésekor a Kjt. 87/A. §-ban foglalt szabályozást kell szem előtt tartanunk. Ennek alapján nemcsak minden közalkalmazottként eltöltött időtartamot kell figyelembe vennünk, hanem mindazoknak a munkaviszonyoknak a teljes időtartamát, amely alatt az alkalmazott a munkakörének betöltéséhez szükséges végzettséggel vagy szakképzettséggel rendelkezett. Tekintettel arra, hogy a dajka munkakörhöz a jogszabály nem ír elő szükséges végzettséget vagy szakképzettséget, a foglalkoztatottnak az általános iskolai végzettség megszerzését követő összes munkaviszonyának időtartamát be kell számolni. Így könnyedén előfordulhat akár az is, hogy az óvodapedagógus szakképzettséggel rendelkező, de dajka munkakörben foglalkoztatott személy magasabb illetményre jogosult, mint a vele egykorú óvodapedagógus.

6. Az óvodapedagógus munkakörben foglalkoztatott szakképzetlen személy besorolása

A területenként és intézményenként jelentkező óvodapedagógus-hiány – ahogyan az előző fejezetekben közölt adatokból megismertük – egyes intézményekben immár kezelhetetlenné vált, a munkaerőhiány az országban legalább 300, vélhetően inkább 400 óvodát érint. Ha az általa fenntartott óvodában a fenntartó engedélyezte bizonyos számú óvodai csoport működtetését, és az álláshirdetések nem vezettek eredményre, akkor az óvodavezető sok esetben kénytelen úgy dönteni, hogy szakképzetlen vagy nem megfelelő szakképzettségű személlyel tölti be az óvodapedagógusi státust. Ez természetesen jogszerűtlen lépés, hiszen a köznevelési törvény 3. sz. melléklete előírja, hogy az óvodapedagógusi munkakör betöltéséhez felsőfokú végzettséghez kötött óvodapedagógusi szakképzettség szükséges.

Ha a foglalkoztatni kívánt szakképzetlen óvodapedagógus-jelöltnek „csupán” a nyelvvizsgája hiányzik a diplomája átvételéhez, akkor a köznevelési törvény 99. § (14) bekezdése 2015. január 1-jétől lehetőséget biztosít az érintett jogszerű foglalkoztatására.

Nkt. 99. § (14)  Ha a pedagógus-munkakör megfelelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezővel nem tölthető be, akkor legfeljebb egy alkalommal a gyakornoki idő lejártáig gyakornokként alkalmazható az is, aki a nyelvvizsga letétele kivételével a pedagógus-munkakör betöltéséhez előírt végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevél kiadásának feltételeit teljesítette. Ebben az esetben a minősítő vizsga letételének feltétele az előírt nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése. Amennyiben a gyakornok az előírt határidőig a nyelvvizsga-bizonyítványt nem szerzi meg, közalkalmazotti jogviszonya, munkaviszonya e törvény erejénél fogva megszűnik.

A törvény alkalmazása kiváló átmeneti lehetőséget biztosít a nyelvvizsga hiányában diplomával nem rendelkező, de a főiskolai követelményeket már teljesített fiatalok és a munkáltatók számára a jogszerű óvodapedagógusi foglalkoztatásra. A feltételek azonban kemények, és csak átmeneti jelleggel, határozott időre biztosítják a jogszerű foglalkoztatás feltételeit.

Az első feltétel azt tartalmazza, hogy az ilyen pedagógusokat csak akkor lehet foglalkoztatni, ha az álláshely nem tölthető be a végzettségi és szakképzettségi követelményeket teljesítő másik pedagógussal, pályázóval. Ha tehát egy pályázat elbírálásakor van olyan pályázó, aki megfelel a végzettségi és szakképzettségi követelményeknek, akkor kötelezően őt kell kinevezni, és a nyelvvizsga hiányában diplomával nem rendelkező kollégát nem lehet. Ha nyelvvizsga hiányában diploma nélkül nevezünk ki óvodapedagógust, akkor a fenti törvényi rendelkezés szerint kinevezése kizárólag határozott időre, a gyakornoki idő lejáratáig lehetséges, és ez a határozott időre szóló kinevezés nem hosszabbítható meg, ha nem szerzi meg a nyelvvizsgát és ezzel együtt a diplomát. Kötelező szabály, hogy a kinevezésnek gyakornoki fokozatba kell szólnia még abban az esetben is, ha a jelölt bármilyen munkakörben már hat év munkaviszonyt megszerzett.

Gyakori kérdés az is, hogy a nyelvvizsga hiányában gyakornoki fokozatban foglalkoztatott pedagógus szerez-e az így töltött általában két évben szakmai gyakorlatot vagy sem. Erre kedvező választ ad a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése, amely szerint – 2016. X. 28-i hatályba lépéssel – minden jogszerű foglalkoztatásban töltött idő beszámítható a szakmai gyakorlatba, így a fizetési fokozatok közötti várakozási időbe is. Mivel az Nkt. 99.§ (14) bekezdése szerint a nyelvvizsga hiányában diploma nélkül, de a többi szükséges szakképzettség birtokában gyakornoki fokozatban alkalmazott pedagógus foglalkoztatása törvényes, az így eltöltött időtartam részét képezi a szakmai gyakorlati időnek is.

A nyelvvizsga hiányában diploma nélkül abszolutóriummal óvodapedagógusi munkakörben foglalkoztatott kollégát a köznevelési törvény 99. § (14) bekezdésében foglaltak szerint 2019. július 26. napjától az általa betöltött pedagógus-munkakörhöz előírt, megszerzendő végzettsége és szakképzettsége alapján kell besorolni. A besorolás szempontjából őket tehát úgy kell tekinteni, mintha már rendelkeznének a főiskolai szintű (BA) diplomával.

Ha a munkáltatói jogok gyakorlója az óvodapedagógus-hiányt más eszközökkel már nem tudja megoldani, sokszor kényszerből úgy dönt, hogy szakképzetlen munkaerővel fogja biztosítani a hiányzó óvodapedagógust. Ezt történhet például tanítói diplomával rendelkező kollégával, tanulmányait végző főiskolai hallgatóval vagy csupán érettségi vizsgával vagy ehhez kapcsolódó OKJ-s végzettséggel rendelkező személlyel. Hangsúlyoznunk kell, hogy az óvodapedagógus szakképzettséggel vagy az előző bekezdésben tárgyalt abszolutóriummal nem rendelkező személy óvodapedagógusi munkakörben történő foglalkoztatása törvénytelen. Nincs olyan jogszabály, amelynek alkalmazásával jogszerűvé lehetne tenni a foglalkoztatásukat. Az így eltöltött munkaidő a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint nem is minősül szakmai gyakorlatnak.

A megfelelő szakképzettséggel nem rendelkező személyek besorolása (ide nem értve a nyelvvizsga hiányában diplomával nem rendelkező, de abszolutórium birtokában lévő kollégákat) a köznevelési törvény szerint nem lehetséges, a besorolás kizárólag a Kjt. 61. §-ában foglalt szabályok szerint történhet, tehát őket végzettségük szerint a D, E, F kategóriákba lehet besorolni. Megjegyezzük, hogy az előírt szakképzettséggel nem rendelkező személynek a KIR személyi nyilvántartásba pedagógus munkakörben történő bejegyzése megoldhatatlan gondot fog okozni, mert a bejegyzéshez a rendszer kéri az óvodapedagógusi diploma számát.

 

 

 

A mappában található képek előnézete A feleségem virágai-2017