Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pedagógusok heti tanóráinak elosztásáról

2020.01.22

Szükséges-e, hogy a pedagógusnak minden tanítási napon legyen órája?

Több éve rendszeresen kapok kérdéseket azzal kapcsolatban, vajon szükséges-e, hogy az iskolában dolgozó pedagógusnak mindennap legyen órarendi órája, vagy sem. A másik oldalról tekintve a kérdést: tanügyigazgatási és jogszabályi szempontból vajon szabályos-e az az eljárás, ha a hét egy tanítási napján a pedagógusnak egyáltalán nincs órarendi órája. A problémával elsősorban a beosztott tanítók és tanárok fordultak hozzám, de a vezetői oldalról is kaptam kérdéseket a tanítási órák öt munkanapra történő beosztási kötelezettségével kapcsolatban.

Az elmúlt héten egy pedagógus kolléga például azért fordult hozzám a kérdéssel, mert romló egészségi állapota miatt szüksége volna a héten egy olyan napra, amikor a délelőtti órákban elintézhetné az egészségi problémáival kapcsolatos rendelőintézeti és kórházi kötelezettségeit. Egy másik kolléga pedig azért keresett meg, mert saját költségén jelentkezett egy egyéves pedagógus továbbképzésre, amelynek képzési időpontjai minden második hét péntekjén és szombatján vannak, így szeretné elérni azt az iskolában, hogy ebben a tanévben a pénteki napokon ne legyen órája. A harmadik kérdező azt vetette föl, hogy tantestületükben néhány kollégának egy-egy napon egyáltalán nincsen tanítási órája, ezért az egyenlő bánásmód törvényben rögzített elvének figyelembe vételével szerinte ezt minden pedagógusnak biztosítani kellene. Vannak olyan pedagógusok is, akik az órarend alapján a tantestület minden tagja esetében kiszámolják a heti lyukasóráik számát, és ezt saját órarendjük javítása és sérelmeik orvoslása érdekében nyújtják be az igazgató részére. Amint a példákból is látjuk, az élet nagyon változatos problémákkal szembesít minket, amelyek megoldása a munkáltatótól és a munkavállalótól egyaránt rugalmasságot és toleranciát követel. A problémák megoldását és annak jogszabályi hátterét keresve tekintsük át, hogy a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén hogyan alakul az egyes napokra jutó munkaidő mértéke, és ennek milyen következménye van az egyes napokon megtartandó tanítási órák elosztására.

  1. A heti és a napi munkaidőre vonatkozó rendelkezések

Cikkünkben általában azokkal az esetekkel foglalkozunk, amikor a pedagógus teljes munkaidőben van alkalmazva, és példáinkban a heti 22-26 órás neveléssel-oktatással lekötött munkaidőt vesszük alapul annak ellenére, hogy egyes pedagógus munkakörökben ettől eltérő a hetente megtartandó órák száma. Eltekintünk az eseti helyettesítések elrendelése miatt megnövekedő órák számától is, hiszen ez egy másik problémakör részét képezi.

A Munka törvénykönyve meghatározza a teljes napi munkaidőt az alábbiak szerint.

92. § (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő).

97. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.

(2)  Általános munkarend: a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be.

(3) A munkaidő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül osztható be. Egyenlőtlen a munkaidő-beosztás, ha a munkáltató

a) a munkaidőt a napi munkaidőtől…

… eltérően osztja be.

A Munka törvénykönyvének fentebb idézett szakaszait értelmezve megállapíthatjuk, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetében a heti munkaidőt kötelezően öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani. Ettől érvényesen eltérni csak akkor lehet, ha a munkáltató a munkavállalók foglalkoztatását munkaidőkeretben szervezi meg, a lehetőséget erre a Munka törvénykönyvének 93-94. §-ai biztosítják. A munkaidőkeret esetleges alkalmazásáról a munkáltatónak kell tájékoztatnia a foglalkoztatottakat. A köznevelési intézményekben azonban – sajnos – nagyon ritka a munkaidőkeret alkalmazása, bár magam részéről az iskolákban ezt tartom a legcélszerűbb foglalkoztatási formának, amelynek kihasználása révén legjobban lehet alkalmazkodni az oktatási-nevelési intézmények időben rendkívül dinamikusan változó igényeihez.

Ha tehát a munkáltató nem munkaidőkeretben foglalkoztatja a pedagógusokat, akkor a heti munkaidőt hétfőtől péntekig öt napra kell beosztania, és az általános teljes napi munkaidő nyolc óra; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Ez az állítás azonban még távolról sem jelenti azt, hogy a pedagógusok által megtartandó órarendi órákat is kötelezően öt napra, esetleg a hét napjai között egyenletesen kell elosztani.

  1. A tanítási órák napokra történő elosztásával kapcsolatos problémák

Amint az előző fejezetben részletesen kifejtettük, a munkáltatónak a munkaidőt heti öt napra egyenletesen kell beosztania, azaz napi nyolcórás általános munkaidőt kell alkalmaznia. Ettől eltérni csak a munkaidőkeret munkáltatói alkalmazása esetében lehet.

Az iskolában teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógusok többségének heti 22-26 óra a neveléssel-oktatással lekötött munkaideje, amelyet – tévesen – gyakran még mindig kötelező óraszámnak neveznek a pedagógusok, sőt időnként a vezetők is. Fordítsuk most figyelmünket arra, hogy milyen szabályok vonatkoznak a pedagógusok által megtartandó óráknak az egyes napok közötti elosztására. Ha az oktatási jogszabályokat jól ismerjük vagy a digitális jogtárakban rákeresünk a problémára, akkor megállapíthatjuk, hogy a tanítási órák egyes napokra történő elosztásának követelményeiről, az elosztás szabályairól jogszabály nem rendelkezik. Nincs tehát olyan jogszabály vagy más előírás, amely kötelezővé tenné azt, hogy a pedagógusoknak a hét minden napján okvetlenül kell, hogy legyen tanítási órájuk, és végképpen nincs olyan szabályozás, hogy az órákat a hét egyes napjaira egyenletesen kell elosztani. Ez utóbbit nem is lehetne elérni, hiszen az egyes pedagógusok heti tanóráinak mértéke eltérhet egymástól, a szakos ellátás adottságai, az órarend megszerkesztésének problémái, a csoportbontási kötelezettség mind gátolják az egyes napokra történő egyenletes elosztás biztosítását.

A tanügyigazgatási gyakorlatban a tantárgyfelosztás és az órarend készítésekor kiemelt figyelmet kell fordítani az egyes pedagógusok óraszámának a 22-26 órás tartományban történő biztosítására, a csoportbontások biztosítására és az egyes osztályok tanóráinak lehetőségek szerinti egyenletes elosztására. Ennek során nyilvánvaló problémát jelent a heti öt testnevelés óra megszervezése, amelyeket a jogszabályi előírások miatt legtöbbször a hét minden egyes napján biztosítani kell. A gyakorlatban arra is figyelnünk kell, hogy az idegen nyelvi órák eloszlása a hét egyes napjai között egyenletes legyen, sőt arra is, hogy a heti kétórás tantárgyak lehetőleg ne a hét egymást követő két napjára kerüljenek. E mellett – a tantárgyfelosztás bonyolultságától függően – figyelnünk kell arra is, hogy egy-egy pedagógust ne terheljünk túl, azaz lehetőség szerint ne legyen egy tanítási napon hat, hét vagy akár annál is több órája.

Az iskolák többségében az órarendeket már órarendkészítő programokkal készítik, amelyek időnként meglepő végeredményt képesek adni. Azokon a pontokon és azoknál a pedagógusoknál vagy osztályoknál, amikor a generált órarend pedagógiai vagy munkavégzési szempontból kifejezetten előnytelen, az iskolavezetésnek be kell avatkoznia, és kézi módszerekkel kell a jobb órarendhez vezető lépéseket elvégezni.

Amint látjuk, az órarend készítésekor egyáltalán nem elsődleges szempont az, hogy egy adott pedagógusnak az egyes napokon hány órája van. Ebből a szempontból általában akkor szoktunk beavatkozni az órarendbe, hogyha a szóban forgó pedagógusnak egy-egy napon túlságosan sok órája van. Nem jelent tehát beavatkozási szükségletet, végképpen kényszert az, ha egy pedagógusnak a hét egy napján túlságosan kevés órája van, esetleg nincs is órája. Persze az átlagos pedagógus szempontjából az az optimális órarend, amelyben minden napra négy vagy öt megtartandó órája jut. Amint ebben a fejezetben megállapítottuk, jogszabály nem zárja ki azt, hogy egy pedagógusnak a hét egy napján egy vagy két órája legyen, sőt azt sem, hogy egyáltalán ne legyen órája. Ez az eset az órarendkészítő programok ritka ajándéka az érintett pedagógus számára, de korántsem jellemző. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ennek az az ára, hogy a pedagógus óraszáma a hét többi napján általában egy-egy órával megemelkedik, azaz négy napra általában hat-hat óra, de legalábbis öt-hét óra jut, ami már nagyon sok.

Persze azonnal fölvetődik a kérdés, hogy azon a napon, amikor a pedagógusnak (nagy ritkán) nincs órája, be kell-e jönnie az iskolába, egyáltalán munkanapja van-e vagy sem. Amint a korábbiakban kifejtettük, a munkaidőkeret esete kivételével a heti 40 órás munkaidőt egyenletesen öt napra kötelező elosztani, azaz a napi általános teljes munkaidő nyolc óra, és nem kevesebb. A pedagógus munkaideje azonban nem csupán a megtartandó tanórákból áll, hanem a heti 32 órás kötött munkaidő és a heti 22-26 órás óraszám 6-10 órás időtartamából, valamint a heti 40 órás munkaidő kötetlen részét kitevő nyolc órából. A pedagógusoknak a heti 22-26 órán felül tehát még minden héten 14-18 óra munkát kell elvégezniük, aminek egy részét a kötött munkaidőben, jellemzően az iskolában teljesítik, a heti nyolc óra kötetlen munkaidő elvégzésének helyét azonban a pedagógusok maguk jogosultak meghatározni.

Ha tehát a pedagógusnak egy adott tanítási napon nincs órája, akkor is napi nyolcórás munkavégzési kötelezettség terheli, amely alól – mivel ezt jogszabály írja elő – nem lehet mentesíteni. Ezért teljes mértékben jogszerű, ha az intézményvezető ezen a napon is előírja számára az iskolában való megjelenést és munkavégzést, amelynek persze nem kell elérnie a nyolc órát. Arra is van azonban jogszerű lehetőség, hogy az intézményvezető ne rendelje el számára az iskolában történő munkavégzést, hanem a „szabadnap”-jára eső nyolcórás munkavégzést az iskolán kívül teljesítse. Ha a kolléga például az adott napon továbbképzésen vesz részt az iskola igazgatójának engedélyével esetleg támogatásával, akkor minden további nélkül lehet úgy tekinteni, hogy a nyolcórás munkáját a továbbképzésen való részvételével, illetve az oda történő utazásával látja el. Más azonban a helyzet a másik citált példánkban, amikor a pedagógusnak a „szabadnap”-ra rendszeres orvosi kezelés vagy más egészségi, esetleg családi probléma miatt van szüksége. A pedagógust azonban ilyenkor is terheli a napi nyolcórás munkavégzési kötelezettség, amelyet az egészségügyi intézményben bizonyára nem realizálhat (bár egy részét a mai digitális világban akár ott is teljesítheti). Arra azonban ebben a szituációban is van mód, hogy a kezeléseket követő hazaérkezésekor a pedagógus otthonában tegyen eleget nyolcórás munkavégzési kötelezettségének. Természetesen ennek ellenőrzését a munkáltató nem tudja megoldani, mint ahogyan más pedagógusok esetében is lehetetlen a kötetlen munkaidőben végzett munka megtörténtének ellenőrzése. Ezt a problémát leghatékonyabban úgy lehet megoldani, hogy a munkáltató a munkavállaló számára kiadja azt a megoldandó feladatot, amelyet a szóban forgó munkanapon meg kell oldania, például írja meg az intézmény belső ellenőrzési csoportjának elemző beszámolóját, vagy javítsa ki az elmúlt héten általa megíratott három osztály dolgozatait.

Végezetül meg kell említenünk, hogy gyakran a munkáltató eredeti szándékától eltérően is előfordul az az eset, hogy egy-egy pedagógusnak egy bizonyos tanítási napon egyáltalán nincs órája. Nagyon gyakori ez a középiskolákban a május-júniusi időszakban, amikor a végzős diákok már nem járnak iskolába, hiszen ezekben a hónapokban a végzős évfolyam két-három osztályában is tanító pedagógusnak akár felére csökkenhet a megtartandó óraszáma.

Arról is tanácsos értekeznünk, hogy a június végi vagy augusztus végi időszakban is formális problémát jelent a pedagógusok foglalkoztatása, hiszen ebben az időszakban nincsenek tanóráik. A pedagógusokat azonban ebben az időszakban is terheli a napi nyolcórás munkavégzési kötelezettség. A munkáltató ebben az időszakban is jogosan követelheti meg a heti 32 órás kötött munkaidőnek az iskolában való eltöltését abban az esetben, ha olyan konkrét feladatokat ad az egyes pedagógusoknak, amelyeket kizárólag az intézményben történő tartózkodással lehet ellátniuk. Az a lehetőség is rendelkezésére áll azonban a munkáltatónak, hogy ebben az időszakban egy-egy napon eltekint a pedagógusok iskolai munkavégzésétől, és számukra olyan feladatot jelöl ki, amelyet az iskolától távol is elvégezhetnek a szükséges nyolcórás időtartamban.

  1. A részmunkaidőben történő foglalkoztatás problémái

Ha a pedagógus munkaszerződése – határozatlan vagy akár határozott időre – részmunkaidőre szól, akkor a helyzet még bonyolultabbá válik. A pedagógus illetménye/munkabére ilyenkor a pedagógus bértábla teljes munkaidőre vonatkozó munkabérének a részmunkaidővel arányos része, tehát például heti 24 órás munkavégzésre történő kinevezés esetén a bértáblában meghatározott összeg 60%-a. Szabadsága azonban azonos a teljes munkaidőben foglalkoztatott pedagógusokéval, és a pedagógusminősítési rendszerben, tanfelügyeleti ellenőrzésben is részt kell vennie.

A részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkező pedagógus heti munkaidejét kinevezésében, munkaszerződésében kötelező rögzíteni, ez a részmunkaidős foglalkoztatás munkaszerződésének egyik legfontosabb eleme. Példánkban ismét egy 60%-os munkaidőben, azaz heti 24 órában foglalkoztatott pedagógus esetét tekintsük, akinek neveléssel-oktatással lekötött munkaideje a 22-26 órás intervallum 60%-ban határozható meg úgy, hogy a minimális és maximális óraszám mértéke is a számított intervallumban lévő egész szám legyen, esetünkben tehát 14-15 óra lehet.

A Munka törvénykönyve 97.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint az általános munkarendben a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be. Ez azt jelenti, hogy az általános munkarend alkalmazása esetén a heti 24 órás részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógus napi munkaideje 4,8 óra. Nyilvánvaló azonban, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásban jóval gyakrabban fordul elő, hogy a hét egy vagy két napján a részmunkaidős munkavállalónak nincs órája. Ha például a hét három napján napi 4-5 óra megtartásával 14-15 órát teljesít, akkor a maradék két napon nincsen tanítási órája. A példában számolt heti 14-15 óra megtartási kötelezettsége a napi 4,8 órás munkaidővel három nap alatt általában csak szorosan teljesíthető. A tanóra nélküli napokon a munkáltató megkövetelheti a kötött munkaidőbe tartozó feladatok ellátását akkor is, ha a részmunkaidős pedagógusnak aznap nincsen órája. Az is lehetséges azonban, hogy a két „szabadnap”-on a részmunkaidős pedagógus készül az óráira, dolgozatot javít, beírja a digitális naplót, kapcsolatot tart a diákokkal és a szülőkkel, és más hasonló feladatokat végez. Az iskolákban a részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógusok esetében meglehetősen gyakori az utóbbi gyakorlat, hiszen a részmunkaidős pedagógusok sok esetben egy másik részmunkaidős státust is betöltenek egy másik köznevelési intézményben. Amint látjuk, ennek feltételei az előzőekben leírtak alapján biztosíthatók.

A részmunkaidős foglalkoztatásban a munkáltatónak van azonban arra is lehetősége, hogy a Munka törvénykönyve 88.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint az egyes napokra jutó munkaidőt a részmunkaidőnek megfelelő speciális formában állapítsák meg, például a részmunkaidős pedagógusnak hétfőn, szerdán és pénteken 8-8-8 óra a munkaideje, azaz három nap alatt teljesíti a heti 24 órás munkavégzési kötelezettségét. Ezt a lehetőséget támasztja alá a Munka törvénykönyve az alábbi előírásával.

Mt. 193. § (1): A legfeljebb napi hat óra tartamú részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaszerződés alapján a munkakörébe tartozó feladatok esedékességéhez igazodva teljesíti munkavégzési kötelezettségét…

Az idézett jogszabályban az is szerepel, hogy a legfeljebb napi hat óra (azaz legfeljebb heti 30 órás) részmunkaidős foglalkoztatás esetében a munkavégzés napokra történő elosztását a munkaszerződésben kell meghatározni. Arra is föl kell hívnunk a figyelmet, hogy a napi hat órát (azaz heti 30 órát) meghaladó részmunkaidős foglalkoztatás esetében a Munka törvénykönyve 193. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók, azaz az így foglalkoztatott munkavállaló heti munkaidejét öt napra egyenletesen kell elosztani, tehát egy 35 órában részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógus napi munkaideje minden munkanapon egységesen hét óra.

  1. Jár-e kedvezmény az iskolai rendszerű tanulmányokat folytató pedagógusoknak

A cikk bevezető soraiban a probléma felvázolásakor egy olyan példát is hoztunk, amelyben a pedagógus továbbképzési kötelezettségét iskolarendszerű oktatás formájában kívánja teljesíteni, de a képzések kétheti gyakorisággal a pénteki és szombati napokon történnek, ezért a pedagógus kéri heti óráinak négy napra történő beosztását. Most azt vizsgáljuk meg, hogy a munkavállaló kérheti-e ezt a munkáltatótól, illetve a munkáltató köteles-e ezt biztosítani.

Az érintett pedagógus nyilvánvalóan kérheti azt, hogy a heti óraszámát az iskola négy napra elosztva biztosítsa. A munkáltatónak erre van lehetősége, mert – amint cikkünk 2. fejezetében azt részletesen kifejtettük – ezt jogszabály nem tiltja meg. Ugyanakkor – és itt szintén a 2. fejezetben leírtakra kell hivatkoznunk – ennek a kérésnek a teljesítése gyakran nagyon nagy árat követel. Egyes esetekben meg kell változtatni az órarendet, néha még a tantárgyfelosztást is, a kérés teljesítése egyes osztályok számára sokkal rosszabb órarendet eredményez, esetleg lyukasórák keletkeznek, sérülhetnek az órarend készítésének pedagógiai szempontjai. Vannak olyan esetek is, amikor a „szabadnap” biztosítása egyenesen lehetetlen. Mindezek miatt az intézmény vezetője nem köteles a pedagógus ilyen irányú kérését teljesíteni, erre sem jogszabály, sem erkölcsi-etikai szabály nem kötelezi. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a hét egy napján tartandó tanórák alóli mentesítés könnyen megoldható, ilyenkor a kérés teljesítésének jogszabályi akadálya nincs. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy a pedagógusok általános túlterhelése miatt minden egyes mentesítési esetben számítanunk kell arra, hogy a pedagógustársak előtt ez nem marad rejtve, így a pedagógusok komfortjának romlását is okozhatja az intézkedés. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi kötelezettségünk miatt fokozott figyelmet kell fordítanunk a pedagógusok lehető legegyenletesebb terhelésére.

Végezetül egy gyakori pedagógushibára hívjuk föl a figyelmet. A kedvezményt kérő pedagógus gyakran – részben talán érthető módon – az érintett napról maga igyekszik eltenni az óráit, megkeresi azokat a napokat, amelyekre a szóban forgó órák áttehetők, előzetesen „megbeszéli” az érintett kollégákkal a szóba jöhető változást. Ez a gondolkodás általában azonban túlságosan érdekorientált, azaz csak az érintett saját szempontjait veszi figyelembe, és kevéssé fordít figyelmet a pedagógiai szempontokra, a pedagóguskollégák és az osztályok órarendjének többnyire kedvezőtlen változási lehetőségére.

A fenti példa kapcsán gyakran felmerül az a probléma is, hogy az érintett pedagógus továbbképzési kötelezettségének teljesítése kapcsán az intézmény köteles-e biztosítani a részvételi lehetőséget a képzési időpontok napjaira, tehát mentesítenie kell-e a pedagógust az iskolai kötelezettségeinek elvégzése alól. A Munka törvénykönyve 2012-től az alábbiak szerint rendelkezik:

Mt. 55. § (1) A munkavállaló mentesül … munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól

g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,

A törvény előírását értelmezve azt látjuk, hogy önmagában a pedagógus továbbképzési kötelezettség teljesítése miatt a munkavégzés alóli mentesítés nem jár, hiszen annak biztosítását kizárólag az általános iskolai tanulmányok folytatása esetére írja elő a jogszabály. Kötelező azonban a pedagógus munkavégzés alóli mentesítése abban az esetben, ha a továbbképzés a munkavállaló és a munkáltató megállapodása alapján folyik. Ha tehát a továbbképzésre a munkáltató kötelezte a pedagógust, vagy a pedagógus-továbbképzés szóban forgó teljesítéséről megállapodást, tanulmányi szerződést kötöttek, akkor a szóban forgó napokon a továbbképzést teljesítő kollégát mentesíteni kell az iskolai munkavégzés alól. Ez egyben arra is fölhívja a figyelmet, hogy a pedagógusoknak semmiképp sem tanácsos a munkáltatóval történő egyeztetés nélkül beiratkozni pedagógus szakvizsgára, mesterpedagógus-képzésre, új diploma megszerzését célzó tanulmányok elvégzésére, mert ebben az esetben semmi nem garantálja a képzési napokon vagy a beszámolókon történő részvétel biztosítását. A hosszabb időt igénylő pedagógus-továbbképzéseken történő részvételt tehát minden esetben a munkáltatóval történő írásos megállapodáshoz célszerű kötni, amelyet legcélszerűbben tanulmányi szerződésként érdemes rögzíteni.

2020. január 21.

 

Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő

 

A mappában található képek előnézete A jobbik részem