Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Munkaközösség-vezetők stratégiai szerepe

2022.10.30

A szakmai munkaközösségek és vezetőik stratégiai szerepe

a köznevelési intézmények működésében

Az iskolák, óvodák és más köznevelési intézmények működésének évtizedek óta aktív szereplői az intézményekben működő szakmai munkaközösségek és azok vezetői. A hatályos jogszabályok ennek megfelelően sok előírással szabályozzák a szakmai munkaközösségek tevékenységét, és számos esetben fontos jogokat delegálnak a munkaközösségek számára. Több évtizedes tanári szakmai tapasztalataim és 25 éves intézményvezetői gyakorlatom alapján azonban megkockáztatom azt a véleményt, hogy a magyar iskolákban és óvodákban működő szakmai munkaközösségek (e cikkben rövidítve általában a „munkaközösség” megnevezést használom) tevékenysége még távolról sem meríti ki azokat az együttműködési, véleményezési, javaslattételi lehetőségeket, amelyeket a jogszabályok biztosítanak számukra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a munkaközösségek tevékenységének „van még hová fejlődniük”. Ez az állítás persze együtt jár azzal, hogy a szakmai munkaközösség-vezetők rendszeres szakmai tevékenységében is vannak még tartalékok, amelyek kiaknázásával jelentős mértékben tovább lehet növelni a munkaközösségek működésének szakmai színvonalát és eredményességét. Ennek jelentősége elsősorban abban áll, hogy ha a munkaközösségek és megbízott vezetőik aktívan és felelősen vesznek részt mindazokban az intézményi döntésekben illetve azok előkészítésében, amelyekre a jogszabály vagy az intézmény vezetése lehetőséget biztosít vagy kötelezettséget határoz meg számukra, akkor tényleges részt vállalnak a döntésből átgondolva annak jelentőségét, és (részben) sajátjukká válik a döntésből következő feladatok megvalósítása. Mint a vezetéselméletből tudjuk, az ember azokban a munkafolyamatokban teljesít igazán hatékonyan, amelyek előkészítésében, a megvalósítási módszerek kialakításában maga is tevőlegesen részt vesz saját érzéseinek, gondolatainak, véleményének, adott esetben ellenvéleményének a döntési folyamatba, illetőleg az azt megelőző szakmai párbeszédbe történő beemelésével.

Ha az óvodai, iskolai szakmai munkaközösségek az intézményvezetők ezirányú kérését követően vezetőik motivációjával és irányításával áttekintik mindazokat a területeket, amelyekben lehetőségük van a döntéseket megelőző érdemi véleményezésre, az intézmény működésében jelentkező esetleges hibák megelőzésére vagy korrigálására, a működés erősségeinek visszaigazolására, összefoglalva az óvoda, iskola működésének jobbá tételére, akkor a szakmai munkaközösségek valóban megkerülhetetlen részévé válhatnak a köznevelési intézmények működésének. Tudjuk, hogy az intézmények vezetői azokat a pedagógus kollégákat bízzák meg szívesen a szervezet működésében lényeges feladok elvégzésével, akik eddigi feladataik színvonalas ellátásával rászolgáltak a bizalomra (és az ennek eredményeként jelentkező többletmunkára). A munkaközösségek esetében ugyanez a helyzet: a szakmai munkaközösségek akkor kaphatnak érdemi beleszólást az intézményi döntések előkészítésébe vagy magukba a döntésekbe, ha lehetőségeiket felismerve, azokkal okosan élve aktivitást és pozitív hozzáállást mutatnak a közös ügyek megbeszélésében, a feladatok tervezésében és megvalósításában, az esetleges hiányosságok feltárásában. E feladat végrehajtásában nélkülözhetetlen azonban a szakmai munkaközösség-vezető személyes aktivitása, feladatvállalása és közvetítő szerepe.

  1. A munkaközösségek jogszabályban rögzített feladatai

A Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Köznevelési törvény, rövidítésben Nkt.) 71. § (1) bekezdése az alábbiakban határozza meg a szakmai munkaközösségek általános feladatkörét: A szakmai munkaközösség részt vesz a nevelési-oktatási intézmény szakmai munkájának irányításában, tervezésében, szervezésében és ellenőrzésében, összegző véleménye figyelembe vehető a pedagógusok minősítési eljárásában.

A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 34. szakasza pedig meghatározza a szakmai munkaközösségek működésével kapcsolatos legfontosabb (a törvényben meghatározottakhoz képest jóval részletesebb) szabályokat az alábbiak szerint.

118. § (1) A szakmai munkaközösség dönt

a) működési rendjéről és munkaprogramjáról,

b) szakterületén a nevelőtestület által átruházott kérdésekről,

c) az iskolai tanulmányi versenyek programjáról.

(2) A szakmai munkaközösség – szakterületét érintően – véleményezi a nevelési-oktatási intézményben folyó pedagógiai munka eredményességét, javaslatot tesz a továbbfejlesztésére.

(3) A szakmai munkaközösség véleményét – szakterületét érintően – (be kell szerezni):

a) a pedagógiai program, továbbképzési program elfogadásához,

b) az óvodai nevelést és az iskolai nevelés-oktatást segítő eszközök, a taneszközök, tankönyvek, segédkönyvek és tanulmányi segédletek kiválasztásához,

c) a felvételi követelmények meghatározásához,

d) a tanulmányok alatti vizsga részeinek és feladatainak meghatározásához.

(4)  A szakmai munkaközösség feladatainak ellátására a pedagógusok kezdeményezésére intézmények közötti munkaközösség is létrehozható. Az intézmények közötti munkaközösség jogkörét, működésének rendjét, vezetőjének kiválasztását az érdekeltek közötti megállapodás határozza meg.

(5)  A szakmai munkaközösség tagja és vezetője a belső értékelésben és ellenőrzésben akkor is részt vehet, ha köznevelési szakértőként nem járhat el. A szakmai munkaközösség – az SZMSZ-ben meghatározottak szerint – gondoskodik a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak nevelő-oktató munkájának szakmai segítéséről. A nevelési-oktatási intézmény SZMSZ-e a szakmai munkaközösség részére további feladatokat állapíthat meg.

(6)  Az óvodában, iskolában, kollégiumban az azonos feladatok ellátására egy szakmai munkaközösség hozható létre. Külön szakmai munkaközösség működhet a tagintézményben.

(7)  A szakmai munkaközösséget munkaközösség-vezető irányítja, akit a munkaközösség véleményének kikérésével az intézményvezető bíz meg legfeljebb öt évre.

  1. A munkaközösségek szerepe a köznevelési intézményekben

A Köznevelési törvény már említett 71. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nevelési-oktatási intézményben legalább öt pedagógus hozhat létre szakmai munkaközösséget, továbbá egy nevelési-oktatási intézményben legfeljebb tíz szakmai munkaközösség hozható létre. A szóban forgó rendelkezés tömören meghatározza a szakmai munkaközösség feladatait az alábbiak szerint: „A szakmai munkaközösség részt vesz a nevelési-oktatási intézmény szakmai munkájának irányításában, tervezésében, szervezésében és ellenőrzésében, összegző véleménye figyelembe vehető a pedagógusok minősítési eljárásában.”

A munkaközösségekkel szemben támasztott jogalkotói elvárásokat a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendeletnek az előző fejezetben ismertetett 118. § (1) bekezdése határozza meg. Ennek felsorolásából néhány bekezdés értelmezésével foglalkozunk az alábbiakban. A Rendelet 118. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a szakmai munkaközösség működésének rendjét és éves munkaprogramját (vagy ahogyan az iskolákban, óvodákban általában nevezik: munkatervét) maga a munkaközösség jogosult meghatározni. Ennek elkészítési időpontja célszerűen a nevelési év/tanév nyitóértekezletét megelőző időpontban történjék annak érdekében, hogy az intézmény saját éves munkatervébe már beemelhesse az egyes szakmai munkaközösségek szakmai munkatervében szereplő eseményeket, rendezvényeket. A jól menedzselt intézményekben a szakmai munkaközösségek munkatervének elkészítése mindig megelőzi az iskolai/óvodai munkaterv elkészítését, mert az intézmény vezetése számít a munkaközösségekben felvetődő gondolatokra, tervekre, eseményekre, sőt az egész intézmény munkáját meghatározó munkaközösségi véleményekre, és erre alapozza az intézmény munkatervét. Amennyiben a munkaközösségek munkatervének elkészítése az intézményi munkaterv elkészítése és elfogadása utáni időpontra csúszik, akkor a szakmai munkaközösségek munkaterve lényegében az intézmény munkaterv végrehajtási feladatainak megtervezésére, az intézményi munkaterv utánkövetésére korlátozódik, amit egyáltalán nem tekinthetünk motiváló eljárásrendnek. Ugyanebből a szempontból tekinthetünk a 118. § (2) bekezdésében biztosított felhatalmazásra, amely szerint a munkaközösségek – szakterületüket illetően – véleményezhetik az intézményi munka eredményességét, és javaslatot tehetnek annak továbbfejlesztésére. Itt hívjuk föl a munkaközösségek és a munkaközösség-vezetők figyelmét arra, hogy ez egy rendkívül fontos lehetőség, amelyet a munkaközösség felelősségteljes és önálló munkavégzésében, tevékenységének fejlesztésében feltétlenül ki kell használnunk! A tanév vagy nevelési év kezdetén készített munkaközösségi munkatervünkben tehát értékeljük bátran és korrekt módon az intézményi munka szakterületünkön tapasztalt eredményességét, esetleges hiányosságát, és fogalmazzunk meg előre vivő javaslatokat, új gondolatokat!

A Rendelet 118. § (3) bekezdése kötelező rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mely intézményi döntésekhez kell kötelezően beszerezni a szakmai munkaközösségek véleményét, itt ismét tekintsük át az előző bekezdésben idézett jogszabály ezt részletező szakaszait. Az intézmény pedagógiai programjának nevelőtestületi elfogadásakor tehát nem elegendő a nevelőtestület döntése, a hozzászólásokat is tartalmazó nevelőtestületi értekezlet jegyzőkönyve, hanem be kell szerezni a szakmai munkaközösségek véleményét. Iskola esetében tehát a pedagógiai program elfogadását megelőzően az idegen nyelvi munkaközösségnek a nevelési program és az idegen nyelvi helyi tantervek elfogadása előtt vagy írásban (a dokumentum legitimációs vagy aláíró fejezetében) nyilatkoznia kell a véleményezés megtörténtéről, vagy a pedagógiai program nevelőtestületi elfogadásakor minden egyes munkaközösség vezetőjének szóban kell jegyzőkönyvi nyilatkozatot tennie arról, hogy a pedagógiai program és a munkaközösséget érintő helyi tantervek módosítását támogatja. A tanulmányok alatti vizsga részeinek és feladatainak meghatározásában is alapvető szerepe van a szakmai munkaközösségeknek, mert csak szakmai véleményük kifejtését követően lehet meghatározni a szóban forgó tantárgyak vizsgarészeit (írásbeli, szóbeli, gyakorlati) és a vizsgafeladatokra vonatkozó helyi rendelkezéseket. A tanulmányok alatti vizsgák szabályzata intézményi szinten így az intézmény összes munkaközösségének tevőleges együttműködésével jön létre. Az óvodák nevelési programjának módosítását megelőzően szintén kötelező az óvodában működő munkaközösségek szakmai véleményének beszerzése, javaslataik értékelése és megfontolása a pedagógiai programban rögzített nevelési koncepció és tartalom fejlesztése érdekében.

A rendelet 118. § (4) bekezdésének felhatalmazása alapján nem csak intézményen belüli, hanem intézmények közötti munkaközösség is létrehozható. Az intézmények közötti (pl. városi, járási szintű) munkaközösség működésének rendjéről, a munkaközösség-vezető kiválasztásáról az együttműködő intézményeknek kell megállapodást kötniük. Ennek nyilvánvaló részét képezi az intézmények közötti munkaközösség vezetőjének munkaközösség-vezetői megbízása, az ehhez járó órakedvezmény és munkaközösség-vezetői pótlék biztosítása. A rendelet 118. § (6) bekezdésének rendelkezése szerint arra is van lehetőség, hogy az egyes tagintézményekben önálló szakmai munkaközösségek működjenek, de egy tagintézményben belül nem működhet két ugyanolyan területet átfogó szakmai munkaközösség. A tagintézményben létrehozandó szakmai munkaközösség működését akkor célszerű biztosítani, ha az összetett intézmény mérete olyan nagy, hogy az egész intézményt átfogó szakmai munkaközösség létszáma túlnő a racionális határokon, vagy ha a tagintézmények feladatai oly mértékben eltérnek egymástól, hogy az azonos szakterületen dolgozókat nem célszerű egyetlen közös munkaközösségbe integrálni.

A hatályos jogszabályok az előző fejezetben idézetteken túl is tartalmaznak a szakmai munkaközösségekre vonatkozó további rendelkezéseket, amelyekre figyelemmel kell lenni az iskola, óvoda szakmai-pedagógia tevékenységének irányításakor és tervezésekor. A szakmai munkaközösségek véleményét ki kell kérni például az intézménybe felvett tanulók osztályba, csoportba sorolásával kapcsolatos döntés előtt, hiszen a Köznevelési törvény így rendelkezik.

Nkt. 51. § (4) Az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt.

A szakmai munkaközösségeknek szerepük van az iskolában alkalmazott tankönyvek és más tanulmányi segédletek kiválasztására vonatkozó döntések meghozásakor, valamint a tanulóktól elvárt taneszközök és ruházati felszerelésekre vonatkozó intézményi döntések előtt, hiszen a Köznevelési törvény ebben az esetben is a munkaközösségek véleményének kikéréséhez köti a jogszerű döntést az alábbi jogszabályi rendelkezés szerint.

Nkt. 63. § (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy

c) a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket, ruházati és más felszereléseket.

Ehhez hasonlóan rendelkezik a Köznevelési törvény 93/F. § (2) bekezdése arról, hogy a tankönyvjegyzéken nem szereplő könyvek és más kiadványok, valamint a tanítás során használt digitális ismerethordozók alkalmazása és iskolai beszerzése csak a szakmai munkaközösség és az iskolai szülői szervezet egyetértésével lehetséges. A szakmai munkaközösség egyetértése ebben az esetben nyilvánvalóan azt a szakmai munkaközösséget érinti, amelynek működési területén a tankönyvjegyzéken nem szereplő szóban forgó tankönyvet vagy más oktatási eszközt alkalmazni kívánják. Például a tankönyvjegyzéken nem szereplő idegen nyelvi tankönyv vagy munkafüzet beszerzése és alkalmazása előtt be kell szerezni az érintett idegen nyelvi munkaközösség egyetértését. Figyelnünk kell arra, hogy az egyetértési jog alkalmazása azt jelenti, hogy az egyetértő nyilatkozat nélkül a szóban forgó taneszköz megrendeléséről és alkalmazásáról szóló döntést nem lehet meghozni, illetve az így meghozott döntés érvénytelen. Ha a sajátos nevelési igényű tanulókat oktató iskolában az oktató munkához részben vagy egészben nem alkalmaznak tankönyvet, akkor a tanulók sajátos helyzetéhez illeszkedő könyvek, munkafüzetek, feladatlapok, eszközök és digitális ismerethordozók alkalmazása és beszerzése mellett is akkor dönthet az iskola, ha a döntés előtt beszerzi az érintett szakmai munkaközösség és a szülői szervezet jogszabályban előírt egyetértő nyilatkozatát. Ezt a rendelkezést a Köznevelési törvény 96. § (6) bekezdése rögzíti.

A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 4. § (1) bekezdésének k) szakasz azzal kapcsolatban is tartalmaz kötelező rendelkezést, hogy az intézmények SzMSz-ében kötelezően szabályozni kell a szakmai munkaközösségek együttműködésének és kapcsolattartásának rendjét, valamint a munkaközösség részvételét a pedagógusok munkájának segítésében. Ez a rendelkezés abból a szempontból kiemelten fontos, hogy egy köznevelési intézmény szakmai munkaközösségei nem működhetnek egymástól függetlenül, hiszen tevékenységük lényege az intézményi tevékenység egészének előbbre vitele a szakmai munkaközösség működési területének fejlesztésével, a munkaközösségek együttműködésének javításával. A szakmai munkaközösségek tehát nem egymás ellenében, hanem egymást kiegészítve járulnak hozzá az intézmény szakmai-pedagógiai tevékenységének fejlesztéséhez. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az intézmény SzMSz-ben szabályozni kell a munkaközösségeknek a pedagógusok munkáját támogató tevékenységét, különös figyelemmel a pályakezdő pedagógusok, gyakornokok, a már néhány éves tapasztalattal rendelkező, de az intézménybe frissen bekerülő pedagógusok segítő támogatására.

Végezetül felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 117. § (1) bekezdésének rendelkezése lehetővé teszi, hogy a nevelőtestület egyes jogköreinek gyakorlását a szakmai munkaközösségekre ruházhatja át. A nevelőtestületi jognak a szakmai munkaközösségre történő esetleges átruházásáról a nevelőtestület határozatban köteles dönteni, a határozatot jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Az átruházott jogot gyakorló munkaközösség a nevelőtestület által meghatározott időközönként és módon köteles tájékoztatni a nevelőtestületet azokról a döntésekről, amelyekben annak felhatalmazásával eljárt. Fontos azonban, hogy a nevelőtestület saját döntési jogát nem ruházhatja át a munkaközösségre a pedagógiai program, a szervezeti és működési szabályzat, valamint a házirend elfogadásakor.

Az előző bekezdésben a nevelőtestület döntési jogának átadása esetében említettük az írásbeliség, a nevelőtestületi határozatok és a határozathozatalról készült jegyzőkönyvek szerepét. Felvetődik a kérdés, vajon a szakmai munkaközösségek értekezleteiről szükséges-e jegyzőkönyvet vezetni és a munkaközösségi döntéseket kell-e írásban rögzíteni. Az erre vonatkozó szabályokat szintén a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet tartalmazza a jogszabály 85. § (3) bekezdésében. A szakmai munkaközösség értekezletén jegyzőkönyvet csak akkor kell készíteni, ha azt jogszabály előírja, vagy a munkaközösség a nevelési-oktatási intézmény működésére, a gyermekekre, a tanulókra vagy a nevelő-oktató munkára vonatkozó kérdésben határoz: dönt, véleményez, javaslatot tesz. Akkor is kell jegyzőkönyvet készíteni, ha azt valamely rendkívüli esemény indokolja és elkészítését a nevelési-oktatási intézmény vezetője elrendelte. Ebben az esetben a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell elkészítésének helyét, idejét, a jelenlévők felsorolását, az ügy megjelölését, az ügyre vonatkozó lényeges megállapításokat, így különösen az elhangzott nyilatkozatokat, a meghozott döntéseket, továbbá a jegyzőkönyv készítőjének az aláírását. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyv készítője, továbbá az eljárás során végig jelen lévő alkalmazott írja alá. A szakmai munkaközösség értekezletén azonban általában nem szükséges jegyzőkönyvet készíteni, mert a fentiekben említett esetek nagyon ritkán fordulnak elő. Érdemes azonban a szakmai munkaközösség értekezletein történt döntésekről, megállapodásokról és a munkaközösség tagjai számára meghatározott feladatokról rövid feljegyzést készíteni, hogy a későbbiekben se merülhessenek feledésbe a munkaközösség döntései.

  1. A munkaközösség-vezetők megbízása, pótléka és kedvezménye

Amint a munkaközösségekre vonatkozó legfontosabb jogszabályokat tartalmazó első fejezet utolsó sorában olvastuk, a szakmai munkaközösséget irányító munkaközösség-vezetőt az intézményvezető bízza meg legfeljebb öt éves határozott időtartamra. Ez azt jelenti, hogy az érintett pedagógus munkaszerződésében szerepeltetni kell a munkaközösség-vezetői megbízás tényét és lejáratának időtartamát, utóbbi nem haladhatja meg az öt évet. A munkaközösség-vezetői feladatokkal történő határozatlan időre szóló megbízás tehát nem felel meg a jogszabályoknak. A szóban forgó rendelkezésben arra is figyelmet kell fordítanunk, hogy a munkaközösség-vezető megbízását megelőzően be kell szerezni az érintett munkaközösség véleményét. Utóbbi történhet akár úgy is, hogy a munkaközösség értekezletén megfontolja a megbízásra javasolt személyét, és javaslatot tesz az érintett megbízására, amelyet az intézmény vezetője elfogad. Ugyanez az eljárás lehetséges a munkaközösség-vezető határozott időre szóló megbízásának lejártakor.

Az előző bekezdésben leírtak ellenére sem célszerű a munkaközösség-vezetők egy-két évre történő megbízása akkor sem, ha erre a jogszabály biztosít lehetőséget. Amennyiben az intézmény vezetője nem elégedett a munkaközösség-vezető szakmai tevékenységével, akkor bármely időpontban lehetősége van a munkaközösség-vezetői megbízás visszavonására. A megbízást célszerű ugyan indokolni, de nem kötelező. A megbízás visszavonását a munkaszerződés módosításával és a munkaközösség-vezetői pótlék visszavonásával kell megtenni. A hatályos jogszabályok szerint a munkaközösség-vezetői megbízás visszavonásának nem lehet jogkövetkezménye, azaz az érintett nem tehet semmit a munkaközösség-vezetői megbízás visszavonása ellen.

A következő bekezdésekben vizsgáljuk meg a munkaközösség-vezető megbízásával, neveléssel-oktatással lekötött munkaidejével és munkaközösség-vezetői pótlékával kapcsolatos hatályos jogszabályi rendelkezéseket!

Nkt. 62. § (6)  A teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában (a továbbiakban: neveléssel-oktatással lekötött munkaidő) tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el, amelybe bele kell számítani heti két-két óra időtartamban a pedagógus által ellátott osztályfőnöki, kollégiumi, tanulócsoport-vezetői, vagy munkaközösség vezetéssel összefüggő feladatok, továbbá heti egy óra időtartamban a tanulók nevelési-oktatási intézményen belüli önszerveződésének segítésével összefüggő feladatok időtartamát. E szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha e törvény egyes pedagógus munkakörök esetében az e bekezdésben foglaltaktól eltérően határozza meg a munkaidő egyes feladatokra fordítandó részeinek arányát. A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el.

326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 16. § (3)  A munkaközösség-vezetői (tagozatvezetői, szakosztályvezetői) pótlékra az a pedagógus jogosult, aki intézményi munkaközösség-vezetői (tagozatvezetői, szakosztályvezetői) vagy intézmények közötti munkaközösség-vezetői (tagozatvezetői, szakosztályvezetői) feladatot lát el.

A munkaközösség-vezetői pótlékot a Köznevelési törvény 8. sz. melléklete az illetményalap 5-10 %-ában határozza meg. Az alábbiakban közöljük a különböző fokozatú végzettségek esetében az illetményalap adott százalékában meghatározott illetményalap 2022-ben érvényes összegeit, illetve a köznevelési intézményben alkalmazandó kötelező munkaközösség-vezetői pótlék mértékét.

A munkaközösség-vezetői pótlék összege:

főiskolai szintű (azaz alapszintű BA) végzettség esetében:minimuma 9.135 Ft, maximuma 18.270 Ft

egyetemi szintű (azaz mesterfokozat MA) végzettség esetében: minimuma 10.150 Ft, maximuma 20.300 Ft.

A kötelező pótlékok konkrét összegét a pedagógus munkaszerződésében kell meghatározni. A munkáltató azonban az adott pótlékot a Köznevelési törvény rendelkezéseinek megfelelően annak a táblázatban feltüntetett alsó és felső határa között köteles és jogosult megállapítani, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ha egy munkaközösség-vezető például részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkezik, számára akkor is biztosítani kell a megfelelő pótlékot legalább a minimális összeg meghatározásával. Egyebekben a pótlék konkrét összegéről történő döntés az intézményvezető jogkörébe tartozik.

  1. A munkaközösség tevékenységének szervezése és irányítása

Ebben a rövid fejezetben tekintsük át azt, hogy a pedagógusok számára a szakmai munkaközösség vezetésével kapcsolatos feladatok, illetőleg a munkaközösségi munkában történő részvétel a munkaidő mely részében látható/látandó el, illetőleg van-e megkötés a munkavégzés helyszínét illetően. A 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdésében a jogalkotó rendelkezett arról, hogy a pedagógusok a kötött munkaidőnek a neveléssel-oktatással le nem kötött részében milyen feladatokat kötelesek elvégezni. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a pedagógusok az alábbi felsorolásban szereplő feladataikat a kötött munkaidő és a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő közötti időintervallumban kötelesek ellátni:

  • a nevelőtestület munkájában történő részvétel,
  • a szakmai munkaközösség munkájában történő részvétel,
  • a munkaközösség-vezetői feladatoknak a heti két órát meghaladó része.

A jogszabályban a munkaközösség-vezetői feladatok ellátásának idejéről szóló utolsó felsorolás azért szerepel ebben a formában, mert a munkaközösség-vezetők számára a Köznevelési törvény 62. § (6) bekezdésével már idézettek szerint a munkaközösség vezetéssel összefüggő feladatok végrehajtásáért heti két órát be kell számítani a neveléssel-oktatással lekötött időkeretükbe. Tehát a munkaközösség-vezetők ilyen irányú tevékenységükből heti két órát a kötött munkaidejükből a neveléssel-oktatással lekötött időkeret terhére végeznek el, a fennmaradó többi időt pedig a kötött munkaidőből a neveléssel-oktatással lekötött munkaidőn túli időszakasz terhére.

A hozzám érkező munkajogi kérdések között visszatérően szerepel az a probléma, hogy egyes intézményekben az intézményvezető döntése alapján a munkaközösség-vezetők (sőt néhol az osztályfőnökök) számára nem biztosítják a heti két (vagy két-két) óra beszámítását a neveléssel-oktatással lekötött időkeretbe. Ez súlyos jogsértés, előfordulása esetén azonnal írásban célszerű kifogást benyújtani a jogszerűtlen intézkedés ellen a munkáltatóhoz. Ez a szélsőséges eset legtöbbször azokban az intézményekben és azon pedagógusok esetében fordul elő, akiknek nagyon magas a neveléssel-oktatással lekötött óraszámuk, pl. 25 vagy 26 óra. Ezzel a szabálytalan eljárással az intézményvezetők vélhetően azt igyekeznek elkerülni, hogy az érintett kollégák neveléssel-oktatással lekötött munkaideje meghaladja a 26 órát. A tantárgyfelosztásban ténylegesen 25-26 megtartandó órával terhelt pedagógusok esetében vagy el kell kerülni a munkaközösség-vezetői feladatokkal történő megbízást, vagy a jogszabálynak megfelelően be kell számítani a heti két óra órakedvezményt, amivel neveléssel-oktatással lekötött időkeretük – az adott példát követve – 27 vagy 28 órára emelkedik. A Munka törvénykönyvének rendelkezése szerint ebben az esetben a munkaidő-beosztástól eltérő munkabeosztás esetén rendkívüli munkavégzést kell elrendelni, amelyet a munkavállaló kérésére írásban kell megtenni. Ezt követően az érintett pedagógussal meg kell állapodni a rendkívüli munkavégzés óradíjának kiszámítási módjáról, és havi gyakorisággal ki kell fizetni a rendkívüli munkavégzés díját.

A munkaközösség vezetésével, illetve a munkaközösségben folyó munkával kapcsolatos feladatok ellátásának helyszínével is érdemes foglalkoznunk. A pedagógusok és a vezetők általában meg vannak győződve arról, hogy a pedagógusok kötött munkaidejét kötelezően az intézményben kell tölteni, ez azonban nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. A jogszabály valójában ugyanis a következőként rendelkezik.

326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 17. § (3) A kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató határozza meg, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a pedagógusnak a nevelési-oktatási intézményben, pedagógiai szakszolgálat intézményében, és melyek azok a feladatok, amelyeket az intézményen kívül lehet teljesítenie.

A Köznevelési törvény pedig tartalmazza az ezzel kapcsolatos általános rendelkezést az alábbiak szerint:

Nkt. 62. § (5) A nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő) az intézményvezető által – az e törvény keretei között – meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

Az intézményvezető köteles tehát gondoskodni arról, hogy a kollektív szerződésben, ennek hiányában munkáltatói utasítás formájában határozza meg mindazokat a feladatokat, amelyeket kizárólag az intézményben történő tartózkodással lehet végrehajtani. A munkaközösség-vezetői és a munkaközösségi feladatok végrehajtását általában egyáltalán nem célszerű az intézményben történő munkavégzéshez kötni, hiszen a munkaközösségben jelentkező tervezési, értékelési, önértékelési, programalkotási, stb. feladatok ezt nem igénylik.

 

  1. Hogyan lehetnek a munkaközösségek az iskola működésének tényleges formálói

Cikkünk bevezetésében annak a véleményemnek adtam hangot, hogy tapasztalataim szerint a köznevelési intézményekben működő munkaközösségek előtt még számtalan fejlesztési, fejlődési lehetőség áll, amelyet célszerű kiaknázni az intézmények pedagógiai-szakmai munkájának fejlesztése, az intézményi munkakultúra formálása érdekében. Jelenleg a munkaközösség-vezetői tevékenység súlya, pedagógusok által történt elismertsége lényeges mértékben alatta marad az osztályfőnöki tevékenység megítélésének. Ezt tükrözi a munkaközösség-vezetői és az osztályfőnöki pótlék közötti jelentős mértékű (háromszoros) különbség is. Ugyanakkor a jogszabály mindkét tevékenységet egyforma mértékben, heti két-két óra időtartamban számíttatja be a neveléssel-oktatással lekötött időkeretbe, e szempontból tehát azonos a két tevékenység súlya.

Gondoljuk most át azt, hogy óvodánkban, iskolánkban milyen módszerekkel lehet elérni a munkaközösségek és a munkaközösség-vezetők tevékenységének fejlesztését, az eredményesség fokozását! E cikk szerzője jelen írással – nem titkoltan – pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé. Az érintett intézményvezetők, munkaközösség-vezetők tehát mindenekelőtt gondosan olvassák el a cikk első fejezetében közölt jogszabályi rendelkezéseket arról, hogy a munkaközösségek milyen feladatokat kötelesek ellátni, illetve mely esetekben kell kötelezően egyeztetni a munkaközösségekkel. A továbbiakban fordítsanak kiemelt figyelmet arra, hogy a szóban forgó intézményi döntések megszületése előtt pontosan történjék meg a munkaközösségekkel való előírt egyeztetés, például a tervezett intézkedés véleményezése. Ugyanakkor ez önmagában nagyon kevés az érdemi előrelépéshez, mert a jogszabályok betű szerinti betartása valódi tartalom nélkül csupán a bürokratikus eljárásrendet fokozza. A munkaközösség-vezetőknek kifejezetten ügyelniük kell tehát arra, hogy a szóban forgó véleményezési eljárásban, esetleg az egyetértés beszerzésekor a szakmai munkaközösség képviselője tájékozottan, körültekintően és igényesen fejtse ki álláspontját. Ha ez nem történik meg, akkor az egyeztetési eljárások formális megtörténte csupán bürokratikus kötelezettségé válik, és körülményesebbé teszi a szükséges döntéseket, azaz teljes mértékben kontraproduktív. Ha a kifejtett szakmai vélemény alapos, azaz körültekintően veszi figyelembe a szakmai munkaközösség, az abban lévő pedagógusok és az egész intézmény érdekeit, akkor az intézményben egyre inkább teret kap majd az értelmes párbeszéden alapuló közös tervezési és döntéselőkészítő tevékenység.

Ha az intézményvezető valóban épít a munkaközösség-vezetők és így a munkaközösségek tagjainak szakmai munkájára, akkor a munkaközösség-vezetőket valódi partnerekként tekinti, azaz számít és alapoz véleményükre. Ellenkező esetben a munkaközösség-vezetői megbeszéléseken kizárólag napi információk átadása és feladatok közlése történik. Egy esetleges passzív helyzetben azonban az intézményvezetőnek vannak további lehetőségei a munkaközösségekben folyó tevékenység fejlesztésére például azzal, hogy érdemi munkafeladatokkal bízza meg a munkaközösség-vezetőket, biztatva őket arra, hogy a feladatok végrehajtásába vonják be a munkaközösségek pedagógus tagjait. Ilyen fontos munkaközösségi feladatokra mutatunk be néhány példát az alábbi felsorolásunkban:

  • a pedagógiai program módosításakor javaslat az iskola óraszámtáblázataira,
  • a módosítandó helyi tantervek előkészítése,
  • munkaközösségi javaslat beszerzése az intézményi önértékelés gyakorlatának módosítására,
  • javaslatok az intézmény házirendjének aktuális módosítására, a hatályban lévő házirend frissítésére,
  • munkaközösségi javaslatok beszerzése az óvodapedagógusok munkabeosztásának elkészítéséhez,
  • munkaközösségi terv bekérése szakjaikat illetően az intézményi tantárgyfelosztás elkészítéséhez,
  • az osztályfőnöki munkaközösség javaslatának bekérése az osztályfőnöki feladatokkal történő új megbízásokra,
  • javaslat bekérése az iskolai osztályokba, óvodai csoportokba történő besoroláshoz.

 

  1. A munkaközösség-vezetők szerepe az intézményi önértékelésben

Az intézményi önértékelés az iskolák, óvodák és más köznevelési intézmények belső ellenőrzési tevékenységének fontos elemét képezi, mert minden önértékelés (így a pedagógusok, az intézményvezetők és az intézmények önértékelése is) egy tanfelügyeleti ellenőrzés előkészítését szolgálja, hiszen az önértékelés és a tanfelügyeleti ellenőrzés szempontjai, munkamódszerei és eljárásai teljes mértékben azonosak. Tekintettel arra, hogy a hatályos jogszabály szerint minden pedagógus és intézmény önértékelését ötévenként kötelező elvégezni, az intézményvezetők önértékelésére pedig vezetői megbízatásuk második és negyedik évében kerül sor, az ötéves ellenőrzési intervallumban a pedagógusok intézményi létszámát meghaladó számú önértékelésre kerül sor. A jól menedzselt, tevékenységét előrelátóan tervező intézményben az intézményvezető – az önértékelési csoport támogatásával – arra törekszik, hogy az öt évre viszonylag egyenletesen ossza el az önértékelési feladatokkal kapcsolatos rendkívül sok feladatot. Ez egyben azt is jelenti, hogy már a közepes méretű nevelési-oktatási intézményekben is minden tanévben/nevelési évben több száz órányi önértékelő munka beosztását és végrehajtását kell megtervezni az önértékelési folyamat részeként.

A tervezett intézményi önértékeléseket az Oktatási Hivatal informatikai felületén csak az intézményvezető tudja megindítani, de az önértékelés megindításakor meg kell jelölnie a nevelőtestületnek azt a tagját, aki az adott önértékelésben adatgyűjtőként dolgozik majd, azaz ő fogja össze a szóban forgó önértékelés minden részfeladatát, ő tölti le a jegyzőkönyv alapját képező dokumentumot, és szintén az adatgyűjtő tudja feltölteni az önértékelés elkészült jegyzőkönyvét. A fentiekből és a napi gyakorlatból tehát tudjuk, hogy az intézményben évente végrehajtandó önértékelési kötelezettségek olyan nagy volumenű munkát rónak az intézményre, hogy azt egyedül az intézmény vezetői képtelenek elvégezni. Ezért teljes mértékben indokolt, hogy az intézményvezető az önértékelési feladatok végrehajtásába bevonja az iskola, óvoda munkaközösség-vezetőit és más pedagógusait. Célszerűnek tartjuk, hogy az intézményvezető döntése alapján az intézményi önértékelésben az intézményvezetőn kívül tevőleges és lényeges feladatot kapjanak az alábbi személyek:

  • az intézményvezető helyettese(i),
  • a tagintézmény-vezetők, intézményegység-vezetők és helyetteseik,
  • az intézményben foglalkoztatott mesterpedagógusok,
  • a munkaközösség-vezetők,
  • továbbá (szükség esetén és egyedi döntés alapján) az intézmény néhány más pedagógusa.

Cikkünkben ezt a lehetőséget (és egyben szükségszerűséget) abból a szempontból vizsgáljuk, hogy az intézményi önértékelés vezetése során milyen lehetőségek vannak a munkaközösség-vezetők és a beosztott pedagógusok önértékelési feladatokba történő bevonására. A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 118. § (5) bekezdése – amint azt cikkünk első fejezetében is idéztük – a szakmai munkaközösség tagjai és vezetője a belső értékelésben és ellenőrzésben akkor is részt vehetnek, ha köznevelési szakértőként nem járhatnak el, mert nem szerepelnek az országos szakértői névjegyzékben. Ez a jogszabályi előírás hatalmazza föl arra a munkaközösség-vezetőket és a munkaközösség minden pedagógus tagját, hogy az intézményi önértékelés munkafolyamatában ellenőrzési feladatokat végezzenek. Természetesen ezzel a feladattal a szóban forgó munkaközösség-vezetőt vagy pedagógust az intézmény vezetőjének kell megbíznia.

Ez azt jelenti, hogy az intézményi önértékelés vezetése során az intézményvezető bármelyik pedagógust vagy munkaközösség-vezetőt megbízhatja egy kolléga, vezető vagy éppen az egész intézmény önértékelési feladatának ellátásakor az adatgyűjtő feladatkör ellátásával, amely – amint néhány bekezdéssel korábban kifejtettük – az intézményi önértékelés kulcsfeladatát testesíti meg. De arra is van lehetőség, hogy az intézményvezető (vagy az önértékelési csoport vezetője) a kollégát ne a teljes önértékelési folyamatot átlátó és irányító adatgyűjtői feladatokkal bízza meg, hanem egy-egy önértékelési folyamatban az önértékelt kolléga órájának meglátogatásával és értékelésével, az önértékelési interjú lebonyolításával vagy az önértékelés részét képező más részfeladattal. Ezt a megbízást az önértékelésben történő közreműködésre felkért munkaközösség-vezető vagy pedagógus nem utasíthatja vissza, hiszen az elrendelés jogszabályi felhatalmazás alapján az intézményvezető döntési jogosultságába tartozóan történt. Feltétlenül javaslom az intézményvezetőknek, hogy a munkaközösség-vezetőket okvetlenül vonják be az intézményi önértékelésben történő aktív közreműködésbe, hiszen középvezetőként jól hasznosítható munkatapasztalatokkal rendelkeznek a pedagógusok értékelésekor, ráadásul az ugyanazon munkaközösségbe tartozó pedagógusok szakmailag és pedagógiailag jobban ráláthatnak az önértékelt kolléga tevékenységére akár a vezetőknél is. Ráadásul az önértékelési feladatokkal tartós feladatként évekig meg lehet bízni a szóban forgó munkaközösség-vezetőt, aki így komoly gyakorlatra tehet szert az intézményi önértékelés munkafolyamatában, de az intézményen belül történő szakmai segítő, tapasztalatátadó munkában is.

Az eddig leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy sohasem célszerű egy intézményben az önértékelési feladatok adatgyűjtői kulcsszerepével mindig ugyanazt a kollégát megbízni, hanem az adatgyűjtői feladatokra önértékelt személyenként más és más kollégát érdemes felkérni. Ez a döntés hozzájárul az önértékelési feladatok során elvégzendő nagy volumenű szakmai ellenőrző munkának a kollégák közötti viszonylag egyenletes megosztásához, így megakadályozza egy-egy kiemelkedően dolgozó kolléga túlterhelését. Arra azért nagyon ügyelni kell, hogy az adatgyűjtői feladatra csak olyan kollégát kérjünk fel, akinek az ellenőrzésben és a digitális adatrögzítésben megfelelő gyakorlata van. Akik ezzel nem rendelkeznek, azoknak először az önértékelési folyamatban egy-egy részfeladatot (pl. interjúkészítés) kell adni, majd a tapasztalatok leszűrését követően egy már tapasztalt adatgyűjtő támogatását kérve lehet őket megbízni önálló adatgyűjtési feladatkörrel.

A cikkünkben már sokszor idézett 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 118. § (5) bekezdése azt is rögzíti, hogy a nevelési-oktatási intézmény SzMSz-e a szakmai munkaközösség részére további feladatokat állapíthat meg. Tehát az intézmény nevelőtestülete az SzMSz-ben azokon a kötelezettségeken és feladatokon túl, amelyek a jogszabályokban a cikkünkben is idézett módon szerepelnek, az intézmény – akár az önértékelési feladatokban történő aktív közreműködés tekintetében – elrendelheti a munkaközösségek számára az intézményi feladatokban történő közreműködést.

*

Tisztelt Olvasóink!

Reméljük, hogy cikkünk megjelenésével szakmai támogatást tudtunk nyújtani az óvodákban, iskolákban és más köznevelési intézményekben folyó szakmai munkaközösségi munkához. Javasoljuk, hogy írásunkat juttassák el az intézmények vezetőihez és a munkaközösség-vezetőkhöz annak érdekében, hogy minél előbb új lendülethez juthassanak az intézményben működő szakmai munkaközösségek és azok vezetői.

 

A mappában található képek előnézete Színezd újra