Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Digitális munkamódszerek a pandémia után

2020.10.15

A digitális munkamódszerek továbbfejlesztése a pandémia után

2020 márciusában egy új időszámítás kezdődött a magyar iskolákban azzal, hogy a Kormányzat – a koronavírus terjedését követően bevezetett veszélyhelyzet lényeges részeként – elrendelte, hogy az iskolákban át kell térni a távoktatásra. A pénteken este kihirdetett kormányzati intézkedés következményeként hétfőtől a diákok egyáltalán nem látogathatták az iskolákat, és napokon belül sor került arra is, hogy a pedagógusok távmunka formájában, kizárólag a távoktatás lehetőségeinek alkalmazásával folytassák mindennapos nevelő és oktató munkájukat. Az intézkedés természetesen teljesen váratlanul érte az oktatás minden szereplőjét; sem a tanulók, sem pedig tanítóik, tanáraik, de még az igazgatók sem számítottak a vírushelyzet ilyen fokú következményeire és az ennek eredményeként rájuk háruló teljesen új feladatokra.

Volt azonban még egy réteg, amelyre talán még az eddig említett szereplőknél is nagyobb terhet rakott az egyik napról a másikra elrendelt digitális oktatás, ez pedig a kisiskolás gyermekek szüleit ölelte föl. Az alsó tagozatos diákok szüleinek egyik napról a másikra gondoskodniuk kellett gyermekeik napközbeni felügyeletéről, át kellett ütemezniük a nyári szabadságukra vonatkozó terveiket, szabadságuk fogyatkozásával pedig más módszerekkel kellett megoldaniuk gyermekeik napközbeni ellátását. A felügyelettől is sokkal nagyobb feladatot jelentett azonban számukra az, hogy az önálló tanulásra többségében még nem megfelelően alkalmas gyermekeikkel rendszeresen tanulniuk kellett, segítséget kellett számukra nyújtani a digitális oktatás bevezetésével és folytatásával kapcsolatos feladatok elvégzésében, segíteniük kellett gyermekeiket az elvégzett feladatok áttekintésével, ellenőrzésével, a későbbiekben pedig a távoktatásban megszerzett tudás szintetizálásával is. A távoktatás során feldolgozott tananyagok szintetizálására azért van feltétlenül szükség, mert a tudásátadás a szokásostól eltérő, digitális módszerekkel valósult meg, ezért a tanulók nem találkoztak az iskolába járás során mindennapos ellenőrző motívumokkal, amikor a pedagógus és az osztálytársak jelenlétében történik meg az ismeretekkel kapcsolatos tudás kontrollja, alkalmazási lehetőségeinek az osztályban, csoportban történő kipróbálása, a többiek tudásával kapcsolatos tapasztalás. A tudás szintetizálása azonban jóval meghaladja az átlagos értelmiségi szülői kompetenciákat is, így ennek megvalósulására jellemzően nem építhetünk. Ebből azonban az következik, hogy a távoktatási formában átadott ismeretek szintézisének az iskolában a pedagógusok tevékeny közreműködéséével kell megvalósulnia. Ennek elmaradása súlyos következményekkel járhat, ezért az iskolaigazgatóknak, tagintézményvezetőknek ennek megvalósítására feltétlenül és hatékonya föl kellene hívni pedagógusaik figyelmét. Az általános tapasztalatok szerint ez a pótló, kiegészítő szintézis a legtöbb iskolában sajnos elmarad.  

A kisgyermekes szülők – minden tiszteletünket kiérdemelve – a home office formájában (vagy akár a munkahelyükre történő bejárással) végzett napi munkájuk után – gyermekeik tanulmányainak segítésével, az oktatás koordinálásával foglalkoztak, ezt követően pedig ellátták a háztartás vezetésével és fenntartásával kapcsolatos feladataikat. Ha pedig ezek a kisgyermekes szülők egyben pedagógusok is voltak, akkor kettős édes teher nyomta a vállukat a távoktatás hirtelen bevezetésének következményeként.

A nyári időszakban azután – a víruskezelés szigorú szabályainak lassan rendszerszerűvé váló alkalmazásával – kicsit felszabadultabbá vált a világ, a tanév sikeresen befejeződött, az iskolai szereplők és az oktatásirányítás pedig megelégedéssel konstatálhatta, hogy a digitális oktatásra való áttérés a vártnál kevesebb problémával történt meg, és az oktatás a résztvevők többségének viszonylagos megelégedésével rendben folytatódott. Az előző bekezdésben leírtak miatt azonban a tanulói és a szülői kör rendkívüli várakozást mutatott azon kormányzati nyilatkozatok iránt, amelyek egyre határozottabban törtek lándzsát a szeptemberi hagyományos formában történő iskolakezdés mellett. Egyáltalán nem lényeges motívuma a történetnek, hogy maguk a pedagógusok és az iskolaigazgatók is örömmel konstatálták a mindennapi iskolába járással történő oktatás lehetőségének visszavezetését. A vírusfertőzések számának nyári csökkenését követően megindult őszi hagyományos iskolai oktatás, ami természetesen rendkívüli feladatokkal terhelte meg az iskolák szereplőit, az igazgatókat, a pedagógusokat, akiknek legkésőbb az iskolaév megindulásakor nevelőtestületi értekezleten feltétlenül célszerű volt megtárgyalniuk a távoktatás tapasztalatait, kiemelt figyelmet fordítva a tanulók digitális elérésének és a távmunkába történő bevonásának eredményességére. A távoktatási félév tapasztalatainak leszűrését követően nyílt lehetőség arra, hogy az esetleges lemaradások pótlását, a tanultak elmélyítését és alkalmazását a pedagógusok őszi feladataik közé beemeljék.

A mindennapos iskolába járás feltételeinek megteremtése még az igazgatóknál és a pedagógusoknál is nagyobb mértékben terhelte meg az intézményeket fenntartó és működtető gazdasági és technikai dolgozókat, akik szinte megoldhatatlan mennyiségű fertőtlenítési, takarítási feladattal állnak szemben.

A kormányzat által kiadott protokollintézkedések kezdetben rendkívül nagy felzúdulást okoztak a szakmai körökben, mert az abban szereplő intézkedések jelentős részét sok intézményben nem lehet megvalósítani. De a kommunikáció során körvonalazódott, hogy a protokollban szereplő intézkedések szakmai javaslatként értelmezendőek, és annak végrehajtására minden intézményben saját protokolltervet kell készíteni. Magam úgy értékelem, hogy a kormányzati protokoll tartalmazza azon intézkedések döntő többségét (ha nem is teljes körét), amelyek szükségesek a vírusfertőzés terjedésének lehető legeredményesebb megakadályozására. Az adott intézményben bevezetendő és ott szigorú következetességgel végrehajtandó protokollt azonban kizárólag az érintett iskolában, óvodában lehet elkészíteni a helyi lehetőségek, sajátosságok, humán és dologi erőforrások ismeretében.

A nyár végén azonban – a virológus szakemberek előrejelzésének megfelelően – nagymértékben emelkedni kezdett a napi új fertőzések száma, amely az iskolakezdés napjaira minden addigi rekordot túlszárnyalt, így elérkeztünk a fertőzési hullám második szakaszához. A felületesen gondolkodó ebből talán arra a következtetésre juthat, hogy az iskolákban rövid időn belül törvényszerűen vissza kell térni a távoktatásra, hiszen a fertőzöttségi adatok erőteljes növekedése és az első hullám fertőzési mutatóinak többszörös felülmúlása ezt diktálja. Fontos különbség azonban az első hullámmal szemben, hogy ma már megfelelő mennyiségben rendelkezésünkre állnak a védekezést segítő higiéniai eszközök, és birtokában vagyunk annak a lényeges tapasztalatnak is, hogy hogyan védekezhetünk eredményesen a vírus terjedésével szemben. Az itt leírtak azonban – a találkozások rendkívüli változatossága és a fertőzés átadási metódusának teljes mértékű kiszámíthatatlansága miatt – egyáltalán nem jelentik azt, hogy akár országos mértékben mérve is sok intézményben kelljen ismét intézményi szintű távoktatást vagy hibrid oktatást bevezetni.

Amint bevezetőm elején leírtam, a távoktatásra történő váratlan áttérés országos mértékkel mérve eredményesnek tekinthető, a pedagógusok, tanulók és az érintett szülők viszonylag eredményesen tértek át a digitális kapcsolattartási módszerekre, könnyen vették át a távmunkavégzés kihívásait, amelynek köszönhetően a tanév különösebb szakmai vagy tanügyigazgatási zökkenők nélkül lezárult. Ebben a cikkben azzal szeretnék foglalkozni, hogy a digitális kapcsolattartás és a távoktatás során megszerzett sokoldalú tapasztalatokat hogyan lehet majd hasznosítani a normál munkarendre történő visszatérés során, azaz az immár szokásos mederben folytatott oktatási és nevelési folyamat mindennapjaiban.

  1. A távoktatási lehetőségek rendszerbe emelése

Szükséges rosszként éltük meg, amikor az iskolákban 2020. március 16-án napok alatt át kellett állnunk a távoktatásra és a digitális kapcsolattartásra. Nem volt azonban más lehetőségünk, hiszen egyik napról a másikra megszűnt a tanítványainkkal történő mindennapos találkozás lehetősége, sőt, még egy-egy alkalommal sem nyílt módunk az egymással való fizikai érintkezésre. A kormányzat nem az oktatás szüneteltetését rendelte el, hanem az oktatás folytatására adott utasítást azzal a különbséggel, hogy a további kapcsolattartás digitális módszerekkel történhet, azaz a tanév távoktatás formájában folyik tovább. Azonnali hatállyal kellett tehát megoldásokat keresnünk és találnunk a kontaktus fenntartására és az oktatási folyamat eredményes továbbvitelére. Ebben a helyzetben kulcsszerepbe kerültek az igazgató és a tagintézményvezető kollégák, hiszen az iskolába járási lehetőség péntek esti bejelentését követő hétfőn reggel tantestületük elé kellett állniuk a távoktatás lehetőségeit tartalmazó konstruktív, és egyben végrehajtható javaslataikkal. Világos, hogy az első néhány nap legfontosabb igazgatói feladata annak biztosítása volt, hogy minden pedagógus képessé váljon a digitális oktatás minimális feltételeinek való megfelelésre, azaz az iskolai oktatás a lehető leghatékonyabban tovább folytatódjék. Nem kevésbé fontos azonban ebben az időszakban az egyes munkaközösségek és pedagógusok által preferált módszerek felmérése annak érdekében, hogy vajon fennáll-e a lehetősége annak, hogy az iskola pedagógusai, vagy legalább az alsó, felső tagozaton tanító kollégák ugyanazt a digitális platformot használják a tanítványaikkal történő kommunikációra. Ez ugyan elvileg nem kritériuma az eredményes távoktatásnak, de nagyon megkönnyíti a tanulók és szülők dolgát, hiszen nem kell pedagógusonként más és más módszerekhez, kommunikációs csatornákhoz alkalmazkodniuk. Helyes lépésnek tekinthető tehát, ha – az intézményvezetés javaslatára – a nevelőtestület arról döntött, hogy az adott intézményben vagy tagintézményben egységes digitális kommunikációs gyakorlatot folytat a távoktatás során. A teljes körben még föl nem dolgozott tapasztalatokból úgy látszik, hogy a felelős vezető kollégák többsége helyzetének magaslatán állva csupán néhány nap alatt meg tudta szervezni a digitális kapcsolattartást intézményében vagy tagintézményében.

Ebben az esetben a legeredményesebb megoldásnak azokat a döntéseket tekinthetjük, amelyek egy-egy intézményben vagy tagintézményben ugyanazt a digitális kapcsolattartási módszert vezették be minden érintett pedagógus és osztály, illetőleg tanulócsoport esetében. Jó döntésnek tekinthetjük például, ha az iskola vagy tagintézmény minden pedagógusa a Google Tanterem nevű, minden Google-felhasználó számára ingyenesen rendelkezésre álló, kifejezetten erre a célra kifejlesztett alkalmazást vezette be kommunikációs felületként, amely biztosítja az oktatási tartalmak megosztását is. Az iskolai távoktatáshoz ugyanilyen eredményességgel alkalmazható a Google Drive vagy a Microsoft OneDrive felhőinformatikai alkalmazása, amelyekben jól elkülöníthetők az egyes tanulók dokumentumai, de mód van a teljes osztállyal vagy tanulócsoporttal történő közös kommunikációra is. De ugyanígy jó döntésnek tarthatjuk, ha a KRÉTA kétirányú kommunikációra egyre inkább alkalmassá tett felületét alkalmazták a tananyagok megosztására és kommunikációjára, még akkor is, ha az első időszakban ez a KRÉTA túlterheltségéhez vezetett. A KRÉTA szoftvere a korábbiakban elsősorban a pedagógusok adatrögzítését, információközlését, a tanórák beírását és a házi feladat kijelölését támogatta, de ezen a felületen már a diákok is írhatnak a pedagógusok számára üzeneteket, vagy akár kérdéseket is tehetnek föl, ha a KRÉTÁ-ban a pedagógus a nevénél megtalálható Saját profil beállítása fülnél kipipálja a Diákok is rögzíthetnek házi feladatot opciót. Opció az is, hogy a pedagógusok minden osztályukkal és tanítványukkal a Facebook közösségi oldal segítségével tartsák a kapcsolatot, hiszen ez a felület is képes a dokumentumok közzétételére, megosztására, és alkalmas arra is, hogy csupán a pedagógus és az érintett tanuló lássa az adott kommunikációt. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a közösségi oldalakat nem oktatási célokra, hanem közösségi kapcsolattartási célokra fejlesztették ki, így az esetek többségében nehézkesebb e felületnek az oktatási célú alkalmazása. Nem támasztható azonban kifogás az ellen sem, ha egy általános iskolában az alsó és a felső tagozaton más kommunikációs módszert vezetett be az intézmény nevelőtestülete és az iskola vezetése.

Véleményem szerint hibásnak tekinthetjük azt az eljárást, amikor az intézmény vezetése minden pedagógus személyes döntésére bízza, hogy – informatikai jártasságától, a magánéletben folytatott kommunikációjától függően – milyen felületen és milyen kapcsolattartási módszereket használ.  Ez a megengedő döntés ugyanis könnyen kaotikus helyzetet eredményezhetett az által, hogy az ugyanazon osztályban tanító pedagógusok egyike a Facebook felületén, másikuk a KRÉTA portálon, harmadik a Google Tanterem alkalmazásában, negyedik pedig e-mailben kommunikál a tanítványaival. Könnyen elképzelhetjük annak a tanulónak vagy szülőjének tarthatatlan helyzetét, akinek négy-öt felületen kellett kommunikálnia az iskolával, illetve annak pedagógusaival.

Meg kell említenünk, hogy a tanulókkal e-mailben történő kapcsolattartás, a tananyagok elektronikus levélben történő kiküldése, a tanulói házi feladatoknak a pedagógus számára e-mail-ben való eljuttatása ugyan lehetséges, de nem igazán célszerű. Ennek az az egyszerű oka, hogy ebben az esetben a pedagógusnak komoly mapparendszert kell létrehoznia, amelybe az egyes tanított osztályok, azon belül az egyes tanulók levelei, házi feladatai, dolgozatai kerülnek. Több osztály és sok tanuló esetén ez egy rendkívül kaotikus mapparendszert eredményez, amelyben reménytelenül nehéz eligazodni, ezt a módszert tehát nem ajánlhatjuk az oktatásban.

Az új tanév indulásakor – minden bizakodó motivációnk ellenére – nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy egy adott iskola vagy annak egy-két osztálya esetében váratlanul bármikor sor kerülhet a távoktatás ismételt elrendelésére. A tavaszi tapasztalatok után azzal is tisztában kell lennünk, hogy a távoktatás bevezetése sohasem két-három hétre szól, hanem általában hosszú hónapokra vagy akár egy félévre is meghatározhatja alapvető lehetőségeinket, korlátozhat minket szokásos kommunikációnkban és a hagyományos módszerekkel folytatott eredményes tanításunkban. Ezért sohasem késő rendszerszinten átgondolni az iskola (vagy az alsó, illetőleg felső tagozat) esetében bevezetett kommunikációs módszerek egységesítését. Az is rendkívül helyes vezetői lépés, ha a már megszerzett tapasztalatok birtokában olyan távoktatási módszerre történő átlépésről hoz döntést az intézmény, amelynek oktatási célú használhatósága garantált, mert az alkalmazást kifejezetten oktatási célra hozták létre. Ha az ország pedagógusai és iskolás tanulói, valamint a szülők egy hét alatt képesek voltak átállni a digitális oktatásra, akkor ettől jóval kisebb problémát okoz majd, ha racionálisan egyik alkalmazásról a másikra történő átállás mellett döntünk.

  1. A tanulókkal és a szülőkkel történő digitális kapcsolattartás 

A pandémia előtti időszakban a tanulókkal jellemzően a mindennapi iskolába járás révén tartottuk a kapcsolatot, a szülőkkel pedig többségében a szülői értekezleteken, a fogadóórákon, illetőleg az iskolai rendezvényeken való találkozás során kerültünk kapcsolatba. A vírus rohamos terjedését követő veszélyhelyzet kihirdetését követően a tanulókkal és a szülőkkel fenntartott kapcsolatok szükségszerűen a digitális csatornákra terelődtek át, amelyekről cikkünk első fejezetében tettünk említést. A fizikai találkozáson alapuló kapcsolattartás teljes mértékben megszűnt.

A napi távoktatási kommunikáció során a tanulók rendszeres információhoz jutottak az elsajátítandó tananyaggal, az elkészítendő házi feladatokkal, a megoldandó projektekkel kapcsolatban, sőt – az idő múlásával – a számonkérés is szükségszerűen a digitális csatornákon valósult meg. A kisgyermekes szülők így napi gyakorisággal tájékozódhattak az iskolában történtekről, a megoldandó feladatokról, hiszen a fiatalabb korosztály nyilvánvaló támogatást, segítséget igényelt a szülőktől. A tinédzserkorú tanulók esetében már másként alakult a helyzet, hiszen többségük önállóan lépett föl a pedagógusok által alkalmazott felületre, részt vett a tanárok által tartott online órán, elkészítette és feltöltötte a házi feladatot, megírta a szükséges dolgozatokat. A nagyobb gyerekek szülei tehát általában nem közvetlenül kapták az iskolai információkat, hanem gyermekeik közvetítésével. Ennek következményeként a távoktatás során is nyilvánvalóan szükségessé vált a szülők iskolai tájékoztatása, amelynek alapvető formáját a digitális naplóba beírt osztályzatok, értesítések, szülői tájékoztatások jelentették. Úgy  vélem azonban, hogy nem vált jellemző gyakorlattá a szülői kör elvárható tájékoztatása gyermekük távoktatásban történő szerepléséről, az új oktatási módszerhez való sikeres alkalmazkodásról, az esetleges nehézségekről vagy kudarcokról. Feltétlenül szükség lett volna annak megfogalmazására és az érintett szülők erről szóló tájékoztatására, hogy az osztály pedagógusai milyen hatékonysággal tudtak digitális formában kapcsolatot tartani tanítványaikkal, milyen mértékben sikerült a tananyag átadása, vannak-e olyan tantárgyak vagy oktatási területek, amelyeken az ősz folyamán pótlásra, kiegészítésre van szükség. Feltétlen segítséget kellene biztosítani azoknak a tanulóknak, akiknek esetében a távoktatás nem biztosította az elvárható minimális tudás megszerzését vagy képességeikhez mérten jelentősen elmaradtak az ismeretek megszerzésében. Félő, hogy ezeknek az ellenőrzési és kommunikációs lépéseknek az elmaradása az érintett tanulók számára jelentős hátránnyal jár majd.

Az elmúlt tanév első félévének zárását követő téli szülői értekezletet az iskolák döntő többségében még megtartották, de az ez utáni időszakban a szülőkkel való találkozásra már nem kerülhetett sor. A kapcsolattartáshoz szükséges jellemző jó gyakorlatként jelentkezett az osztályba járó tanulók szülei számára (akár már korábban is) létrehozott zárt Facebook-csoport, amelynek alkalmazásával lehetőség nyílt a távoktatással kapcsolatos kérések megfogalmazására, a digitális oktatás során jelentkező problémák felvetésére és részleges megoldására. A vírus ősszel induló második hullámában hasznosítanunk kell mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket a távoktatás tavaszi-nyári időszakában, és azt megelőzően szereztünk  Nyilvánvalónak látszik ugyanis, hogy az őszi és a téli szülői értekezletek találkozáson alapuló megtartására ebben a tanévben nem kerül majd sor. A szülőkkel történő kapcsolattartás érdekében át kell gondolnunk a szülői körrel való kommunikáció lehetőségeit, amelyeket az alábbiakban körvonalazhatunk:

  • a szülői kör számára az igazgató vagy tagintézményvezető a digitális napló faliújság funkciójának alkalmazásával adhat rövid és mértéktartó tájékoztatást a tanév szervezésével, a biztonsági intézkedésekkel és az iskolai protokoll szabályaival, a tanév helyi rendjével kapcsolatban, a szülők értesítése néhány más alkalommal is lehetséges, de a mértéktartásra ügyelnünk kell,
  • a közösségi portálokon korábban létrehozott zárt csoport számára az osztályfőnök legalább negyedéves gyakorisággal rövid összefoglalót készíthet az osztály helyzetéről, a távoktatás vagy a rendes iskolai oktatás eredményeiről, az egyedi problémákról pedig az érintett szülővel a portálon folytathat személyes eszmecserét,
  • az osztályfőnök az iskola által használt digitális napló faliújság funkciójának vagy az üzenetküldő felületnek az alkalmazásával készíthet értékelést az osztály haladásáról, az elért eredményekről és az esetlegesen jelentkező problémákról, az egy tanulót érintő ügyekről pedig az üzenetküldő funkció alkalmazásával adhat tájékoztatást,
  • megoldást jelenthet a szülők számára létrehozott közös e-mail cím, amelyre az osztályfőnökök, az osztályt vagy csoportot tanító pedagógusok üzenetet küldhetnek, amelyre a szülők (szükség esetén) válaszolhatnak,
  • lehetőség van a Skype vagy Google Meet ingyenes szoftverek segítésével tartott videokonferencia megtartására is, ezt azonban legföljebb osztályszintű kommunikációra javasolhatjuk,
  • azon tanulók esetében, akiknek szülei nem tudják biztosítani a szükséges okoseszközöket, és azokat az iskola sem tudja pótolni, a kommunikáció egyetlen lehetséges módjának a telefonon történő szórványos kapcsolattartás mutatkozik.

Mindenekelőtt arra kell azonban ügyelnünk, hogy a szülőkkel való kapcsolattartás sem a távoktatás, sem a vírus második hulláma ellenére folyó rendes iskolai oktatás időtartama alatt sem szakadhat meg. A szülői kört az intézmény vezetésének tájékoztatnia kell a vírushelyzetben történő iskolába járással kapcsolatos biztonsági előírásokról, a távoktatás bevezetése esetében pedig annak szervezési módjáról és aktuális feladatairól. Az osztályfőnököknek a rendes ügymenetben megtartott virtuális szülői értekezletek idején digitális eszközökkel kell tájékoztatást adniuk az iskolai feladatokról, a rendkívüli helyzet által kiváltott teendőkről, a félév vagy a tanév helyi rendjéről, az iskolai rendezvények megtartásának elhalasztásáról. Az osztályfőnöknek feltétlen kötelessége legalább félévenként értékelnie osztálya helyzetét, a tanulmányokban történő előre haladását, tanítványainak fejlődését: ezt a szülőkkel történő fizikai találkozás tilalma sem akadályozhatja meg, a tájékoztatást valamely digitális csatorna alkalmazásával lehet megtenni. Jó lehetőségként kínálkozik a Skype vagy Google Meet digitális konferencia lehetősége is, amelyben jónéhány kollégánknak van már gyakorlata, ennek alkalmazásával a „valódi” szülői értekezlethez hasonló valós idejű kommunikáció jöhet létre a szülők és a pedagógusok között.

Az iskolába járásra történő visszatérést követően azonban semmiképpen sem folytatódhat ugyanúgy az iskolai oktatás és a tanulókkal, szülőkkel történő kommunikáció, mint a vírusfertőzés megjelenése előtt. Az iskoláknak és a pedagógusoknak feltétlenül le kell vonniuk a távoktatás és annak értékelése során szerzett konklúziókat, és tudatosan készülniük kell arra, hogy iskolájukban, osztályukban bármikor előállhat a távoktatás vagy a hibrid oktatás ismételt bevezetése. Ebben az esetben azonban még jobban kell megszerveznünk a digitális kapcsolattartást és a távoktatás folyamatát, figyelmet fordítva a tanulás és a kapcsolattartás kontrolljának hatékony biztosítására.

  1. A pedagógusok közötti digitális kommunikáció 

A koronavírus-fertőzés következtében kialakult veszélyhelyzetet megelőzően számos cikket írtam, valamint előadásokat tartottam a digitális kommunikációs módszereknek az iskolában, óvodában történő alkalmazási lehetőségeiről annak érdekében, hogy a köznevelési intézmények napi kommunikációs gyakorlatában egyre nagyobb szerepet kaphassanak az online kapcsolattartás módszerei. E cikkek gyakorlati hatása azonban eltörpül a veszélyhelyzetet követően elrendelt távoktatás eredményeként megjelenő kommunikációs fejlődés eredményei mellett. A vírus sajnálatos terjedésének volt tehát legalább egy kifejezetten pozitív szakmai-kommunikációs hozadéka, hiszen a pedagógusok és a tanulók (nem feledkezve meg itt sem a kisgyermekes szülők szerepéről) mindennapi kapcsolattartásában szükségszerűen meg kellett jelenniük, sőt kizárólagossá kellett válniuk a digitális kommunikációs módszereknek. Ráadásul az online kommunikáció nemcsak választható lehetőségként, a szokásos kapcsolattartás kiegészítő vagy gazdagító módszereként, hanem jóformán az egyetlen, kizárólagos kapcsolattartási módszerként jelent meg a mindennapok gyakorlatában. A digitális kommunikációs módszerek – az elmondottakkal párhuzamosan – természetes módon jelentek meg a köznevelési intézmények vezetői és pedagógusai, valamint a távoktatásban résztvevő pedagógusok között.

A koronavírus-járvány első hullámának lecsengését követően az iskolákban ősztől visszatérhettünk a mindennapos iskolába járásra és a tanulókkal való közvetlen kontaktuson alapuló oktatásra, ezzel párhuzamosan azonban erőteljesen megjelent a járvány második hulláma. Reménykedünk abban, hogy a tanév során az iskolák többségében a megszokott rend szerint folytatódhat majd a munka, de egyáltalán nem zárhatjuk ki azt sem, hogy akár iskolák százaiban, azaz több tízezer tanulót érintően vissza kell térnünk a távoktatás vagy a hibrid oktatás munkarendjére. Még nagyobb esélye van annak, hogy a fertőzéssel érintett iskolák egyes osztályaiban kerül sor a digitális munkarend elrendelésére annak függvényében, hogy a koronavírus-fertőzött tanulók kapcsolati hálója milyen mértékben határolható körül, azaz a szakemberek által végezhető kontaktkutatás milyen eredményességgel határolhatja körül a fertőzés esetleges átadásának lehetőségeit.

A pedagógusok közötti egyre hatékonyabb és természetesebb digitális kommunikációnak akkor is fontos szerepe lesz, ha egy pedagógus – vírusfertőzöttség vagy akár a kontaktszemélyek érintettsége miatt elrendelt tíznapos hatósági karantén miatt – kiesik az iskolai munkából, és váratlanul az iskolában maradó kollégákkal kell hatékony munkakapcsolatot kialakítania és fenntartania annak érdekében, hogy osztályai és csoportjai tanítását gördülékenyen adja át az őt helyettesítő kollégáknak. A korszerű oktatási folyamatban ebben az esetben nem csupán azt kell átadni, hogy a tankönyv melyik oldalán melyik leckénél jártak, hanem az alkalmazott módszereket, kommunikációs csatornákat, a tanulókkal közös tudásmegosztó felületekhez történő hozzáférést, a szülőkkel való kapcsolattartás lehetőségeit, azaz minden alkalmazott tudásközvetítő lehetőséget.

A hibrid oktatás bevezetésétől függetlenül azonban okosan kell gondolkodnunk a távoktatás időszakában törvényszerűen felhalmozódott digitális kommunikációs gyakorlatunk további hasznosítása felől. Nagy hiba volna, ha a szokásos oktatásra való visszatéréssel „elfelejtenénk” azokat a kommunikációs lehetőségeket, amelyeket a veszélyhelyzetben elsajátítottunk. Éppen ellenkezőleg kell gondolkodnunk: érdemes megtartanunk mindazokat a kommunikációs elemeket és csatornákat, amelyeket a távoktatás során kialakítottunk, megismertünk, alkalmazásba vettünk annak érdekében, hogy gazdagítsa, tágítsa és egyszerűsítse a tanulókkal és szüleikkel való kapcsolattartásunkat. Még inkább elmondható ez a pedagógusok egymás közötti kapcsolattartásáról, valamint az iskola vezetőinek a pedagógusokkal való kommunikációjáról. Tudomásul kell vennünk, hogy a XXI. század beköszöntével lejárt a kinyomtatott és a tanári szobában kifüggesztett szabályzatok kora, véget ért a szülők és tanulók levélben történő tájékoztatásának gyakorlata, sőt a tanáriban elhelyezett hirdetőtáblának is inkább csupán emlékeztető funkciója van: a pedagógusok közötti kapcsolattartásban visszavonhatatlanul megjelent a digitális kommunikáció.

Mielőtt bármelyik olvasónk szemünkre hányná azt, hogy a pedagóguskollégák közti szóváltás, beszélgetés, verbális kommunikáció visszaszorítására teszünk kísérletet, ettől élesen el kell határolódnunk. A kollégák között – mármint az iskolába járással történő rendes oktatási folyamat során – továbbra is nélkülözhetetlen szerepe lesz a beszélgetésnek, a pedagógiai tapasztalatok megbeszélésének, és a hasznos nevelőtestületi találkozásokat sem sokáig kell nélkülöznünk. A korszerű iskola világában azonban egyre-másra jelentek meg azok az igények és szükségletek, amelyek feltétlenül igénylik a digitális módszerek alkalmazását. Az alábbiakban erre hozzunk néhány mindennapos példát:

  • az iskolai dokumentumok módosításakor már nem függesztjük ki a dokumentum tervezetét, hanem azt az informatikai hálózaton közzétesszük, és a változásokról rövid kimutatást készítünk, így téve hatékonyabbá a dokumentum elfogadását, ezzel az eljárással az értekezletek hosszát is lerövidíthetjük,
  • a munkaközösségi munkatervek már nem úgy készülnek, hogy az érintettek értekezletet tartanak, ahol ötleteket találnak ki a munkatervhez, hanem sablon alapján vázlat készül a munkatervhez, amelyet áttekintve azt mindenki kiegészítheti, bővítheti,
  • az iskolaszék, az intézményi szék, a szülői munkaközösség, diákönkormányzat, stb. soron következő ülésére a meghívókat elektronikus levélben kapják meg a címzettek, és az értekezlet jegyzőkönyvét is e-mail-ben küldjük el a résztvevőknek,
  • a korszerű iskolai beszámolók már nem úgy készülnek, hogy az igazgató az iskolatitkárnak diktálja a beszámoló szövegét, hanem az egyes részeket más és más vezető, munkaközösség-vezető vagy pedagógus készíti el, és ezek összeállítása, pontosítása és véglegesítése az igazgató feladata,
  • a több pedagógus együttműködésével készülő dokumentumok szerkesztése a kollégák mindegyike által elérhető felhőben történik, ahol mód van a dokumentumok közös és egyidejű szerkesztésére.

A példákat még hosszasan sorolhatnánk, de saját iskolája működéséből és saját szakterületéről minden kolléga tudná folytatni a felsorolást. Javaslatunk tehát az, hogy a digitális oktatás során kialakított, a pedagógusok és a vezetők valamint a pedagógusok közötti kommunikációs csatornákat feltétlenül tartsuk meg, sőt azokat fejlesszük tovább. Tudatosan bővítsük digitális kapcsolattartásunk mértékét annak érdekében, hogy a kollégák közötti kapcsolattartás minél gördülékenyebbé és hatékonyabbá váljon. Ennek alátámasztása érdekében mutatjuk be az alábbi lehetőségeket követhető gyakorlatként:

  • a nevelőtestületi értekezletek kitűzött időpontja előtt készítsük el az értekezlet munkaanyagát, amely tartalmazza a pedagógusok számára átadandó információkat, rögzíti a megoldandó feladatokat, és tegyük az anyagot hozzáférhetővé a vezetők és a nevelőtestület számára, ezzel sokat léphetünk előre az értekezlet hatékony és időtakarékos megtartása érdekében,
  • a nevelőtestület által meghozandó döntések (házirend vagy pedagógiai program módosítása, a tanév helyi rendjének tervezése, a fontos iskolatörténeti események terveinek megalkotása stb.) esetében készítsünk alternatívákat, röviden mutassuk be a különböző megoldási lehetőségek előnyeit és hátrányait, térjünk ki az adott megoldás által hordozott kockázatra is, a munkaanyagot tegyük közzé az iskolai hálózaton vagy felhőinformatikai módszerekkel,
  • a szülői értekezletek előtt készítsünk két-három oldalas összefoglaló anyagot arról, hogy milyen információkat kell feltétlenül átadni a szülőknek, a tervezetet egyeztessük tapasztalt osztályfőnök kollégákkal és az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjével, az anyagot online és offline módon is tegyük közzé az érintettek számára,
  • szakmai anyagok, pályázatok, helyi tantervek, munkaközösségi dokumentumok, iskolai ünnepi műsorok esetében a főszervező állítsa össze a dokumentum vázlatát, a munkafolyamatban érintettek pedig közösen szerkeszthető, az iskolai hálózaton vagy a felhőkben tárolt dokumentumban járulhassanak hozzá az anyag elkészüléséhez,
  • az intézményi önértékelés hosszadalmas és bonyolult folyamatában az önértékelési jegyzőkönyv és az interjúk munkaanyagának megosztásával, közös szerkesztésével sokat egyszerűsíthetünk és gyorsíthatunk az önértékelési folyamaton.

Összefoglalva e fejezetben leírtakat, javasoljuk, hogy ne felejtsük el azokat az általunk már kialakított, használatba vett kommunikációs csatornákat, amelyeket a veszélyhelyzetben vagy azt megelőzően használatba vettünk, hanem határozottan fejlesszük tovább azokat! Felejtsük el munkaanyagaink pendrive-on történő tárolását, mert a hordozható adattároló törvényszerűen akkor nincs nálunk, amikor arra feltétlen szükségünk volna: iskolai anyagainkat tároljuk a felhőkben, esetleg az iskola informatikai hálózatán. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a digitális munkaformákban történő érzékelhető előrelépés, a korszerűbb kommunikációs és munkamódszerek hatékony bevezetése elsősorban az iskola igazgatóján vagy tagintézményvezetőjén múlik.

  1. A digitális kommunikációs platformok alkalmazása az önértékelésben és a tanfelügyeletben

Az iskolai, óvodai munkában van azonban egy olyan fontos terület, amelyen egyelőre szinte teljes mértékben kihasználatlan digitális kommunikációs együttműködési lehetőségek állnak rendelkezésünkre. Az intézményi önértékelés és az ezt követő tanfelügyeleti ellenőrzés munkafolyamatai tipikusan olyan területként értékelhetők, amelyeken nagyon sok előnye van a dokumentumok közös szerkesztésének és használatának, azaz a megosztott dokumentumokon történő munkavégzésnek. Egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy a rendkívül sok információt rögzítő önértékelési folyamatban jellemző a résztvevő személyek közös és egyidejű tevékenysége, így az önértékelésben érintett pedagógus, az adatgyűjtést végző kolléga, a pedagógusnak az interjúkészítésben résztvevő közvetlen vezetője és az intézményvezető munkája. Ha pedig a felsorolt személyek összehangolt együttműködésének eredményeként színvonalas, a kolléga vagy az intézmény szakmai-pedagógiai tevékenységét jól tükröző jegyzőkönyvet sikerül készíteni, akkor a dokumentumok tartalma az önértékelést követő tanfelügyeleti ellenőrzésben résztvevő szakértőkkel is megosztható, akik a jegyzőkönyv megállapításait, valamint az interjúban található információkat jól fölhasználhatják majd a tanfelügyeleti ellenőrzés végrehajtásához.

Az előző bekezdésben foglaltak természetesen nemcsak a pedagógusok önértékelési és tanfelügyeleti ellenőrzésére vonatkoztathatók, hanem legalább ilyen hatékonysággal felhasználhatók a vezetői önértékelésben és tanfelügyeletben, valamint az intézményi szintű önértékelési és tanfelügyeleti ellenőrzési folyamatban is. Sőt az intézményi szintű önértékelés és az intézményi tanfelügyelet során a jegyzőkönyv részét képezi a szülőkkel és a nevelőtestület képviselőivel történő találkozás alkalmával készülő interjúk anyaga is, amelyek elkészítéséhez komoly segítséget jelenthetnek a megosztáson alapuló digitális kommunikációs módszerek. Cikkünk e fejezetében a továbbiakban a pedagógusok intézményi önértékelésére vonatkozóan mutatjuk be az online kommunikációs lehetőségek alkalmazásának lehetőségeit, a tanfelügyeleti ellenőrzés során történő bemutatás részleteitől azonban eltekintünk.

Elsőként tekintsük át a pedagógusok önértékelési jegyzőkönyvének letöltésével, elkészítésével és feltöltésével kapcsolatos helyzetet és a legfontosabb feladatokat. Egy önértékelésre kijelölt pedagógus intézményi önértékelését csak az intézmény vezetője indíthatja meg az Oktatási Hivatal informatikai felületén. Az önértékelési eljárás megindításakor azonnal ki kell jelölnie az intézmény pedagógusai közül az „adatgyűjtő” személyét, aki kulcsfeladatot tölt be az adott önértékelési folyamatban. Az adatgyűjtőnek kell elvégeznie az alábbi alapvetően fontos, meghatározó feladatokat:

  • be kell állítania a pedagógus munkatársak kérdőíves felmérésével kapcsolatos adatokat, az alkalmazott kérdőívek számát,
  • beállíthatja a kérdőíves felméréssel megkeresendő szülők, valamint (középiskolákban) a felmérésre felkért tanulók számát, ez azonban a legkevésbé sem jellemző gyakorlat az intézményekben, azaz a szülők és a diákok kérdőíves felmérését jellemzően nem alkalmazzák, és az nem is kötelező,
  • a kérdőíves felmérések határidejének lejáratát követően az adatgyűjtő töltheti le az érintett pedagógus adatait tartalmazó jegyzőkönyvi minta dokumentumát,
  • a kérdőíves felmérések lezárása, a dokumentumelemzés, az interjúkészítés és az óra/foglalkozáslátogatás befejezését követően (vagy közben) az adatgyűjtő készíti el az intézményi önértékelés jegyzőkönyvét,
  • a jegyzőkönyv elkészítését követően az adatgyűjtő tudja feltölteni a jegyzőkönyvet az informatikai felületre.

Ha az önértékelési folyamat megindítását követő, a kérdőívek kitöltésére biztosított kilenc nap elteltével az adatgyűjtő saját felületén a „Bizottság” menüben belép az informatikai szoftverbe, és megkeresi a szóban forgó kolléga önértékelésének részleteit, akkor lehetősége nyílik az önértékelésben résztvevő pedagógus jegyzőkönyvi alapjának, azaz üres jegyzőkönyvének letöltésére. Ez a jegyzőkönyv Word formátumban tölthető le a felületről, és tartalmazza a pedagógus önértékelési folyamat jegyzőkönyvének három elkülönülő részét: a dokumentumelemzés, az interjúkészítés és a foglalkozáslátogatás kitöltetlen jegyzőkönyvi alapját. A letöltött dokumentumban az egyes jegyzőkönyvi részekhez külön-külön táblázatos fejléc jelenik meg, amely tartalmazza az önértékelendő pedagógus és az önértékelés azonosító adatait. Ez a jegyzőkönyvi alap – természetesen kitöltetlenül – tartalmazza mindhárom szóban forgó jegyzőkönyvi részhez az önértékelési kézikönyv által javasolt összes kérdést, interjúkérdést, értékelési és óralátogatási szempontot.

Először az informatikai felületről letölthető, általunk a jegyzőkönyv alapjaként használatra javasolt önértékelési jegyzőkönyv kezelésének mikéntjéről és nehézségeiről számolunk be annak érdekében, hogy az önértékelésben dolgozó kollégák minél egyszerűbben és hatékonyabban használhassák azt a valódi elemzést biztosító, tartalmas önértékelési jegyzőkönyv elkészítéséhez. Ha a jegyzőkönyvi mintát az adatgyűjtő letölti az informatikai felületről, akkor egy olyan tartalmas dokumentumminta kerül a kezébe, amely a munkában résztvevőket végigvezeti az önértékelési folyamat szinte minden lényeges lépcsőfokán. A jegyzőkönyv három jól láthatóan elkülönülő részből áll, amelyek mindegyike külön fejléccel van ellátva:

  • dokumentumelemzés,
  • interjúk,
  • foglalkozáslátogatás.

Ha azonban ezt a jó vezetőként szolgáló jegyzőkönyvet Word formátumban letöltjük, akkor egy több Mbyte terjedelmű (igen nagyméretű) fájlt kapunk, amelyet e-mail-ben sokszor nem is lehet egyszerű csatolt fájlként elküldeni, és nagy terjedelme akadályozza az önértékelésben résztvevőket a hatékony munkavégzésben. Ennek az a jól bevált „gyógymódja”, hogy az „összes kijelölése” funkció alkalmazásával átmásoljuk az egész dokumentumot egy üres Word dokumentumba, és ennek eredményeként egy ugyanolyan tartalmú és formátumú, de nagyjából századrésznyi terjedelmű dokumentumot kapunk. Ezt követően ismét „az összes kijelölése” funkcióval célszerű elvégeznünk egy tisztességes formázást, mert a letöltött irat nem mindenben felel meg egy igényes dokumentum iránti elvárásoknak. Feltétlenül javasolhatjuk azt is, hogy a letöltött jegyzőkönyvből eleve töröljük mindazokat a fölöslegesnek, túlságosan részletesnek, az adott intézményben nem vagy nehezen értelmezhetőnek tartott részeket, így sok kérdést törölhetünk például az interjúkészítési részből vagy a foglalkozáslátogatást értékelő részből. A racionális karcsúsításokkal minden résztvevőnek segítségére lehetünk, akik ---bizonyára hálásak lesznek majd ezért a szakmai tevékenységünkért.

Amennyiben a jegyzőkönyvet megosztott dokumentumként szerkesztjük, akkor az önértékelési folyamatban azt csak ki kell egészíteni az ott tapasztaltak rögzítésével, az interjúk és az óralátogatás tapasztalataival. Ezzel a módszerrel jelentős időt takaríthatunk meg úgy, hogy az időmegtakarítás nem eredményez minőségromlást, sőt színvonalasabb és alaposabb iratot tudunk megalkotni. A megosztott dokumentum esetében lehetséges, hogy a készülő jegyzőkönyvi anyagot minden résztvevő akár egyidejűleg szerkessze, így az önértékelési folyamat szereplői mentesülnek a külön-külön dokumentumok készítésétől, azok beemelésétől a majdan végleges jegyzőkönyvi dokumentumba, illetve az önértékelés szereplői folyamatosan látják a jegyzőkönyvi anyag aktuális állapotát. A felhőben történő megosztás munkamódszereiről a következő fejezetben olvashat.

  1. A felhőinformatikai módszerek alkalmazása az iskolai munkában

--A digitális kommunikációs módszerek között a legújabbnak és legkorszerűbbnek a felhőinformatikai módszerek alkalmazása számít. A felhőinformatikai módszerek lényege az, hogy a számítógépünkön készített dokumentumokat, fájlokat, képeket nem a számítógépünk winchesterén – még kevésbé hordozható és elveszíthető pendrive-unkon – tároljuk, hanem a szolgáltatók által ingyenesen biztosított felhőben. A felhőinformatikai módszerek azért számítanak a legkorszerűbb kommunikációs eljárásnak, mert a felhőben tárolt dokumentumainkhoz bármely internetes kapcsolattal rendelkező számítógépről bármikor hozzáférhetünk, így elkerülhetjük azt a korábban tipikus problémát, hogy a munkánkhoz szükséges fájl – vagy annak legutóbb módosított változata – éppen egy távol lévő másik számítógép adattárolóján van, így azt a szükséges pillanatban nem tudjuk használni. A felhőben tárolt dokumentumok esetében ráadásul könnyen megvalósítható a dokumentum megosztása, amelynek révén az erre általunk fölhatalmazott személyek a dokumentumot olvasni, sőt – erre vonatkozó engedélyünk alapján – azt szerkeszteni is tudják. A felhődokumentumok tehát kiváló lehetőséget biztosítanak az iskolában számunkra arra, hogy munkadokumentumainkat kollégáinkkal megosszuk, az anyag közös szerkesztésével hozzuk létre a lehető legszínvonalasabb együtt készített végleges dokumentumot.

A felhőinformatikai módszerek alkalmazásához szükségünk van egy felhőtárhelyre, amely minden korszerű szolgáltatónál rendelkezésünkre áll. A Google felhőszolgáltatása a Google Drive, amely 15 Gbyte ingyenes felhőtárhelyet biztosít, a Microsoft OneDrive felhőalkalmazása pedig 5 Gbyte adatmennyiség ingyenes tárolását biztosítja a regisztrált felhasználók számára. A Tisztaszoftver Program keretein belül a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség pedig 1Tbyte adatmennyiség ingyenes tárolására ad lehetőséget az oktatási intézményben dolgozó pedagógusok és az ott tanuló diákok számára a Microsoft OneDrive felhőjében. A telepítők letöltése után a szoftverek öt otthoni PC-re és öt további mobileszközre ingyenesen telepíthetők és használhatók.

A felhőinformatikai tárhelyek használatától egyáltalán nem kell idegenkednünk: aki saját számítógépének mappái között el tud igazodni, annak semmilyen problémát nem jelent a Google Drive vagy a Microsoft OneDrive felhőjének használata sem. A felhőszoftver telepítése után számítógépünk fájlkezelőjében megjelenik a felhőtárhely és onnantól kezdve ugyanúgy tudunk fájlokat feltölteni, módosítani vagy átnevezni, mintha csak saját számítógépünk mappáival dolgoznánk. Persze az általunk készített dokumentumokat saját gépünkre is menthetjük, ebben az esetben azonban a dokumentumot már nem tudjuk kollégáinkkal megosztani. A saját számítógépünkre történő mentésre azonban – tapasztalataink szerint – egyáltalán nincs szükség, a felhőtárhelyen dokumentumaink biztonságban vannak, azokat bármikor és bárhonnan használhatjuk, az illetéktelen beavatkozásoktól azonban védve vannak.

Az alábbiakban tekintsük át, hogy milyen előnyei vannak a felhőtárhelyen történő szerkesztésnek és tárolásnak:

  • a felhőben szerkesztett fájlokban nincs mentési funkció, a fájlok mentése automatikus, és kijelzi, hogy a dokumentumot mikor szerkesztettük utoljára,
  • a dokumentumot szerkeszthetjük a böngészőben, de ezt a funkciót csak akkor célszerű alkalmazni, ha kevés anyagot akarunk beilleszteni,
  • nagyobb terjedelmű anyag megalkotásakor célszerű a „szerkesztés Word-ben” opciót választani, és a gép utasításai szerint eljárva megnyitni a szerkesztendő dokumentumot,
  • látjuk, hogy a partner dolgozik-e, hol tart és éppen mit csinál, persze ugyanazt a szövegrészt nem szerkeszthetjük ketten egyszerre,
  • ha a fájlt a felhőben tároljuk, akkor a többiek bármikor hozzáférhetnek,
  • a fájl menthető Word-ben saját gépünkre, ekkor azonban a többiek számára már nem érhető el.

Miután a legfontosabb elemi tudnivalókkal tisztában vagyunk, fordítsuk figyelmünket arra, hogy az iskolai munka során hogyan tudjuk hatékonyan használni a felhőinformatikai módszereket, amelyeket elsősorban a pedagógusok egymás közti, valamint az intézményi vezetők és a pedagógusok, a vezetők és a munkaközösség-vezetők közötti eredményes kommunikációban hasznosíthatunk. Persze egyáltalán nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a pedagógusok a diákjaikkal való kommunikáció vagy a távoktatás során felhőinformatikai lehetőségeket vegyenek igénybe, ebben a fejezetben azonban a pedagógusok felhőhasználatával kapcsolatos lehetőségeket tárgyaljuk.

A mai korszerű iskolában rendszeresen áll elő olyan helyzet, hogy több pedagógusnak kell közösen és egyidejűleg egyazon dokumentum elkészítésén dolgoznia, és közös munkálkodásuk eredményeként kell elkészülnie a végleges dokumentumnak. Most ezek közül olyan munkafolyamatokat gyűjtünk össze, amelyekben tipikusan kiváló eredménnyel alkalmazhatók a közös egyidejű munkálkodást biztosító felhőinformatikai lehetőségek:

  • a tanév munkatervének, beszámolójának elkészítése,
  • az intézmény pedagógiai programjának, helyi tantervének módosítása,
  • az iskola tanügyigazgatási dokumentumainak elkészítése, frissítése,
  • az intézményi önértékelés, az intézményi tanfelügyelet interjúinak, a nevelőtestülettel vagy a szülőkkel készült beszélgetés anyagának, jegyzőkönyveinek rögzítése,
  • az intézmény értékelésével kapcsolatos feladatok megoldása,
  • a szülői értekezletek előkészítése,
  • a tanulók véleményének beszerzése bizonyos iskolai ügyekben.

Ha a munka előkészítéséért és elvégzéséért felelős vezető vagy pedagógus a felhőinformatikai megoldások mellett dönt, akkor célszerűen el kell készítenie a dokumentum vázlatát (az anyag fejezeteinek megjelölésével, az esetleges kérdések, elkészítési szempontok megfogalmazásával, stb.), és ezt a munkaanyagot a felhőbe kell mentenie. Ezt követően a projektben résztvevő pedagógusok számára a felhőben jogosultságot kell adnia a dokumentum szerkesztésére (esetleg csak olvasására), majd a résztvevőknek egy közös e-mail-t kell küldenie a feladat rövid leírásával, a határidő megjelölésével, amelyben meg kell fogalmaznia a dokumentum készítésével kapcsolatos legfontosabb szabályokat (terjedelem, mélység, stílus). Ezt követően a dokumentum elkészítéséért felelős tulajdonosnak néhány naponként érdemes megnyitnia az immár közös dokumentumot, és meggyőződni arról, hogy a közreműködéssel megbízott kollégák valóban részt vesznek-e a dokumentum szerkesztésében. Ha a közös szerkesztési folyamatban nem kívánatos elcsúszások (terjedelem túllépése, indokolatlan aprólékosság, nem kívánatos stílus, személyeskedés, stb.) tapasztalható, akkor érdemes újra fogalmazni a szabályokat, és erről ismételten értesíteni a partnereket.

Ha a dokumentumgazda által megszabott határidő eltelt, a dokumentum tulajdonosának meg kell nyitnia a közösen létrehozott dokumentumot, és el kell végeznie annak végső stilizálását, szerkesztési egységesítését, a bekezdések formázását. Ezt követően az immár kész dokumentumot mint végeredményt feltétlenül meg kell ismertetnie a résztvevőkkel, ehhez azonban a fájlt nem kell megküldeni számukra, csupán egy emlékeztető e-mail-ben érdemes felkérni a közreműködőket az elkészült dokumentum áttekintésére, az esetleges módosító észrevételek megfogalmazására. Ezt követően a közös szerkesztés lehetőségét le kell zárnia annak érdekében, hogy az elkészült dokumentumon további módosítást már senki ne hajthasson végre.

Most egy konkrét példán, az intézményi szintű önértékelési folyamatban a nevelőtestület képviselőnek az iskolai munkáról alkotott véleményének elkészítésében mutatom be a felhőinformatikai módszer alkalmazási lehetőségét. A nevelőtestületi vélemény kialakítására felkért kollégákkal az alábbi felhődokumentumot osztottam meg, és párhuzamosan e-mail-ben értesítést küldtem számukra a közös munkára való felkérésről, és megküldtem a felhődokumentum linkjét.

Felhődokumentum a nevelőtestület képviselőivel való december 13-i beszélgetéshez

Kedves Kollégák!

Az intézményi önértékelés részeként a nevelőtestület képviselőivel kell beszélgetést folytatnunk az önértékelési kézikönyvben javasolt kérdésekről. Ezekből kiválasztottam azokat a kérdéseket, amelyekről javaslom a beszélgetést, a kevésbé érdekes kérdéseket töröltem. Kérem és javaslom, hogy ebben a veletek megosztott dokumentumban néhány ponthoz röviden összegezve, vagy akár felsorolás-szerűen (pl. 1. vagy 2. kérdésnél) írjátok le a véleményeteket. A munkaközösség-vezetőkkel való kommunikáció során már működött ez a munkamódszer, nem kétséges, hogy ezúttal is segít minket a gyors és hatékony munkavégzésben. Kérlek titeket, hogy az e-mailben megküldött linkre kattintva mielőbb járuljatok hozzá a közös vélemény elkészítéséhez, amelynek határideje december 10.

Ha bármely kérdéshez van hozzáfűznivalód (röviden!), akkor az adott kérdés után klikkelj, és írd a véleményedet. A kollégák által korábban bejegyzetteket minden további nélkül pontosíthatod vagy kiegészítheted. A kérdések a következők:

1.Ha be kellene mutatnia az intézményét, melyik három jellemzőt emelné ki?

2.Melyek az intézmény kiemelt céljai?

3.Hogyan jelennek meg ezek a célok a mindennapi pedagógiai gyakorlatban?

4.Milyen formái vannak az egyes tanulók képességfejlesztésének, különös tekintettel a sajátos nevelési igényű, beilleszkedési-, tanulási-, és magatartási problémákkal küzdő valamint kiemelkedően tehetséges tanulókra?

5.Az intézményben mi történik a tanulókat érintő mérési, érettségi vizsga, valamint OKTV eredményekkel, hogyan hasznosítják azokat?

6.Milyen közösségépítő programok, tevékenységek vannak a gimnáziumban?

7.Ebben a tanévben milyen tanórán/iskolán kívül szervezett tevékenységeken vesznek részt a tanulók?

8.Hogyan valósul meg a kötelező 50 órás iskolai közösségi szolgálat?

9.Milyen a pedagógusok hozzáállása az innovációhoz? Vannak-e a pedagógusok által elindított fejlesztések?

10.Milyen lehetőségei vannak a pedagógusoknak a szakmai megújulásra, fejlődésre (képzések, projektnapok, „jó gyakorlat”, stb.)?

11.Milyen a vezetői ellenőrzés gyakorlata az intézményben, milyen formában kap visszajelzést a munkájáról?

Előre is köszönöm a konstruktív együttműködést!

Kazincbarcika, 2018. december 3.

 

Petróczi Gábor

igazgató

 

Ezt követően pedig bemutatjuk az online dokumentumkészítésre meghívott kollégák együttműködésében készült, általuk rövid megbeszélésen jóváhagyott végleges dokumentumot.

A pedagógusok képviselőivel készített interjúra 2018. december 13-án délután került sor. Ennek előzményeként az intézményvezető kiválasztotta az általa legfontosabbnak ítélt kérdéseket, és azokat egy dokumentumban rögzítette az OneDrive felhőben. Az interjún való részvételre munkaközösségenként felkért két-két kollégával a dokumentumot megosztotta, számukra szerkesztési jogot biztosított. A dokumentum tervezetét így az interjúrésztvevők közösen szerkesztették. A december 13-i megbeszélésen a felhőben lévő közös szerkesztésű dokumentum alapján dolgoztunk, azt kiegészítettük, módosításokat tettünk. A résztvevők a feltett kérdéseken túl további kérdések felvetését nem tartották szükségesnek.

1.Ha be kellene mutatnia az intézményét, melyik három jellemzőt emelné ki?

  • magas szintű szakmai hozzáértés,
  • szalézi megelőző szellemiség,
  • magas szintű pedagógiai hozzáértés,
  • nyitottság,
  • diákok számára vonzó tanórán kívüli programok,
  • innovációk,
  • kimagasló nyelvi képzés,
  • családias légkör.

2.Melyek az intézmény kiemelt céljai?

Felkészítés a felsőfokú továbbtanulásra, az érettségire. Sokan tegyenek emelt szintű érettségit jó eredményekkel, és megállják a helyüket a felsőfokú oktatásban és a munka világában.

  • a felsőfokú tanulmányokra való felkészítés,
  • a közösség erejének megismerése, stabil háttér megteremtése,
  • érzékenyítés és felelősségvállalásra nevelés,
  • középfokú és felsőfokú nyelvvizsgák megszerzése,
  • kompetenciák kiemelt fejlesztése, szövegértés, logika, kommunikáció, fizikai erőnlét,
  • diákjaink erkölcsi nevelése, a katolikus szellemiség erősítése,
  • a beiskolázást segítő menedzsment tevékenység.

3.Hogyan jelennek meg ezek a célok a mindennapi pedagógiai gyakorlatban?

  • öt és hét évfolyamos nyelvi képzés működtetése, emelt óraszámú képzés matematikából történelemből, egyéni fejlesztések adott tantárgyakból
  • folyamatos kihívások elé állítjuk őket, kiterjedt szociális hálózattal rendelkezve egyre többen végeznek önkéntes szolgálatot, nem óvjuk őket minden széltől, keretet kapnak, amelyen belül szabadon mozognak, de ha azt átlépik, akkor tudják, hogy felelősséggel tartoznak,
  • minden nyelvi órán fejlesztjük az idegennyelvi kompetenciákat,
  • próba érettségi vizsgák és próba nyelvvizsgák szervezése és értékelése,
  • egyéni igények, egyéni haladási tempó figyelembevétele,
  • a kompetenciamérésekből levont feladatok meghatározása után az anyanyelvet csoportbontásban tanítjuk diákjaink számára,
  • pályaorientációs célok szerinti emelt óraszámú oktatás fakultációs képzés keretében,
  • külső partner bevonásával újszerű képzéseket szervezünk tanulóink számára (kínai nyelvtanfolyam, vegyész fakultáció)

4.Milyen formái vannak az egyes tanulók képességfejlesztésének, különös tekintettel a sajátos nevelési igényű, beilleszkedési-, tanulási-, és magatartási problémákkal küzdő, valamint kiemelkedően tehetséges tanulókra?

  • egyéni foglalkozások, órán belüli differenciálás, folyamatos jelenlét, odafigyelés,
  • külön foglalkozások, órák utáni egyéni fejlesztések biztosítása,
  • a tanórai differenciálás, szóbeli számonkérés, időkeret hosszabbítása, (ezek megindultak, még fejleszthetők), a tanulási problémák leküzdésére fejlesztőpedagógusokkal együttműködés, érzékenyítési tanácsok meghallgatása adott osztályokban, és az érintett pedagógusok számára, kapcsolattartás a nevelési tanácsadóval,
  • a kiemelkedően tehetségesek versenyeztetése lehetne nagyobb arányú

5.Az intézményben mi történik a tanulókat érintő mérési, érettségi vizsga, valamint OKTV eredményekkel, hogyan hasznosítják azokat?

  • A tantestület megismerkedik az eredményekkel, ezeknek megfelelően módosítja pedagógiai gyakorlatát.
  • Lehetőség szerint csoportbontásokkal igyekszik segíteni a kompetenciamérés eredményeinek megismerése után a gyakorlást és a megerősítést.
  • A kompetenciamérés gyengébb eredményeinek okaira rávilágítani, azokat javítani.
  • Az okai korábbi gyökerűek is lehetnek, általános iskolai, szociokulturális hátterűek.

6.Milyen közösségépítő programok, tevékenységek vannak a gimnáziumban?

szalézi ifjúsági hét, szalézi játékdélután, tánc és dráma projektek, diákigazgató-választási projekt, adventi műsorok készítése, osztálybulik, szalézi gála, osztálykirándulások, megemlékezés a nemzeti ünnepekről, rajz projektek, pályázatok (Menőmenza), gólyatábor, sítábor, rendszeres színház- és hangversenylátogatások szinte minden évfolyam számára, tömeges diákturisztika, múzeumi projektek, karitatív akciók

7.Ebben a tanévben milyen tanórán/iskolán kívül szervezett tevékenységeken vesznek részt a tanulók?

bécsi kirándulás, pozsonyi adventi kirándulás, „Múmiák” kiállítás megtekintése, szakkörök, énekkar és művészeti szakkör, szalézi programok, sportversenyek, táborok, edzések, túrák széles körű kínálata, osztálykirándulások a kötelezőkön felül, MDSZ-es és KIDS-es sportversenyek, színházlátogatás, kínai nyelvtanfolyam, részvétel a német kisebbségi önkormányzat programjain

8.Hogyan valósul meg a kötelező 50 órás iskolai közösségi szolgálat?

  • A diákoknak széleskörű lehetőségeik vannak, mintegy 30 szervezettel állunk szerződésben.
  • A közösségi szolgálat minden évben sikeresen megvalósul, az osztályfőnökök folyamatosan ellenőrzik, számon tartják a teljesítéseket, akiknek nincs meg segítünk helyszínt és tevékenységet keresni, kínálni, ahol teljesíthetik a közösségi szolgálatot.
  • Diákjaink aktívak a teljesítésben, jellemzően már a 11. évfolyamon befejezik az 50 óra teljesítését. Van iskolai közösségi szolgálatot koordináló pedagógusunk.

9.Milyen a pedagógusok hozzáállása az innovációhoz? Vannak-e a pedagógusok által elindított fejlesztések?

·A mestertanári pályázatok megvalósításával sok innovatív tevékenység fog megvalósulni a közeljövőben: az 50 órás közösségi szolgálat kommunikációs rendszere, a diáksportkör néhány sportágának szakmai-pedagógiai fejlesztése, az iskolai nyelvvizsga-rendszer szervezésének és követésének módszertani rendszere, az iskolai IKT-tartalmak fejlesztése.

  • A pedagógusok kezdeményezésére egy éve akkreditáltattuk iskolánkat a LanguageCert Nyelvvizsgaközpont nyelvvizsga helyeként az Oktatási Hivatalnál, azóta 164 fő tett nyelvvizsgát iskolánkban, amelyből 102 vizsga eredményesen végződött. A nyelvi munkaközösség kezdeményezte az innovációt, a tantestület, a vezetés és a fenntartó pedig példásan az ügy mellé állt.
  • A „Menő menza” pályázathoz kapcsolva sikeres volt az egészséges táplálkozásra nevelés, tankonyha kialakítása, további saját ötletek megvalósításához adhat lehetőséget a pályázat.
  • Pályaorientációs napunkra személyesen hívjuk meg a számunkra legfontosabb egyetemek képviselőit és volt diákjainkat, hogy információt adjanak a felsőfokú továbbtanulási lehetőségekről.
  • Múzeumi napot szerveztünk minden tanulónk számára, amelyen az iskola diákjai interaktív foglalkozások révén ismerték meg a környék nevezetes kulturális helyeit.
  • A tánc- és dráma, valamint a művészetek projektoktatást országosan egyedülálló módon iskolánk tanárai fejlesztették ki és vezetik, ezeket a jó gyakorlatokat más iskolák is átvették.
  • A digitális kommunikációs kultúra fejlesztése napi gyakorlatunk része: beléptető rendszer, digitális menüválasztás, fogadóórára történő online jelentkezés.

10.Milyen lehetőségei vannak a pedagógusoknak a szakmai megújulásra, fejlődésre (képzések, projektnapok, „jó gyakorlat”, stb.)?

  • A LanguageCert Nyelvvizsga központ akkreditált vizsgahelyeként rendszeresen szervezünk nyelvvizsgákat, valamint a vizsgáztató tanárok számára tréningeket.
  • A pedagógusokat támogatja az iskola a pedagógus szakvizsga, illetve a mestertanár képesítés megszerzésében a költségek 50%-os átvállalásával. Szükség van azonban a módszertani szakmai továbbképzésekben való fokozott részvételre.
  • A Szalézi Pedagógiai Alapprogramon való rendszeres, sok pedagógust érintő részvétel, jó módszereink közzététele és átadása a Szalézi Konferenciákon,
  • A Nagy László Fizikaversenyt 34 éve szervezzük iskolánkban, egyre több tervezési és szervezési feladatot saját erőforrásainkkal látunk el, a verseny fejlődési lehetőséget biztosít a fizikatanárok és a természettudományt tanítók számára.

11.Milyen a vezetői ellenőrzés gyakorlata az intézményben, milyen formában kap visszajelzést a munkájáról?

  • Személyes megbeszélések, egyeztetések formájában.
  • Intézményi pedagógus önértékelésben, óralátogatás során.
  • A félévi és tanév végi értékelő értekezleteken való visszacsatolással.
  • A faliújságon történő kiszerkesztéssel.

 

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a felhőben történt, megosztáson alapuló közös munkavégzésben nem termelődött papír, nem végeztünk fölösleges nyomtatásokat, a félkész munkaanyag újabb és újabb változatait nem kellett saját adathordozóinkon szállítanunk, és nem kellett átmásolnunk az újabb és újabb változatokban megjelent új részeket a végleges dokumentumba. A közösen elkészített dokumentumban nem jelentek meg szélsőséges vélemények, a formázás és stilizálás után a nevelőtestület minimális finomításokkal elfogadta az elkészített anyagot. A felhőalkalmazások használata ezért gyors, korszerű és környezetkímélő megoldást jelent mindannyiunk számára.

És egy utolsó megjegyzés a még mindig kétkedő olvasók számára: aki a közösségi portálokon képes egy fénykép megosztására vagy egy zárt csoport számára történő üzenetküldésre, az minden technikai tudással rendelkezik a felhőinformatikai eszközök használatához.

 

***

Tisztelt Olvasók!

Nem kétséges, hogy a 2020/2021-es tanév rendkívül nehéz kihívásokat tartalmaz számunkra. A mindennapos rendszeres, lelkiismeretes oktató-nevelő munka mellett minden percben figyelmet kell fordítanunk a munkavégzés és az együttmunkálkodás lehető legbiztonságosabb feltételeinek megteremtésére. Kívánom mindenkinek, hogy az emberpróbáló feladatot sikerrel tudja megoldani. A fejlődés azonban nem állhat meg: az elmúlt időszakban, különösen a mögöttünk álló tanévben megszerzett rendkívüli tapasztalatokat továbbra is hasznosítanunk kell, sőt módszereinket tovább kell fejlesztenünk önmagunk, tanítványaink és iskolánk érdekében. Kívánom mindannyiuknak, hogy álljanak helyt az új kihívások között! Vigyázzanak magukra és családjukra!


 
 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Színezd újra