Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Óvodapedagógusok túlmunkája

2019.11.02

Óvodapedagógusok túlmunkájának mértéke

Az óvodapedagógusok szükséges számáról és csoportban töltött idejéről, az óvodapedagógus-hiányból adódó többletmunkáról írt cikkemet – számomra nagyon megtisztelően – eddig 6599-en olvasták el. Ezzel párhuzamosan több további kérdést is kaptam, amelyek közül idézem az egyiket, amelyet megkísérlek gondosan megválaszolni:

„Egy több feladatellátási helyen működő óvodában dolgozom. A tagóvodánkban két óvodapedagógus van alkalmazásban, és egyetlen pedagógiai asszisztens segíti a két csoportban folyó óvodai munkánkat. Az óvoda vezetőinek a mi tagintézményünk csoportjaiban nincsenek óvodai foglalkozásai. Az óvodánk naponta 6.00-tól 17.30-ig van nyitva, de pedagógus csak 6.30-tól van jelen. A munkabeosztásom szerint egyik héten („A” hét) hat és fél órát vagyok délelőtt, délutánra pedig a másik csoport pedagógiai asszisztense jön át hozzám. A másik héten („B” hét) viszont 8.00-tól 16.15-ig vagyok a csoportban, és a tovább maradó gyerekeket veszi át a pedagógiai asszisztens. Tehát így átlagosan napi 7,8 órát, míg hetente átlagosan 39 órát vagyok a csoportban.

Szeretném kérni, hogy írjon egy cikket a honlapjára az óvodapedagógusok számára abban a témakörben, ami most – sajnos – egyre több óvodában aktuális: ha az óvodapedagógus váltótárs nélkül, egyedül látja el a csoportja nevelési feladatait, akkor milyen többletdíjazás illeti meg? Túlmunka esetén elég egyértelmű az Ön útmutatása, de mi a helyzet az átfedési idővel, hiszen ha egyedül van a pedagógus, akkor az elvileg váltótárssal töltött átfedési időben is részben a másik (hiányzó) óvodapedagógus munkáját látja el. További kérdéseket vet fel az a manapság rendkívül gyakori helyzet, hogy jár-e valamilyen díjazás, ha óvodapedagógus hiányában pedagógiai asszisztens látja el a váltótárs feladatait, hiszen ez esetben állandó délelőttre van kárhoztatva az óvodapedagógus, míg a pedagógiai asszisztens a délutános óvodapedagógus munkakörét látja el.”

Elsőként arra a kirívó (de egyáltalán nem ritka) súlyos szabálytalanságra hívjuk föl a figyelmet, amely szerint a szóban forgó óvodában 6.00 órától fogadják a gyermekeket, de az óvodapedagógus munkaideje csak 30 perccel később kezdődik. Ebben az esetben tehát az óvodában lévő gyermekekkel nem tartózkodik szakképzett óvodapedagógus, ami súlyos jogsértést eredményez. A gyermekeknek a köznevelési törvény hatályos rendelkezései szerint joguk van az óvodában történő biztonságos nevelésre az alábbi előírások alapján.

Nkt. 25. § (5) A nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek… felügyeletéről, a nevelés… egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről…

Nkt. 46. § (3) A gyermeknek… joga, hogy

b) a nevelési… intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék…, óvodai életrendjét… életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki…

Nem kétséges, hogy az óvodás gyermekek biztonságos nevelésének legalapvetőbb és megkérdőjelezhetetlen feltétele az, hogy a gyermeket az óvodába érkezésétől az onnan történő távozásáig terjedő időben folyamatosan óvodapedagógus nevelje, felügyelje. A jogszabályoknak megfelelő nevelőmunkát és felügyeletet az intézmény óvodapedagógus szakképzettséggel nem rendelkező alkalmazottai, a dajkák, pedagógiai asszisztensek, stb. önállóan nem végezhetik, csupán szakképzett óvodapedagógus jelenléte és aktív közreműködése mellett segíthetik. Ez a legalapvetőbb probléma az elsőként említett első „A” heteken, amikor az esetleírás szerint a 6.30-tól számított 6,5 óra csoportban töltött időt követően 13 órától a szakképzettséggel nem rendelkező pedagógiai asszisztens óvodapedagógus közreműködése nélkül egyedül látja el az óvodapedagógusi feladatokat. A „B” héten pedig az óvodapedagógus 8.00-tól számított 8,25 órás (!) folyamatos munkavégzését követően 16.15 és 17.30 óra között a csoportban szintén nincs jelen szakképzett óvodapedagógus. Ez a jogsértő állapot teljes joggal veti föl az intézményvezető teljeskörű felelősségét, hiszen a köznevelési törvény idézett 25. §-ának előírása szerint az intézményvezető kötelessége az óvodai nevelés biztonságos feltételeinek megteremtése.

Az országosan is egyre több helyen súlyos óvodapedagógus-hiány ismeretében is föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ha az óvodapedagógusi munkavégzés nélküli időszakban esetleg súlyos baleset történik egy gyermekkel, akkor a bíróság egészen bizonyosan a baleset elsődleges kiváltó okaként fogja megjelölni azt, hogy az adott időben a csoportban nem tartózkodott szakképzett óvodapedagógus, így a per – a további körülmények vizsgálatától szinte függetlenül – egészen biztosan pervesztéssel és jelentős anyagi kártérítéssel végződik.

De térjünk át most a szóban forgó esetben végzett túlmunka kiszámítására. A beosztott óvodapedagógusok óvodai csoportban töltendő heti óraszáma a Köznevelési törvény 62. § (8) bekezdésében meghatározottak szerint heti 32 óra. Ez azt jelenti, hogy a teljes hetekben napi átlagban 32/5 órát, azaz 6,4 órát kell tölteniük a csoportban, ami heti kötött munkaidejükkel azonos. Természetesen a csoportban töltött napi átlagos 6,4 órás munkaidő a hét egyes napjai között átcsoportosítható, de szabályos foglalkoztatás esetén – az esetleges eseti helyettesítéseket leszámítva – a csoportban töltött heti munkaidő mértéke 32 óra. A teljes álláshelyen foglalkoztatott óvodapedagógus heti munkaideje (ismét csak teljes hetekben) 40 óra, a 40 óra és csoportban töltendő 32 órás heti munkaidő különbségét kitevő heti nyolc órában az óvodapedagógus a nevelőmunka szervezésével, nyilvántartásával, dokumentálásával kapcsolatos egyéb feladatait végzi, kapcsolatot tart az intézmény vezetőivel, a pedagógustársaival és a szülőkkel, illetőleg készül a másnapi foglalkozásokra. Amennyiben fennállnak az eseti helyettesítés elrendelésének feltételei, ennek a nyolcórás munkaidőnek a részeként látja el az eseti helyettesítés jogszabályok által korlátozott mértékű feladatait is.

Amennyiben tehát az óvodapedagógus kolléga heti 39 órát tölt a csoportjában, akkor foglalkoztatása szabálytalan, és ezért a jogszabályok meghatározta mértéken túl van foglalkoztatva, azaz rendszeres túlmunkát végez. Az „A” héten naponta 6.30-13.00 óráig, azaz napi 6,5 órát, az érintett héten tehát 32,5 órát tölt a csoportjában végzett nevelőmunkával, amit heti 0,5 órával csökkentve állna helyre a jogszerű állapot. Tekintettel a csupán 0,5 órányi heti túlfoglalkoztatásra, ennek díjazásával nem célszerű foglalkozni, egyszerűen az egyik napon fél órával csökkenteni kell a csoportban töltendő munkaidőt.

A „B” heteken azonban már súlyos foglalkoztatási szabálytalansággal találkozunk: a 8.00-tól 16.15 óráig tartó napi 8,25 órás csoportban töltött munkaidő a „B”’ heteken 41,25 órás csoportban töltött (és egyben kötött) munkaidőt eredményez, ami 9,25 órával haladja meg a jogszabályban meghatározott értéket. Súlyosbítva a jogsértés mértékét a napi teljes munkaidő is meghaladja a Munka törvénykönyvében meghatározott napi nyolc órát, ami a heti teljes 40 órás munkaidő túllépéséhez is vezet. Utóbbinak mértéke azonban nem feltétlenül csupán heti 1,25 órát jelent, hiszen az óvodapedagógusnak a csoportban töltött munkaidején túl is vannak az óvodai neveléssel, dokumentációval, kapcsolattartással töltött egyéb feladatai is, amelyek vélhetően minimum legalább heti öt órát tesznek ki, azaz a heti munkavégzése valójában vélelmezhetően 46,25 óra. Ha az adott intézményben a közalkalmazottak foglalkoztatása nem munkaidő-keretben történik, akkor nincs mód az egyes napok és hetek közötti munkaidő átcsoportosítására. Nincs tehát lehetősége a munkáltatónak arra, hogy az „A” és „B” hetekben teljesített, csoportban töltött vagy akár teljes munkaidőt átlagolja, mert a Munka törvénykönyve – munkaidő-keret alkalmazásának hiányában – napi nyolcórás és heti 40 órás munkaidőt határoz meg.

Ezt a „B” hetekben fennálló heti 9,25 órás csoportban töltött munkaidőt túlmunkaként kell kifizetnie a munkáltatónak, és ezen felül fennáll a heti munkaidő túllépésének elrendelési kötelezettsége is. Ebben az esetben joggal követelhető az érintett hetekben a 9,25 órás rendkívüli munkavégzés elrendelése és az ezzel járó, a hónapok hosszától függően átlagosan 20 óra többlet munkavégzés díjának kifizetése. Ennek óradíjáról a köznevelési jogszabályok nem rendelkeznek, mivel minden beosztott óvodapedagógus számára kötelezőként írják elő a heti 32 órás csoportban töltendő, valamint az összesen heti 40 órás munkaidőt. Az óradíj mértékét a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 33.§ (8) bekezdésében meghatározottak szerint lehet meghatározni annak ellenére, hogy a szóban forgó rendelkezés a rendkívüli munkavégzés mellett az ügyelet és készenlét elrendelésére vonatkozó szabályozást is tartalmazza. E rendelkezés szerint az óradíj összege a pedagógus havi illetményének a 4,33-mal (az egy hónapban átlagosan lévő hetek száma), valamint 32-vel (a neveléssel töltött heti óraszám) történő osztásával, azaz az illetmény 138,56-dal történő osztásával kapható meg. Ha tehát a kolléga a Pedagógus I. fokozat 9. kategóriájába van sorolva, akkor havi illetménye a főiskola szintű, azaz BA végzettség esetében érvényes 182.700,-Ft összegű illetményalap 160%-a, azaz 292.320,-Ft, amelynek 138,56-részeként óradíja 2.110 Ft-ot tesz ki. A szóban forgó havi átlagosan 20 óra rendkívüli munkavégzést figyelembe véve a túlmunkadíj havi bruttó összege 42.209,- Ft. Az elvégzett többletmunkához képest nem sok, a törvényes foglalkoztatás biztosítása érdekében igazán érdemes kifizetni.

A számomra feltett kérdésben felvetődött még az a probléma, hogy a második óvodapedagógus hiányában a minimum kétórás átfedési időre eső feladatok ellátásakor az óvodapedagógus valójában felerészben másik pedagógus feladatait látja el. Ennek kezeléséről jogszabály természetesen nem rendelkezik, de az óvodapedagógus kolléga érvelése hibátlan, hiszen a jogszabály kötelezettségként írja elő napi kétórás időtartamban két óvodapedagógus egyidejű jelenlétét. Amennyiben ez a probléma tartósan fennáll, érdemes a munkáltatóval (az óvodavezető) írásos megállapodást kötni arról, hogy az érintett pedagógus napi két órán keresztül felerészben más munkakörébe tartozó feladatokat lát el, hiszen nincs az átfedési időben besegítő pedagógus váltótársa. Ezért méltányos megállapodásként javasolható a napi egyórás rendkívüli munkavégzés elrendelése és díjának kifizetése. Nem megalapozott az átfedési időre jutó többletdíjazás igénylése akkor, ha a munkáltató biztosítja a kétórás átfedési időt, de váltótársként csak szakképzetlen munkavállalót, pl. pedagógiai asszisztenst tud biztosítani, bár a szakképzett pedagógusra ebben az esetben is nehezednek többletfeladatok.

A többletmunka díjazásának biztosítása érdekében a Kjt. a többletfeladatok munkáltatói elrendelésének lehetőségével kapcsolatban az alábbi lehetőségeket rögzíti.

24. §  (1) Ha a közalkalmazott munkaköre ellátása mellett a munkáltató rendelkezése alapján átmenetileg más munkakörébe tartozó feladatokat is ellát, s ezáltal jelentős többletmunkát végez, illetményén felül a végzett munkával arányos külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti.

77. §  (1) A közalkalmazottat… átmeneti többletfeladatok… teljesítéséért a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül egyszeri vagy meghatározott időre szóló, havi rendszerességgel fizetett keresetkiegészítésben részesítheti.

A munkáltatónak tehát törvényes lehetősége van arra, hogy a meghirdetés ellenére betöltetlen pedagógus álláshelyek miatt jelentkező túlmunkát a Kjt. hatályos rendelkezései alapján elrendelje. Ennek azonban korlátot szab az a szabály, hogy a más munkakörébe tartozó feladatok elrendelése sem teremt jogalapot arra, hogy a munkáltató a neveléssel lekötött munkaidőre, a napi és a heti teljes munkaidőre vonatkozó törvényi korlátokat átlépje. Tehát a munkáltató hiába fizet helyettesítési díjat más munkakörébe tartozó feladatok ellátásért vagy átmeneti többletfeladatok teljesítéséért, a munkaidőre vonatkozó korlátokat ezzel nem lépheti át. Ezért ez a lehetőség az előzőekben említett arra az esetre kínál megoldást, amikor az átfedési időben a pedagógus részben más pedagógus feladatait látja el, de saját rendes munkaidején belül.

Abban az estben azonban, amikor az óvoda nyitva tartásából és/vagy a szükségesnél kisebb pedagóguslétszámból adódóan az óvodapedagógus számára heti 32 óránál csoportban töltött időt, esetleg heti 40 óránál magasabb heti teljes munkaidőt kell elrendelni, kizárólag a rendkívüli munkavégzés elrendelése jelent megoldást. Esetünkben tehát az „A” hét egyik napján 0,5 órával csökkenteni érdemes a csoportban töltött munkaidőt, a „B” heteken azonban minimum heti 9,25 óra rendkívüli munkavégzést kell elrendelni. Természetesen az is járható út, hogy az „A” és „B” hetekben együttesen jelentkező 0,5 + 9,25, azaz 9,75 órás rendkívüli munkavégzést rendel ez az óvoda vezetője, és – a fenntartó egyidejű részletes tájékoztatása után – kifizeti az ezzel kapcsolatos munkadíjakat. Nem kötelező ugyan, de célszerű, ha a rendkívüli munkavégzést – minden fél számára követhető módon – írásban rendeli el a munkáltató.

Felhívom a figyelmet arra, hogy az óvodapedagógusok esetében rendkívül fontos a munkaidő-nyilvántartás és a csoportban töltött munkaidő tényeknek megfelelő pontos és gondos vezetése. Ez annyit jelent, hogy pontosan vezetniük kell a csoportban töltött tényleges napi munkaidejüket, a napi teljes munkaidejüket. Arról van szó, hogy – a szóban forgó eset példáját véve – rendkívül nagy hiba rutinszerűen napi 6,4 órát írni a csoportban töltött munkaidőre és napi 8 órát írni a teljes munkaidőre, ha az nem felel meg a valóságnak. Ha a pedagógus a „B” héten egy adott napon 8 óra 15 percet töltött a csoportjában, akkor szigorúan ezt az adatot kell beírni a munkaidő-nyilvántartásába. A munkaidő-keret alkalmazását kivéve azonban csak akkor lehet napi nyolc óránál, heti 40 óránál több teljes munkaidőt beírni a munkaidő-nyilvántartásba, ha ezt a munkáltató rendkívüli munkavégzés formájában szóban vagy inkább írásban ténylegesen elrendelte. Arról van szó tehát, hogy ha a kolléga tényleges munkájának elvégzését követően akár személyes ügyeit intézendő az óvodában tartózkodik, akkor nem írhat be napi nyolc óránál több munkaidőt.

Végezetül azt a kérdést kell még megválaszolnunk, hogy jár-e bármilyen többletdíjazás annak az óvodapedagógusnak, akinek nincs pedagógus váltótársa, így az óvodapedagógusi munkát az óvodapedagógus szakképzettséggel nem rendelkező másik alkalmazott, például pedagógiai asszisztens látja el. Amint cikkem elején azt részletesen kifejtettem, az óvodapedagógus szakképzettséggel nem rendelkező alkalmazott részben vagy egészben óvodapedagógusi munkakörben történő foglalkoztatása súlyosan jogsértő és önmagában is felveti a munkáltató és a fenntartó erkölcsi és anyagi felelősségét. Ugyanakkor foglalkoznunk kell a kérdéssel azért, mert számos településen és kistérségben a lehetetlen határát súrolja új óvodapedagógusok alkalmazása, ha nincsenek megfelelően képzett pályázók vagy érdeklődők.

Abban az esetben, ha az óvodapedagógusnak nincs váltótársa, és a napi nyitva tartás egy részében kényszermegoldásként szakképzetlen alkalmazott látja el az óvodapedagógusi feladatokat, a szakképzett óvónőnek nyilvánvaló többletmunkája jelentkezik, hiszen a csoport foglalkoztatásával, nevelésével kapcsolatos feladatok szinte teljes mennyisége őt terheli, de legalábbis ő az egyszemélyi felelőse a csoportban folyó nevelőmunkának és a szülőkkel való kapcsolattartásnak is. Önmagában azonban a szakképzetlen váltótárs nem feltétlenül jelenti azt, hogy munkaórában mérve is megnövekszik a szakképzett óvodapedagógus munkaideje. Nincs tehát objektív mutató arra nézve, hogy a váltótárs nélküli pedagógus számára mennyi többletmunkát jelent a szakképzett második pedagógus hiánya, illetve a többlet munkaidő órákban nem mutatható ki. Ezért a szakképzetlen pedagógiai asszisztens váltótárs alkalmazása önmagában nem formál alapot a szakképzett pedagógus többletmunkájának díjazására.

A konkrét példát szem előtt tartva azonban foglalkoznunk kell még egy további munkajogi motívummal is. Amennyiben ugyanis az óvodapedagógus a „B” heteken 8.00-tól 16.15 óráig napi 8,25 órás folyamatos egyedüli munkavégzésre van beosztva, akkor a munkáltató nem biztosítja számára a Munka törvénykönyvének 103. § (1) bekezdése által kötelezően garantált húszperces munkaközi szünetet, amelyet legalább három, legfeljebb hat óra folyamatos munkavégzést követően kell kiadni. A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni, de a több részletben kiadott pihenőidőnek összesen legalább húsz perc időtartamúnak kell lennie. Minden munkáltató és munkavállaló számára belátható, hogy a legalább három óra és legföljebb hat óra folyamatos munkavégzést követő munkaközi szünetre az óvodapedagógusnak nélkülözhetetlen szüksége van, és ezt a munkáltatónak elsőrendű kötelezettsége biztosítani. Ezzel párhuzamosan azonban azt is garantálni kell, hogy a csoportban lévő gyermekek ekkor se maradjanak szakképzett óvodapedagógus felügyelete nélkül.

2019. november 2.

Petróczi Gábor

tanügyigazgatási szakértő, c. főiskolai docens

 

 

A mappában található képek előnézete Őszi sanzon