Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Munkaidő, foglalkoztatás, szabadság a veszélyhelyzetben

2020.05.04

A köznevelési intézményekben foglalkoztatott munkavállalók munkavégzésére, munkaidejére, szabadságára vonatkozó munkáltatói intézkedések a veszélyhelyzet idején

2020. március 11-én 15 órától Magyarországon a Kormány veszélyhelyzetet hirdetett ki. Ezen a napon a Magyar Közlönyben megjelent a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III.11.) Korm.rendelet, amelyet az idő előrehaladtával sorban követtek a koronavírus-járvány következtében kihirdetett veszélyhelyzet kezelését célzó további kormányrendeletek és kormányhatározatok. A szóban forgó kormányzati intézkedések – mindig a megtekintés napján hatályos tartalommal – elérhetők az alábbi linken: https://net.jogtar.hu/veszelyhelyzet

Ebben az írásban azt járjuk körül, hogy a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet fennállása alatt hogyan változhat meg az óvodákban, iskolákban és más köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusok és más munkavállalók munkaideje, milyen intézkedéseket hozhat a munkáltató a rendkívüli feladatok ellátásnak biztosítására, és a veszélyhelyzetben hogyan kezelheti a munkavállalók szabadságát.

  1. Intézkedések az óvodák, iskolák bezárásáról

A veszélyhelyzet kihirdetését követő harmadik napon a kormány kiadta a koronavírus-járvány elleni védekezést szolgáló 45/2020. (III.14.) Korm. rendeletet, amely a rendkívüli helyzetben meghatározza az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedéseket. Ez a kormányrendelet felhatalmazta a települések polgármestereit, illetve Budapest főpolgármesterét és a kerületi polgármestereket, hogy a fenntartásukban lévő óvodákban, bölcsődékben rendkívüli szünetet rendeljenek el. Az óvodafenntartók döntő többsége az általa fenntartott óvodákban rendkívüli szünetet rendelt el, azaz az óvodáskorú gyermekek többsége március közepétől nem látogathatta az óvodát. A kormány rendelkezett arról is, hogy 2020. március 16-tól a tanulók nem látogathatják az oktatási-nevelési intézményeket, ezzel párhuzamosan a veszélyhelyzet időtartamára az iskolákban haladéktalanul át kellett térni a távoktatásra és a tanulókkal történő digitális kapcsolattartásra.

Az iskolákkal és óvodákkal kapcsolatos nagy horderejű változások közvetlen következményként az óvodáskorú vagy kisiskolás gyermekeket nevelő családoknak egyik napról a másikra meg kellett oldaniuk a gyermekeik felügyeletét, sőt az iskolások többségének esetében folyamatosan segíteni kell őket a digitális oktatási formával támogatott önálló tanulásban, a házi feladatok elkészítésében, a pedagógusok számára történő megküldésében és az iskolával történő kapcsolattartásban. Ráadásul – tekintettel az idősebb korosztálynak a járvánnyal szembeni magasabb fokú veszélyeztetettségére – a családok többsége a nagyszülők családi segítségére sem támaszkodhat.  A szülők közül természetesen azok tudják viszonylag könnyebben megoldani gyermekeik ellátását, akik munkájukat home office formában végezhették. Azok azonban, akiknek – munkahelyük, munkahelyi feladataik vagy akár sajátos családi körülményeik miatt – nem volt lehetőségük az otthonról történő távmunkavégzésre, általában évi rendes szabadságuk igénybevételével – két dolgozó szülő esetében sokszor a szabadság váltott felhasználásával – igyekeztek megoldani gyermekeik ellátását és folyamatos felügyeletét.

Ez előrevetítette azt a szükségszerű következményt, hogy a szülők rendelkezésére álló éves szabadsága többségének vagy akár teljes időtartamának felhasználását követően a gyermekek elhelyezése és ellátása érdekében előbb-utóbb szükség lesz az óvodák részleges megnyitására, amiről a kormányzat április 30-i hatállyal hozott rendelkezéseket. 2020. április 27-én megjelent a veszélyhelyzet során a gyermekek napközbeni felügyeletével kapcsolatos intézkedésekről szóló 152/2020. (IV. 27.) Korm. rendelet, amelynek 1. §-a alapján ha a településen óvodai vagy bölcsődei ellátást nyújtó szolgáltató, intézmény működik, és a települési önkormányzat polgármestere, illetve a fővárosban a főpolgármester, kerületi polgármester a veszélyhelyzet kihirdetését követően rendkívüli szünetet rendelt el, a rendkívüli szünet idejére a polgármester köteles megszervezni a bölcsődés és óvodás korú gyermekek napközbeni felügyeletét, ügyeletét. Ez az intézkedés is szükségessé teheti az óvodában foglalkoztatott munkavállalók eredetileg tervezett munkabeosztásának gyors felülvizsgálatát és módosítását, amelyről cikkünk további részeiben értekezünk.

  1. Intézkedések a rendkívüli munkarendről és a távmunka elrendeléséről

Elsőként azzal foglalkozunk, hogy az egész országra kiterjedő veszélyhelyzet kihirdetése milyen hatással van a köznevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok és más munkavállalók foglalkoztatási körülményeire, munkabeosztására és a munkavégzés helyére. A kormány által kihirdetett – és bizonyára hónapokig tartósan fennálló – veszélyhelyzetben ennek szabályait a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet határozza meg, amelyből a köznevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusokra és más munkavállalókra vonatkozó legfontosabb részeket idézzük, majd magyarázzuk az alábbiakban.

6. § (1) A veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet által elrendelt veszélyhelyzet időtartama alatt előírt tilalmak, korlátozások betartása érdekében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a (2)-(4) bekezdés szerinti eltérő szabályokkal kerül alkalmazásra.

(2) Az Mt.-t a veszélyhelyzet megszűnését követő harminc napig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást az Mt. 97. § (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja,

b) a munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelheti,

c) a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megteheti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt szabályoktól eltérő kollektív szerződéses rendelkezéseket e rendelet hatályának tartama alatt alkalmazni nem lehet.

(4) A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.

7. § Az 1-6. §-ok szerinti rendelkezésekkel kapcsolatos további részletszabályokat a Kormány rendeletekben határozza meg.

A fentiekben idézett Kormányrendelet 6.§ (2)/b bekezdésével tehát felhatalmazza a munkáltatókat (tankerületi igazgatókat, óvodavezetőket, egyházi és magán fenntartásban működő intézmények igazgatóit, stb.), hogy a veszélyhelyzet fennállása alatt az általuk foglalkoztatott munkavállalók számára egyoldalúan otthoni munkavégzést, távmunkavégzést rendelhetnek el. Amennyiben tehát a munkáltató a veszélyhelyzetben lehetséges intézményi feladatellátást mérlegelve úgy döntött, hogy a munkavállalók egy részére vagy akár teljes körére vonatkozóan otthoni munkavégzést, távmunkavégzést rendel el, akkor ez ellen a munkavállaló nem élhet kifogással, a munkáltató rendelkezését kötelezően el kell fogadnia, feladatának távmunkában való elvégzése munkaszerződéséből adódó munkaköri kötelezettsége.

A 40/2020. (III. 11.) Korm.rendeletben szereplő további rendelkezés azt tartalmazza, hogy a munkáltató az általa korábban meghatározott munkaidő-beosztást az Mt. 97. § (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja. A Munka törvénykönyvének az itt hivatkozott előírása azt tartalmazza, hogy ha a munkáltató működésében előre nem látható körülmények merülnek fel, az általa előzetesen kiadott munkaidő-beosztást a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A veszélyhelyzet kezeléséről szóló kormányrendelet 6. § (2) bekezdésének a) szakasza azonban lehetőséget ad a munkáltató számára, hogy a veszélyhelyzet időtartama alatt a munkavállalók munkabeosztását ne az Mt.-ben meghatározott 96 órával korábban, hanem bármikor módosíthassa. A munkaidő módosításának elrendelésére vonatkozó ideiglenes új szabály nem tartalmaz a módosított munkabeosztás kihirdetésére vonatkozó időkorlátokat, ezért szóba jöhet akár az azonnali munkakezdés elrendelése is, persze ezt a lehetőséget csak rendkívül indokolt esetben és mértékletesen célszerű igénybe venni. Az iskolában dolgozó pedagógusok esetében a munkaidő módosítására általában nem vagy csak igen ritkán kerül sor, de az érettségi vizsgák lebonyolítása során például sor kerülhet a szokásostól eltérő munkabeosztás váratlan elrendelésére. A jelenleg többségükben távmunkavégzésben foglalkoztatott óvodapedagógusok esetében erre a gyors munkabeosztás-módosításra például akkor kerülhet sor, amikor a kormány feloldó rendelkezéseinek eredményeként április 30-tól minden óvodában biztosítani kell majd az ügyeleti feladatok ellátását, azaz a gyermekek egy részének fogadását és biztonságos ellátását, vagy a helyzet normalizálódásával egy adott naptól biztosítani kell az óvoda rendes és teljes nyitva tartását, ráadásul az egy csoportszobában egyszerre tartózkodó gyermekek számának erőteljes korlátozásával. A köznevelési intézmények bármelyikében foglalkoztatott nem pedagógus munkakörben dolgozó munkavállalók esetében pedig bármikor elképzelhető olyan helyzet, hogy munkabeosztásuk azonnali módosítására van szükség, például az iskola vagy óvoda fertőtlenítésével, takarításával vagy a járványügyi helyzetből adódó feladatok ellátásával, vagy akár maszkvarrási feladatok végrehajtásával kapcsolatban. A munkaidő-beosztást érintő ilyen munkáltatói intézkedés lehet például az eredetileg osztott műszakba (reggel és késő délután dolgoznak) beosztott takarítói állomány összefüggő nyolcórás munkaidőben történő továbbfoglalkoztatása.

A pedagógusok esetében a veszélyhelyzet időtartama alatt a távmunka formájában történő foglalkoztatás jogszerűnek tekinthető, hiszen a Köznevelési törvény 62. § (5) bekezdésében foglaltak csupán azt írják elő, hogy a nevelési-oktatási intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógusok heti teljes munkaidejük nyolcvan százalékát (azaz a kötött munkaidőt) az intézményvezető által meghatározott feladatok ellátásával kötelesek tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaidejük beosztását vagy felhasználását maguk jogosultak meghatározni. Ha tehát az intézményvezető által elrendelt otthoni munkavégzés során az óvodapedagógus, a tanító, a tanár vagy más munkakörben foglalkoztatott pedagógus az intézményvezető által meghatározott pedagógiai feladatokat látja el, amelynek részeként a pedagógusok otthonukból tartják a kapcsolatot a tanulókkal, a gyermekek vagy tanulók szüleivel, családjával, kötött munkaidejükben végzik munkaköri feladataikat. E megoldás jogszerűségét támasztja alá a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 17. § (3) bekezdése is azzal a rendelkezésével, hogy a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató határozza meg, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a pedagógusnak a nevelési-oktatási intézményben, és melyek azok a feladatok, amelyeket az intézményen kívül lehet teljesítenie. Ha tehát a veszélyhelyzet kihirdetését, az iskolák és az óvodák átmeneti bezárását követően a munkáltató, az intézményvezető távmunkában történő foglalkoztatást rendelt el a pedagógusai számára, akkor a pedagógusok a kötött munkaidőre meghatározott munkaköri feladataikat a távmunkavégzésben jogilag ugyanúgy el tudják látni, mintha az intézményben tartózkodnának. Az óvodai ellátás és az iskolában folyó tanítás szüneteltetése tehát a pedagógusok munkajogi helyzetében jellemzően semmiféle változást nem okoz: közalkalmazotti jogviszonyuk, munkaviszonyuk továbbra is változatlan formában és tartalommal fennáll, illetményük vagy munkabérük – a rendkívüli intézkedések bevezetésének következményeként – nem csökkenhet. A veszélyhelyzet kihirdetése óta szerzett tapasztalatokból azt is megállapíthatjuk, hogy az óvodai ellátás szüneteltetésével, az iskolai távoktatás bevezetésével a pedagógusok munkaterhei általában nem csökkentek, sőt bizonyos oktatási ágazatokban még emelkedtek is.

  1. A szabadság kiadása és kezelése a veszélyhelyzet idején

Most tekintsük át azt, hogy a rendkívüli veszélyhelyzetben milyen lehetőségeik vannak a munkáltatói jogokat gyakorló vezetőknek és intézményvezetőknek, illetve a munkavállalóknak a szabadság szokásos kiadásának rendjétől való eltérésre, illetőleg a szabadság igénybe vételére. A veszélyhelyzet kihirdetését követően a versenyszféra és a vállalkozói munkaadók esetében az egyik első tipikus lépés az volt, hogy a dolgozók jelentős részét vagy akár teljes körét szabadságra küldték. A rendkívüli helyzetben a munkaadók és a munkavállalók is gyakran úgy fogalmaznak, hogy a munkáltató „kényszerszabadság”-ra küldte a munkavállalókat vagy azok egy részét. Ez a fogalom a magyar joggyakorlatban teljes mértékben ismeretlen, így inkább ne is használjuk. Valójában a rendkívüli helyzet kezelésekor a munkáltatók egy része – élve a Munka törvénykönyvében meghatározott jogával – dolgozóit éves rendes szabadságuk felhasználásával szabadságra küldte. A munkavállalók – így a pedagógusok és a nevelési-oktatási intézményekben dolgozók is – az egyik legkritikusabb problémának a szabadságolás rendjében történő jelentős változásokat tartják. A tisztánlátás érdekében először tekintsük át a Munka törvénykönyvének a szabadság kiadásával foglalkozó legfontosabb előírásait, amelyeket a veszélyhelyzet kezelésére kiadott 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet nem érintett, azaz lényegében nem változtatott meg.

Mt. 122. § (1) A szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – a munkáltató adja ki.

(2)  A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

(3)  A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.

(4) A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell.

Mt. 123. § (6)  A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

A Munka törvénykönyve 122.§ (1) bekezdésében szereplő világos rendelkezés tehát azt tartalmazza, hogy a szabadság kiadásának időpontját, a szabadság ütemezését a munkáltató jogosult meghatározni. Az erről szóló döntése előtt azonban meg kell hallgatnia az érintett munkavállalókat, azaz vagy meg kell őket kérdezni, hogyan szeretnék ütemezni szabadságukat, vagy be kell szerezni a véleményüket a munkáltató által számukra tervezett szabadságolási tervekről. Nyilvánvaló, hogy a tartós és kiegyensúlyozott munkaügyi kapcsolatok feltételezik azt, hogy a munkavállaló – persze lehetőségeinek és a szervezet működési garanciáinak elsődleges figyelembe vétele mellett – lehetőleg (de legalábbis részben) alkalmazkodjék a munkavállaló szabadságolási kérelméhez. Az évi rendes szabadság kiadásának időpontját és beosztását azonban alapvetően nem a munkavállaló, hanem a munkáltató határozhatja meg.

A Munka törvénykönyvének 122.§-a azonban a munkavállaló számára is biztosít – nem is lényegtelen – mozgásteret azzal, hogy évi rendes szabadsága egy részének kiadásáról maga jogosult rendelkezni. Az Mt. 122. § rendelkezései azonban a veszélyhelyzetben is érvényesek, hiszen a rendkívüli intézkedések kezelésére kiadott kormányrendeletek azokat nem írták fölül. Az Mt. 122. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint a rendkívüli veszélyhelyzetben is érvényben van tehát, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságát – legföljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles biztosítani a munkavállaló számára. Ez a törvényi előírás arra teremt lehetőséget, hogy bármely munkavállaló számára rendelkezésre álljon legalább hét munkanap szabadság (azaz a két szóba jöhető hétvégével együtt legalább tizenegy napos összefüggő időtartam) például a nyári családi nyaralásra, esetleg a téli síelésre, családi esemény lebonyolítására vagy a karácsonyi ünnepeket követő közös családi pihenésre. Ezt az igényét azonban a munkavállalónak az igényelt szabadság első napja előtt legalább 15 nappal be kell nyújtania.

A munkavállaló döntése szerinti legföljebb hét munkanap igénybe vételi lehetősége persze nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak a naptári év végéig minden munkavállalója számára tartalékolnia kellene ezt a hét napot, hiszen az év végéhez közeledve ez a szabadságok aránytalan kiadásához vezetne, és adott esetben ellehetetlenítené a munkáltató működését. Ezért a munkavállalónak a hét munkanap szabadság igénybe vételének szándékát, lehetőleg időpontját is még az év elején, de legkésőbb a nyári szünet kiadásának időszakában célszerű bejelentenie annak érdekében, hogy a munkáltató számíthasson a szabadság adott időben történő igénybe vételére. Mindenképpen élni kell a megfelelő időben történő jelzéssel akkor, ha a munkavállaló a szabadságát az év végének időszakában kívánja igénybe venni. A veszélyhelyzetben – de máskor is – az a helyes megoldás, hogy minden dolgozóval külön-külön egyeztetünk arról, hogy igénybe kívánja-e venni ebben az évben a hétnapos saját rendelkezésű szabadságot, vagy – tekintettel a rendkívüli helyzetre – a munkáltatóra bízza a szabadság ütemezését.

A veszélyhelyzet fokozatos enyhülésével arra kell számítanunk, hogy az óvodás és kisiskolás gyermekek szüleinek többsége az óvodai és iskolai ellátás szünetelése alatt szabadságának döntő részét igénybe vette, ezért jelentős mértékben meg fog növekedni a nyári óvodai ellátást igénylő családok száma. Ezt a fenntartók, óvodavezetők és az óvodák is jól érzékelik. A fenntartó minden naptári év elején döntést hoz az egyes óvodák vagy óvodai egységek nyári zárva tartásának időpontjáról és időtartamáról, amelyet követően az óvoda nyári zárva tartásáról – a 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet 3. § (7) bekezdésében foglaltak szerint – február 15-ig tájékoztatni kell az érintett szülőket. Az óvodák nyári bezárása – a karbantartási feladatok elvégzése céljából – általában négy hetet szokott igénybe venni. A veszélyhelyzetben hozott főpolgármesteri, polgármesteri, fenntartói döntések eredményeként azonban az óvodák március közepétől jellemzően nem fogadtak gyermekeket, ezért lehetőség nyílhatott a karbantartási feladatok egy részének elvégzésére, illetve erre az óvoda szokásos terhelésének eléréséig is van még további lehetőség. Ez maga után vonja azt a lehetőséget, hogy az óvodák nyári bezárásának időtartama jelentősen rövidebb legyen a szokásosnál, vagy az óvodák nagy része nyáron akár folyamatosan fogadja a gyermekeket. Ehhez azonban nyilvánvalóan szükséges az óvodapedagógusok és más óvodai alkalmazottak nyári munkavégzése, sőt a nyáron szokásosnál nagyobb arányú jelenléte, hiszen a járványveszély enyhülésével szükségszerűen együttjárnak majd azok a rendelkezések, amelyek maximálni fogják az egy csoportban egyidejűleg foglalkoztatható gyermekek számát.

A veszélyhelyzetben nyilvánvalóan jelentős mértékben átrendeződött a köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusok és más munkavállalók éves szabadságának korábban szokásos kiadási rendje. Nagy általánosságban azt lehet megállapítani, hogy az iskolában foglalkoztatott pedagógusok szokásos szabadságolási rendjére nincs lényeges hatással a koronavírus-járvány következtében előállt helyzet és a távmunkavégzés elrendelése, hiszen ők feladataikat változatlan jogszabályi követelmények mellett – igaz, a szokásostól jelentősen eltérő körülmények között – végzik. Az óvodapedagógusok esetében más az általános helyzet azért, mert az óvodáskorú gyermekek esetében jóval nehezebb a digitális kapcsolattartás és foglalkoztatás megszervezése, illetve esetükben könnyebben megszervezhető, hogy a kapcsolattartást, a gyermekek távfoglalkoztatását az óvoda kevesebb óvodapedagógus bevonásával biztosítsa. Ezért az óvodapedagógusok esetében a veszélyhelyzet elrendelését követően sokszor fordult elő, hogy az intézményvezető szabadságra küldte őket. Ez azért is tekinthető elfogadható lépésnek, mert a nyári időszakban várható hosszabb nyitva tartás miatt feltehetően szükség lesz az óvodapedagógusok nyári munkavégzésére, ahogyan erről a korábbi fejezetekben értekeztünk.

Most tekintsük át a szabadság kiadásának problémáját a munkáltató szempontjából, azaz van-e a munkáltatónak lehetősége arra, hogy a 2020-ra járó rendes szabadság egy részét csak 2021-ben adja ki. Az 123. § (6) bekezdése úgy rendelkezik erről a kérdésről, hogy a szabadságnak a következő naptári évre történő átvitelére kizárólag a munkavállaló és a munkáltató kölcsönös megállapodása alapján van lehetőség, és akkor is csak a pótszabadságra kiterjedően.

Mt. 123. § (6)  A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

Az Mt. 117. §-ra hivatkozó szabadság az alapszabadságon felüli, úgynevezett pótszabadságot takarja. A Köznevelési törvény 64. § (2a) bekezdésének rendelkezése szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkező pedagógusok alapszabadsága 21 nap. A Munka törvénykönyve hatálya alatt dolgozó nem közalkalmazott pedagógusokat és más munkavállalókat az Mt. 117. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint életkoruk alapján illeti meg a pótszabadság, amelynek mértéke a 25. életév után +1 nap, a 45. életév után + 10 nap. A köznevelési intézményekben dolgozó nem pedagógus munkakört ellátó közalkalmazottakat a Kjt. A-D fizetési osztályaiban 20 nap, az E-J fizetési osztályaiban 21 nap alapszabadság illeti meg. Az e feletti pótszabadság mértéke a közalkalmazottak esetében fizetési fokozatonként (azaz háromévente) egy-egy nappal növekszik. A szabadságnak a következő naptári évre történő átvitelére tehát kizárólag a pótszabadság esetében, a munkavállaló és a munkáltató megállapodásra alapozva van lehetőség.

  1. A munkavállaló más munkahelyre történő kirendelése, munkakörének módosítása a veszélyhelyzetben

A veszélyhelyzet ideje alatt sok esetben az is előfordul, hogy a munkáltató a munkavállalót eredeti munkaszerződésétől eltérő munkakörben foglalkoztatja vagy más munkáltatónál történő munkavégzésre rendeli ki. Most tekintsük át, hogy milyen lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződésétől eltérő munkakörben foglalkoztassa, vagy más munkáltatóhoz rendelje ki munkavégzés céljából. A Mt. 53. §-a az alábbiak szerint rendelkezik erről a kérdésről.

Mt. 53. § (1) A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell.

(3) A munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára

a) a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,

b) gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint

c) hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén, továbbá, ha

d) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította.

Amint említettük, a veszélyhelyzetben többször előfordulhat a munkavállaló szokásos munkabeosztástól eltérő foglalkoztatása, de a tisztánlátás érdekében hozzá kell tennünk, hogy az Mt. 53. § idézett előírásai nem a veszélyhelyzet kapcsán születtek, azok a Munka törvénykönyvének rendes előírásaiként funkcionálnak. A veszélyhelyzet kapcsán a munkaszerződéstől eltérő munkakörben vagy más munkáltatónál történő foglalkoztatás 44 napos időtartamának meghosszabbítási lehetőségét kizárólag a honvédelemben foglalkoztatott munkavállalók számára rendelte el a kormány a 120/2020. (IV.16.) Korm.rendelet 5. § (10) bekezdésében, tehát a köznevelésben, az óvodában, iskolában és más köznevelési intézményben foglalkoztatottakra vonatkozóan a kirendelés vagy más munkakörben történő foglalkoztatás időtartamának meghosszabbítására a törvény nem biztosít lehetőséget.

A munkáltató tehát a köznevelési intézményekben foglalkoztatott közalkalmazottakat, munkavállalókat átmenetileg – legföljebb 44 munkanapon, ami napi nyolcórás munkavégzési kötelezettség mellett 352 órát jelent – foglalkoztathatja munkaszerződésüktől eltérő más munkakörben, sőt legföljebb ezen időtartamra más munkáltatóhoz is kirendelheti munkavégzés céljából. A Munka törvénykönyve tehát biztosítja azt a lehetőséget, hogy az ismertetett időtartamig a pedagógust vagy más munkavállalót az intézményben más munkakörben foglalkoztassa. A munkavállalót a kinevezéstől eltérő munkakörben történő foglalkoztatás várható időpontjáról – célszerűen írásban – tájékoztatni kell. Az iskolákban foglalkoztatott pedagógusok esetében várhatóan nem (vagy legalábbis elvétve) fog előfordulni, hogy a munkáltató másik munkakörben történő munkavégzés rendel el számukra, még kevésbé az, hogy másik munkáltatónál történő munkavégzésre utasítja. Az óvodákban ennek előfordulási gyakorisága akár magasabb is lehet, ha az átszervezésnek megfelelő munkaszervezéssel az óvodavezető biztosítani tudja a gyermekek családjával, illetve a gyermekekkel történő rendszeres kapcsolattartást. Vannak olyan óvodák, ahol az óvodapedagógusok egy részét az önkormányzat szociális intézményeiben végzendő munkára osztották be, míg az óvodában foglalkoztatott dajkákat, takarítókat maszkok készítésében foglalkoztatták. Az Mt. előírása szerint a másik munkáltatónál történő foglalkoztatás időtartama sem haladhatja meg a 44 munkanapot. Felhívjuk azonban a figyelmet az Mt. 53. § (3) bekezdése által meghatározott korlátozásra, amely bizonyos munkavállalói csoportok esetében a munkavállaló beleegyezéséhez köti azt, hogy az érintettet másik településen történő munkavégzésre osszák be.

A koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről szóló 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése – amint korábban is idéztük – az alábbiakat is tartalmazza: „A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.” Ez a rendelkezés rendkívül tág körben biztosít lehetőséget a munkáltató és a munkavállaló számára ahhoz, hogy a veszélyhelyzet által megkívánt rendkívüli körülményekhez minél rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni. A rendelkezés tehát azt teszi lehetővé, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodhassanak arról, hogy a veszélyhelyzetben történő foglalkoztatás időtartama (vagy annak egy része) alatt a Munka törvénykönyvében szereplő bármely rendelkezéstől el kívánnak térni.

A felek megállapodása tartalmazhat a napi vagy heti munkaidő szokásostól eltérő beosztására, a rendkívüli munkavégzés mértékére és díjazására, a szabadság kiadására vonatkozó elemeket is. Mivel azonban ezek a lépések alapvető munkajogi szabályokat érintenek vagy érinthetnek, fontosnak tartjuk a megállapodás írásban történő rögzítését. A munkáltató dönthet úgy, hogy minden munkavállalójával köt olyan megállapodást, amelynek alapján eltérhetnek a Munka törvénykönyvében rögzített szabályoktól, de lehetősége van arra is, hogy csak néhány kiválasztott dolgozójával vagy a dolgozók egy csoportjával kössön ilyen megállapodást. Fontos azonban hangsúlyoznunk azt, hogy a Munka törvénykönyvében foglaltaktól történő eltérés kizárólag a felek közös megegyezése alapján, és kizárólag a kormány által kihirdetett veszélyhelyzet időtartamára lehetséges. A megállapodást kikényszeríteni nem lehet, a munkáltató esetleges nyomásgyakorlásával létrejövő esetleges megállapodás érvénytelen. A veszélyhelyzet időtartama alatt a Munka törvénykönyvétől történő eltérés jogalkotói engedélyezése nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a szervezet minél hatékonyabban legyen képes alkalmazkodni a rendkívüli helyzetben előálló kihívásokhoz, az óvoda vagy iskola a lehető legrugalmasabban képes legyen biztosítani a munkavégzéshez szükséges változó feltételeket. A megállapodás kiterjedhet arra is, hogy felfüggesztik a munkavállalóknak a hétnapos szabadság időpontjának meghatározásához jogát annak érdekében, hogy az intézmény a lehető leghatékonyabban láthassa el feladatait. A megegyezés tartalmazhatja akár azt is, hogy a munkáltatót ideiglenesen fölmenti az alól a kötelezettsége alól, hogy a szabadság kiadásának ütemezésekor meg kell hallgatnia a munkavállalók álláspontját. A megállapodás megkötésekor arra is van lehetőség, hogy a munkaszerződéstől eltérő munkakörben vagy más munkáltatóhoz történő kirendelésben foglalkoztathatóság törvényben meghatározott maximális időtartamát módosítsák. Ezek az intézkedések azonban csupán lehetőségek, amelyekkel – álláspontom szerint – csak a legvégső esetben kell élnie a munkáltatóknak akkor, ha más módon nem tudják biztosítani a köznevelési intézmény folyamatos működését.

Kazincbarcika, 2020. május 4.

Petróczi Gábor tanügyigazgatási szakértő

A cikket Word formátumban itt letöltheti: Intézkedések_veszélyhelyzetben

 

A mappában található képek előnézete A kertünk