Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pedagógusok besorolási problémáinak megoldása

2020.01.05

A pedagógusok helyes besorolása, a hibás besorolások felismerése és korrekciója

Ha van örök probléma a köznevelési intézményekben, akkor azt okvetlenül a pedagógusok besorolásának szakszerűsége testesíti meg. Negyedszázados köznevelési szakértői és intézményvezetői tevékenységem során úgy tapasztaltam, hogy a nagy port felvert, keletkezésük idején mindenkit egyaránt foglalkoztató egykori problémák (a pedagógiai program átdolgozása, a pedagógus életpálya bevezetése, a minőségirányítási program megalkotása, a pedagógusok minősítési rendszerének belépése, az intézményi önértékelés megindítása, stb.) döntő többsége egy-két év elmúltával elülnek, az új eljárások szintetizálódnak, a szükséges dokumentumokat elkészítjük, az új rendszereket mozgásba lendítjük. Van azonban egy talán soha nem múló akut probléma, amelyet a pedagógusok és más foglalkoztatottak bérbesorolása, illetménybesorolása jelent. Ezen a területen minden központi segítség, fenntartói közreműködés és szakértői támogatás ellenére még mindig rengeteg a szabálytalanság, pontatlanság, tanácstalanság, sőt sok esetben a szakszerűtlenség.

Tartalomjegyzék

  1. A pedagógusok bérbesorolására vonatkozó szabályok
  2. A hibás besoroláshoz vezető tipikus tévedések
  3. Hogyan ellenőrizheti a pedagógus saját besorolásának helyességét
  4. Milyen lépéseket tegyen a munkáltató vagy az intézmény vezetője a besorolások ellenőrzése érdekében
  5. Milyen lehetőségek vannak a hibás besorolás korrekciójára
  6. A munkavállalót ért hátrány megtérítése

Cikkünkben a pedagógusok besorolására szorítkozunk, az itt leírt elvek döntő többsége azonban a köznevelési intézményben más munkakörökben foglalkoztatott munkavállalókra is igazak. A cikkben szereplő információk a köznevelési intézmények fenntartójától függetlenül érvényesek, tehát a jogszerű bérbesorolás szabályai az állami, tankerületi, önkormányzati fenntartású intézményekben éppen úgy igazak, mint az egyházi vagy alapítványi fenntartású intézmények pedagógusaira. Cikkünkben ismertetjük a pedagógusok jogszerű besorolására vonatkozó szabályokat, és kitérünk a téves besorolásokhoz vezető tipikus tévedésekre is. Írásunk végén tanácsokat adunk a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek és a fenntartóknak a szabályos besorolás ellenőrzéséhez, valamint az esetleges besorolási hibák felderítéséhez és korrekciójához.

  1. A pedagógusok bérbesorolására vonatkozó szabályok

A közalkalmazotti státusban lévő pedagógusok illetményének, a nem közalkalmazott pedagógusok esetében munkabérének megállapítására vonatkozó szabályokat 2013. szeptember 1-jétől a Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: köznevelési törvény, rövidítéssel Nkt.) határozza meg az alábbi rendelkezéseivel:

Nkt. 97. § (20)  A nevelési-oktatási intézményben és a pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatott, továbbá a 65. § (9) bekezdésében meghatározott alkalmazott, aki 2013. szeptember 1-jén már legalább 2 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, első minősítéséig a Pedagógus I. fokozatba és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alapján közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek minősülő, továbbá a fizetési fokozat megállapításánál beszámítandó idő szerinti kategóriába, aki két évnél kevesebb szakmai gyakorlattal rendelkezik, Gyakornok fokozatba kerül besorolásra. A munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalók esetén a Pedagógus I. fokozatba történő besorolásnál a munkaviszonyban töltött időt kell alapul venni a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben meghatározottak alapján.

Nkt. 65. § (1) A fokozatokhoz és ezen belül az egyes fizetési kategóriákhoz tartozó garantált illetményt az illetményalap százalékában az (1a) bekezdés és e törvény 7. melléklete állapítja meg.

A köznevelési törvény 7. sz. melléklete által meghatározott táblázat százalékos adatai az illetményalaphoz viszonyítva határozzák meg a pedagógusok illetményét/munkabérét. A köznevelési törvénynek az illetményalapra vonatkozó jelenlegi rendelkezése 2017. szeptember 1-jétől van hatályban az alábbiak szerint:

Nkt. 65. § (2)  Az illetményalap a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott vetítési alap

a) középfokú végzettség esetén százhúsz százaléka,

b) alapfokozat esetén száznyolcvan százaléka,

c) mesterfokozat esetén kétszáz százaléka.

A vetítési alapot a 2020. évi költségvetési törvény (a 2019. évi LXXI. törvény) 60. § (1) bekezdésében foglaltak alapján határozza meg a 2019. évihez képest változatlanul 101.500,–Ft összegben.

Az illetményalap összege tehát 2020-ban az előző évihez képest változatlanul:

  • középfokozatú végzettség esetében 121.800,-Ft
  • alapfokozat (BA, főiskolai diploma) esetében 182.700,- Ft
  • mesterfokozat (MA, egyetemi diploma) esetében 203.000,-Ft

A köznevelési intézményekben foglalkoztatott pedagógusok bérbesorolását tehát a köznevelési törvény imént idézett 97. § (2) bekezdésének utolsó mondata alapján minden fenntartó esetében a Kjt-ben foglalt szabályok szerint kell meghatározni. Fontos tudnunk, hogy a köznevelési törvény 64. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a köznevelési intézményben pedagógus-munkakörben foglalkoztatottakra a Kjt. gyakornokra és gyakornoki időre, továbbá az előmeneteli és illetményrendszerre, minősítésre vonatkozó rendelkezései – a jubileumi jutalomra, valamint a célfeladatra, céljuttatásra vonatkozó rendelkezések kivételével – nem alkalmazhatóak.

A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 87/A. §-a határozza meg azt, hogy melyek azok az időtartamok, amelyeket a pedagógusok besorolásakor kötelezően figyelembe kell venni.

Kjt. 87/A. §  (1):  E törvény alkalmazásakor közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni

a) az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt,

b) a köztisztviselők jogállásáról szóló1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közszolgálati jogviszonyban töltött időt.

(3) A közalkalmazott fizetési fokozatának megállapításánál az (1)-(2) bekezdésen túlmenően figyelembe kell venni

a) a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett,

b) az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt munkaviszony teljes időtartamát, továbbá

c)  a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatban, illetve a polgári szolgálatban…

…. eltöltött időt.

  1. A hibás besoroláshoz vezető tipikus tévedések

A jogszabályi előírásoknak megfelelő korrekt besorolásért a munkáltató a felelős, azonban a helyes, minden előírt időtartamot figyelembe vevő besorolás mindenekelőtt a munkavállaló érdeke. Ugyanakkor a korrekt munkaügyi kapcsolatok egyik legfontosabb tényezőjeként tartjuk számon azt a tényt, hogy a szakmailag helyes bérbesorolás a munkáltató és a munkavállaló közös érdekét képezi. A hibás besorolások döntő többsége a munkavállaló kárára történik, mert a munkáltatók gyakran elvétik a fizetési fokozatok megállapításához kötelezően figyelembe veendő, imént idézett előírásokat, amelyeket a Kjt. 87/A. §-a rögzít, de a nem közalkalmazotti státusban foglalkoztatott pedagógusokra is kötelező érvényűek.

Az egyik leggyakoribb besorolási tévedésnek az a forrása, hogy a munkáltatók sokszor csak a pedagógus munkakörben vagy közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időszakokat számítják be a fizetési kategória megállapításakor. Ez abban az egyszerű, de egyre kevésbé tipikus esetben, amikor a frissdiplomás fiatal pedagógusként helyezkedik el magától értetődik, hiszen a pályán lévő pedagógust háromévenként január 1. napján magasabb kategóriába, például a Pedagógus I. fokozat 6. kategóriájából a 7. kategóriába kell átsorolni. Ha a frissdiplomás besorolására 2013. szeptember 1-jén vagy azt követően került sor, akkor figyelembe kell venni a gyakornoki idő kikötésére vonatkozó, időnként meglehetősen bonyolult szabályokat is. Abban az esetben azonban, amikor a pedagógusdiplomát szerzett fiatal a diploma átvételét követően nem pedagógusként helyezkedik el, esetleg nem is közalkalmazotti státusban, hanem a versenyszférában keresi boldogulását, az ezt követő pedagógusi besorolására fokozattan oda kell figyelni. A Kjt. 87/A. § (3) bekezdése a) szakasza ugyanis elrendeli, hogy a fizetési fokozat megállapításakor figyelembe kell venni a munkaviszonynak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyában betöltendő munkaköréhez szükséges iskolai végzettséggel vagy képesítéssel rendelkezett.

Ennek értelmezése sem feltétlenül egyszerű. Bármely pedagógus munkakör betöltéséhez nem csupán a felsőfokú végzettség, hanem óvodapedagógusi, tanítói vagy éppen tanári szakképzettség, azaz képesítés szükséges. A végzettség tehát lehet alapfokú, középfokú vagy felsőfokú, ez utóbbin belül főiskolai (BA) vagy egyetemi (MA) szintű, a szakképzettség pedig a tanítói, (főiskolai szintű) biológia-földrajz szakos tanári, (egyetemi szintű) matematikatanári, stb. lehet. Tekintettel arra, hogy a pedagógus munkakörök betöltéséhez nem csupán végzettség, hanem szakképesítés szükséges, a Kjt. 87/A. § (3) bekezdésének a) szakasza alapján a besoroláskor mindazon munkaviszonyok időtartamát figyelembe kell venni, amelyek alatt a munkakörének betöltéséhez szükséges szakképzettséggel rendelkezett.

Ha például egy óvodapedagógus szakképesítéssel rendelkező kolléga közalkalmazottként dolgozik, majd néhány évvel később gyógypedagógusi diplomát is szerez, akkor gyógypedagógusi munkakörbe történő besorolásakor mindkét munkakörben töltött időtartamot figyelembe kell venni, hiszen óvodapedagógusi munkakörét közalkalmazotti jogviszonyban töltötte be. A példában teljesen mindegy, hogy a gyógypedagógusi munkakört közalkalmazottként vagy a Munka törvénykönyve alá tartozó foglalkoztatottként látja el, hiszen gyógypedagógusi foglalkoztatása kezdeteitől rendelkezett a gyógypedagógusi szakképzettséggel. Ha azonban az óvodapedagógusi munkakört például egyházi fenntartásban működő intézményben nem közalkalmazotti jogviszonyban látta el, akkor a gyógypedagógusi besorolásakor már nem lehet figyelembe venni az óvodapedagógus munkakörben eltöltött éveket, hiszen akkor nem volt közalkalmazotti jogviszonyban, és nem rendelkezett a gyógypedagógusi munkakör betöltéséhez szükséges szakképesítéssel sem. Ha azonban ugyanez a kolléga óvodapedagógusként folytatja tovább a pályáját bármely fenntartású intézményben, akkor mindkét jogviszonyának időtartamát figyelembe kell venni.

Az előző példát továbbgondolva tehát egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott munkakörbe történő felvétel alkalmával a munkaszerződésben hogyan nevezzük meg a betöltendő munkakört. Ha például matematika-informatika szakos tanári munkakörbe nevezzük ki a kollégát, akkor abban az esetben felel meg e munkakör alkalmazási feltételeinek, amikortól mind a matematika mind az informatika szakos diploma birtokában volt. Ha ugyanezt a kollégát „tanár” vagy „gimnáziumi tanár” munkakörbe nevezzük ki a konkrét szakok megjelölése nélkül, akkor az ehhez szükséges szakképesítéssel már első diplomájának kiállítási napjától rendelkezik. Ha az óvodapedagógusi és gyógypedagógusi diplomával egyaránt rendelkező kollégát gyógypedagógus munkakörbe nevezzük ki, akkor a fenti példában bemutatott esetben számára hátrányosan alakulhat az illetménye. Ennek megoldásaként azt javasolhatjuk, hogy ebben az esetben kettős munkakörbe, azaz óvodapedagógus és gyógypedagógus munkakörre szóljon a kolléga kinevezése.

A téves besoroláshoz vezető leggyakoribb tévedés azonban a hétévenként kötelező pedagógus-továbbképzés teljesítését követő egyéves várakozási idő csökkentésével kapcsolatos. A köznevelési törvényt megelőzően hatályban lévő közoktatási törvény felhatalmazta a Kormányt a pedagógustovábbképzési kötelezettséget teljesítő pedagógusok várakozási idejének csökkentésével kapcsolatos jogi szabályozás megalkotására. Ennek megfelelően 1998. január 1-jétől 2013. augusztus 31-ig hatályban volt a 138/1992. (X.8.) Kormányrendelet 14. §-a az alábbi tartalommal:

138/1992. (X.8.) Kormányrendelet 14. §: A közoktatási intézmény dolgozójának a fizetési fokozatok közötti várakozási idejét egy évvel csökkenteni kell, ha teljesítette a külön jogszabályban meghatározott továbbképzés követelményeit. A várakozási idő csökkentése hétévenként egy alkalommal illeti meg a közoktatási intézmény dolgozóját akkor is, ha a továbbképzés követelményeit többször teljesítette ebben az időszakban.

Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fenti jogszabály kivezetése miatt 2013. szeptember 1-jétől nem illeti meg a pedagógusokat a várakozási idő csökkentése, tehát a továbbképzési kötelezettség teljesítése következtében a várakozási idő csökkentése csak 1998. január 1-től 2013. augusztus 31-ig illette meg a pedagógusokat. Ez azt jelenti, hogy azok a kollégák számára, akik ebben az időintervallumban teljesítették továbbképzési kötelezettségüket, a jogszabály rendelkezése alapján jár a várakozási idő egyéves csökkentése, az ezen kívüli időintervallumban teljesített továbbképzésekért azonban már nem.

Sok munkáltató talán a pedagógus továbbképzési rendszer nehézkes és nehezen követhető kézi nyilvántartása miatt nem fordított a megfelelő szükséges figyelmet a várakozási idő csökkentésére. Ehhez hozzájárult az a gyakori probléma is, hogy a várakozási idő csökkentésének kezdete sokszor éppen arra a dátumra esett, amikor a pedagógus soros lépése is bekövetkezett. Ilyenkor a munkáltatók gyakran elfeledkeztek arról, hogy a magasabb kategóriába sorolás mellett arról is rendelkezniük kellett, hogy az érintett pedagógusnak az adott kategóriában ez alkalommal nem három, hanem két év várakozási időt kellett előírniuk.

Végezetül arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy egy munkavállaló felvétele, átvétele esetén minden alkalommal az új munkáltatónak kell gondosan megvizsgálnia azt, hogy diplomaszerzése, szakmai pályafutása, munkavállalási adatai, a pedagógus-továbbképzésben teljesített kötelezettségei alapján a pedagógust milyen fizetési kategóriába, fokozatba kell sorolni. Ez azt jelenti, hogy rendkívül nagy hiba úgy felvenni egy munkavállalót, hogy az előző munkáltatója által elkészített utolsó átsorolási iratában foglaltakat kritika nélkül elfogadjuk, azaz az előző besorolását változatlan tartalommal átvesszük. Az esetleges téves besorolás esetén ugyanis az új munkáltató semmiféle módon nem hivatkozhat az előző munkáltató téves besorolására, a jogszabályoknak megfelelő korrekt besorolás minden munkáltató saját kötelessége és felelőssége.

Az olvasók tisztán látása érdekében itt meg kell jegyeznünk valamit. Talán feltűnt, hogy a cikkben helyenként keveredni látszik a „fizetési fokozat” és a „kategória” szakkifejezések használata. Ez sajnos alapvetően kiküszöbölhetetlen probléma. Oka az, hogy a Kjt. a G, H, I és J fizetési „fizetési osztály” fogalmakat használta, amit a szakmában és a jogi eljárásokban „fizetési kategóriának” neveztünk, míg ezen belül a törvény az 1., 2., 3., stb. „fokozatok”-ról beszélt. A köznevelési törvény azonban a Gyakornok, Pedagógus I., Pedagógus II., stb. „fokozatok” terminust alkalmazza, míg ezeken belül az 1., 2., 3., stb. „fizetési kategóriák”-ról beszél. Mint látható, a két jogszabály mást és mást ért fizetési fokozaton, ez az oka a látszólagos keveredésnek. Rövid példával megvilágítva: 2013. augusztus 31-ig egy pedagógus H fizetési osztály 10. fokozatában volt, míg 2013. szeptember 1-jétől a Pedagógus I. fokozat 10. kategóriájába sorolták.

...... a folytatás 2020 február hónap végétől olvasható.

 

A mappában található képek előnézete Portrék rólam