Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Felmondás az egyházi, alapítványi vagy magánfenntartásban működő intézményekben

2021.05.30

A munkaviszony felmondással történő megszüntetése a magánfenntartásban, egyházi fenntartásban, alapítványi fenntartásban működő intézményekben

A magánfenntartásban, egyházi fenntartásban működő köznevelési intézményekben foglalkoztatott munkavállalók nem tartoznak a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá. A foglalkoztatásukkal kapcsolatos munkajogi szabályok döntő többségét a Munka törvénykönyve határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a magánfenntartású, egyházi vagy alapítványi fenntartású óvodákban és iskolákban dolgozó munkavállalók foglalkoztatására, a munkaviszony megszüntetésére és más fontos munkajogi intézkedésekre kizárólag a Munka törvénykönyvének előírásait kell alkalmaznunk.

A nem közalkalmazotti intézményekben vezetői feladatokat ellátó óvodavezetőknek és iskolaigazgatóknak – ahogyan például az egyházi fenntartásban működő óvodák vagy iskolák vezetőinek – általában azért okoz problémát a dolgozók nem közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatása, mert a vezetők döntő többsége korábban az állami, önkormányzati fenntartású közalkalmazotti intézményekben szerzett vezetői vagy pedagógusi szakmai gyakorlatot, így döntései előkészítése, esetleg döntései során gyakran a közalkalmazotti jogviszonyban érvényes előírásokból indul ki. A közalkalmazotti jogviszonyban és a nem közalkalmazotti jogviszonyban történő foglalkoztatás azonban nagymértékben különböznek egymástól, a legtöbb esetben még a fogalmak sem azonosak. Egyetlen indító példaként: a közalkalmazotti jogviszonyban a jogviszonyt általában felmentéssel szüntetjük meg, a Munka törvénykönyve hatálya alatt azonban felmentés, felmentési idő nem létezik, az ennek (részben) megfelelő munkajogi lépés a munkaviszony felmondással történő megszüntetése. A magánfenntartású intézményekben történő foglalkoztatás munkajogi kérdéseivel foglalkozó cikkünket egymást követő több részben tervezzük folytatni, ebben az indító írásban csupán a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos legfontosabb információkat vesszük sorra.

A munkaviszony létesítésekor jóval kevesebb problémával találkozik a gyakorló intézményvezető, mint a munkaviszony megszüntetésekor. A munkaszerződés elkészítésekor „csupán” arra kell ügyelnie, hogy a foglalkoztatott személyt ne közalkalmazotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban foglalkoztassa, pontosan meghatározza munkakörét, teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatásának mértékét, pedagógusok esetében a dolgozó neveléssel-oktatással lekötött munkaidejét. A munkaszerződés kötelező eleme továbbá pedagógusok esetében a dolgozó pedagógus életpálya szerinti gondos és pontos besorolása, és a Köznevelési törvény, illetőleg a Kjt. 87/A. § szerinti munkabérnek a besorolás szerinti meghatározása.

De fordítsuk most figyelmünket a nem közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyának megszüntetési szabályaira, amelyek jelentős mértékben különböznek a közalkalmazotti szférában érvényes szabályoktól! Nincs érdemi különbség a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésében, hiszen – a Kjt. előírásaihoz hasonlóan – a Munka törvénykönyve 64. § (1)/a) bekezdése is biztosítja a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségét. Közös megegyezés esetében a munkáltatónak és a foglalkoztatottnak írásban kell megállapodnia a munkaviszony megszüntetésének pontos időpontjáról, az időarányos szabadság kiadásának idejéről, a munkavállalónak a munkavégzés alóli (nem kötelező) esetleges mentesítéséről vagy a dolgozó számára biztosított esetleges más juttatásokról. A közös megegyezésben az érintettek lényegében tetszőleges feltételekkel állapodhatnak meg akár abban is, hogy a munkáltató már a rákövetkező napon megszünteti a munkaviszonyt.

Jelentős különbség van azonban a Munka törvénykönyve hatálya alatt történő eljárásban akkor, ha a munkáltató döntése alapján szűnik meg a foglalkoztatott személy munkaviszonya. Amíg ugyanis a közalkalmazotti munkáltató az esetek többségében jellemzően felmentéssel szünteti meg a közalkalmazotti jogviszonyt, a Munka törvénykönyve alatt a felmentés mint jogi kategória nem létezik, a munkáltató ugyanis felmondással szüntetheti meg a dolgozó munkaviszonyát. Fontos arra ügyelniük a magánfenntartásban működő óvodák és iskolák vezetőinek, hogy a munkaviszony megszüntetésekor véletlenül se szerepeljenek határozatukban a „felmentés” vagy „felmentési idő” szavak, mert a Munka törvénykönyve hatálya alatt ezek nem értelmezhetőek. Ha a munkáltató felmondással szünteti meg egy dolgozója munkaviszonyát, akkor a foglalkoztatott számára nem jár és nem is adható felmentési idő (mint tudjuk, a legalább 30 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező közalkalmazottak számára a Kjt. 33. §-a nyolc hónap felmentési időt biztosít). A Munka törvénykönyve alatt foglalkoztatott munkavállalók számára a munkáltató rendes felmondásakor azonban a Munka törvénykönyve 69. §-ában foglaltak szerint csupán 30 nap felmondási idő jár, amely a munkáltatónál eltöltött évek függvényében az Mt. 69. § (2) bekezdése alapján

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal meghosszabbodik.

Itt azonban föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a felmondási idő meghosszabbításakor csak az adott munkáltatónál eltöltött éveket kell számításba venni, azaz a korábbi munkáltatóknál töltött időszakokat nem. Ha tehát egy magánfenntartású óvoda pl. 2010-ben alakult meg, azaz ekkor kerültek a foglalkoztatottak az új munkáltatóhoz, akkor a legjobb esetben is csupán a 2010-től a munkáltatónál töltött éveket lehet és kell figyelembe venni a felmondási idő meghatározásához, azaz egy 2021-ben felmondásra került dolgozónak a 30 nap felmondási időt a fenti szabályozás d) szakasza csupán 25 nappal növeli meg, azaz számára 55 nap felmondási időt köteles biztosítani a munkáltató. Azoknak a munkavállalóknak tehát, akik a g) szakaszban szereplő húsz évet vagy annál több időt töltöttek az adott munkáltatónál munkaviszonyban, a Munka törvénykönyve rendelkezései szerint 30+60 nap, azaz 90 nap felmondási időt köteles biztosítani a munkáltató. A Munka törvénykönyve 69. § (3) bekezdése azonban lehetőséget biztosít a munkáltató és a munkavállaló számára, hogy az (1)-(2) bekezdésben foglaltaknál hosszabb, legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak.

Amint látjuk, a nem közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók számára a munkáltató felmondásakor legföljebb 90 nap, azaz három hónap felmondási idő jár, míg egy az öregségi nyugdíjkorhatárhoz közeledő közalkalmazott számára felmentésekor akár nyolchavi felmentési idő is járhat. A két foglalkoztatási rendszerben tehát nagyon nagy különbségek vannak a közalkalmazotti felmentés, illetve a munkáltatói felmondás tekintetében.

Most fordítsuk figyelmünket arra a gyakori esetre, amikor egy magán vagy egyházi fenntartásban működő óvoda vagy iskola történetének korábbi időszakában a Kjt. hatálya alá tartozó intézményként működött, és az új fenntartóhoz kerülésekor a régi és az új fenntartó megállapodást kötött egymással a dolgozók átvételével és további foglalkoztatásával kapcsolatos kérdésekről. Tapasztalataim szerint ebben az esetben gyakori az olyan tartalmú megállapodás, amely szerint a Munka törvénykönyve alá tartozó új munkáltató a munkaviszony megszüntetésekor ugyanolyan feltételeket garantál, mint amelyek közalkalmazotti jogviszonyban illették volna meg a munkavállalót. Ez a megállapodás ebben az esetben egy öregségi nyugdíjkorhatár közelében lévő munkavállaló számára azt garantálná, hogy a legalább 30 évi munkaviszony vagy közalkalmazotti jogviszony megléte esetén a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor a Kjt. 33. § (2) bekezdésének megfelelő nyolchavi felmondási idő jár az immár a Munka törvénykönyve hatálya alá kerülő dolgozó számára is. Ez azonban a Munka törvénykönyve két bekezdéssel korábban idézett 69. § (3) bekezdése alapján semmiképpen nem lehetséges, hiszen a rendelkezés alapján hat hónapnál hosszabb felmondási időt még a felek megállapodása esetében sem lehet biztosítani.

Végezetül vizsgáljuk meg, hogy a munkáltatói felmondás, illetve a közalkalmazotti felmentés esetében van-e különbség a felmondási, illetőleg felmentési időben a munkavállaló számára a munkavégzés alóli mentesítés kérdésében. Ha nem is nagyon lényeges, de érzékelhető különbséget tapasztalhatunk. A Kjt. 33. § (3) úgy rendelkezik, hogy a munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól, és az Mt. 70. § (1) bekezdése is azt rendeli el, hogy a munkáltatói felmondás esetén a dolgozót legalább a felmondási idő felére mentesíteni kell a munkavégzés alól. A különbség abban áll, hogy míg a közalkalmazott felmentése esetén őt a mentesítési idő legalább felének (azaz a felmentési idő negyedének) megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni, addig a nem közalkalmazottak felmondásakor érvényes jogszabály csak azt tartalmazza, hogy a munkáltató felmondása esetén a munkavállalót legalább a felmondási idő felének megfelelő időtartamban kérésének megfelelően legfeljebb két részletben kell felmenteni.

 

 

A mappában található képek előnézete Egyházi iskola lettünk