Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A pandémiát követő tanév, nevelési év indítása

2021.07.13

Mire figyeljen az intézményvezető a 2021/2022-es offline tanév indításakor?

Néhány nap múlva elindul a 2021/2022-es tanév az iskolákban, valamint a nevelési év az óvodákban. A már néhány év tapasztalattal rendelkező igazgatók, óvodavezetők esetében az új tanév/nevelési év indítása többségében már bizonyára rutinfeladatnak számít, de a 2021/2022-es tanév egy fontos szempontból egészen más lesz, mint az eddigiek. Az előző két tanév jelentős részében ugyanis az iskolák távoktatási formában végezték tevékenységüket, és az óvodákban is hosszabb működési szünet nehezítette a folyamatos nevelőmunkát és a szülőkkel történő folyamatos kapcsolattartást. Ráadásul az előző tanévnek a koronavírus-fertőzéssel kapcsolatos veszélyhelyzeti intézkedései nem voltak előzmény nélküliek, hiszen a nevelési-oktatási intézmények működésében már a 2019/2020-as tanévben is komoly problémákat okozott a vírusfertőzés terjedése és az annak visszaszorítása érdekében hozott kényszerű kormányzati intézkedések.

Beszéljünk világosan: az iskolai távoktatás szükségszerű bevezetése, a tanulóknak az iskolától való fizikai elszakadása, a digitális oktatás és az infokommunikációs kapcsolattartás kényszere a tanulók többségénél gondokat okozott (de legalábbis okozhatott) az iskolai követelmények teljesítésében, a saját maga és a szülők által megkövetelt tudásszint elérésében, sőt a szocializációs képességek fejlődésében. Az óvodák esetében talán még több gondot okozott, hogy a gyermekek hosszú ideig nem látogathatták az óvodákat, elszakadtak az óvodapedagógusoktól és a csoportjukba járó többi gyermektől, és szintén komoly szocializációs nehézségeket jelenthetett a gyermekek egy része számára, hogy ki kellett szakadniuk az óvodai közösségből, és hosszú ideig a család szinte kizárólagos gondoskodására voltak utalva. Mind az iskolások, mind az óvodások esetében további leküzdendő nehézséget jelentett a bezártság kényszere, amelynek feloldására vagy legalábbis tompítására a jó szociokulturális háttérrel rendelkező családok nyilván nagyobb figyelmet tudtak fordítani, de a rossz körülmények között nevelkedő tanulók és gyermekek esetében a bezártság kényszere további jelentős hátrányokat halmozhatott föl.

A 2021/2022-es tanév/nevelési év indításakor, a ránk váró feladatok átgondolásakor és megtervezésekor tehát kiindulhatunk ugyan a sokéves rutinból, de nem elégedhetünk meg a sablonos tervezési eljárásokkal, hanem iskolánk, óvodánk, pedagógusaink, de mindenekelőtt a tanulóink és az óvodás gyermekek érdekében számot kell vetnünk az elmúlt két évnek a pandémia következtében előállt hátrányaival. Fel kell mérnünk a távoktatás, illetőleg az intézménybezárás következtében előállt helyzetet, értékelni kell az intézmény, a nevelőtestület, mindenekelőtt pedig a tanulók, gyermekek pszichés és motivációs állapotát. Meg kell határoznunk azokat a feladatokat, amelyeket a tanév elején vagy a tanév közben feltétlenül végre kell hajtanunk annak érdekében, hogy az előző két év folyamán felhalmozódott problémákat megoldjuk, a gyermekeket vagy tanulókat érő hátrányokat kiküszöböljük, de legalábbis minimalizáljuk. Az új tanév indításakor nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna velünk és tanítványainkkal, hanem alaposan át kell gondolnunk a tanév/nevelési év indításakor ránk váró feladatokat, meg kell határoznunk az ezek végrehajtásához szükséges alkalmazandó módszereket. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az iskolánkba, óvodánkba járó tanulók vagy gyermekek szüleit is tájékoztatnunk kell az előállt helyzetről, a megoldásra váró feladatokról annak érdekében, hogy az új tanévben továbbra is megértő és a nevelésben-oktatásban közreműködő segítő partnerként álljanak mellettünk.

Cikkünkben a 2021/2022-es, remélhetően már a megszokott tanítási vagy nevelési rendben meginduló és majd befejeződő tanév indításával kapcsolatos vezetői, nevelőtestületi teendőkkel kívánunk foglalkozni, kiemelt figyelmet fordítva az elmúlt két év távoktatásból, iskola- és óvodabezárásokból adódó potenciális hátrányainak kezelésére, leküzdésére, de legalábbis jelentős mértékű csökkentésére.

  1. A távoktatásról történő visszaállással kapcsolatos vezetői, nevelőtestületi, pedagógusi teendők

A hosszú időtartamra kiterjedő iskolai távoktatás és az óvodák több hónapos működési szüneteltetése komoly feladatok elé állította az intézmények vezetőit és az iskolákban, óvodákban dolgozó pedagógusokat egyaránt. A veszélyhelyzet elrendelése és a vírusfertőzés terjedésének fokozódása, a fertőzöttségi mutatók emelkedése következtében elrendelt távoktatás, illetve működési szünetelés 2020-ban és 2021-ben is váratlanul érte az iskolákat, óvodákat és a pedagógusokat. A legélesebb helyzet természetesen a vírus első hullámának megjelenésekor 2020-ban következett be, amikor egyik napról a másikra kellett bevezetni az iskolai távoktatást, illetve – az óvodák bezárását követően – biztosítani az óvodás gyermekekkel és szüleikkel történő kapcsolattartást.

Amint azt a RaabeKlett Kiadónál megjelent „A digitális munkamódszerek továbbfejlesztése a pandémia után”  című korábbi cikkemben részletesen is kifejtettem, 2020 márciusában az iskolák többsége nagyon gyorsan és hatékonyan állt át a távoktatásra és az infokommunikációs kapcsolattartási módszerekre mégpedig úgy, hogy a távoktatási módszerekben országos szinten akkor még igen csekély gyakorlattal rendelkeztünk. Elismerésre méltó, hogy az iskolák vezetői általában okosan és körültekintően intézkedtek a digitális oktatási módszerek bevezetéséről, ezért az iskolák többségében hamar meghonosodtak a távoktatás módszerei. Ezt még akkor is állíthatjuk, ha sok iskolában – érthetően főként a hátrányos helyzetű kistérségekben és a rossz szociokulturális helyzetben lévő családok gyermekeit nagy számban nevelő intézményekben – sok nehézséget okozott a távoktatás elrendelése és megszervezése, hiszen nem mindenütt álltak rendelkezésre a megfelelő infokommunikációs eszközök, illetve sok családban hiányzott vagy igen alacsony mértékű volt a digitális eszközök alkalmazásának kultúrája.

El kell ismernünk, hogy a távoktatás egy-másfél évet átölelő időszakában az iskolák és óvodák pedagógusainak infokommunikációs képességei, módszerei sosem látott módon rohamléptékben fejlődtek. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a pedagógusok digitális kultúrája, módszertani felkészültsége a távoktatás időszakában annyit gazdagodott, amire talán 10-20 év offline működés alatt kerülhetett volna sor. Az alapvetően sikeres távoktatási időszaknak azonban – reméljük hosszabb távra, talán már véglegesen – vége van, az iskolák, óvodák 2021 őszén várhatóan visszatérnek a szokásos oktatási-nevelési módszerek alkalmazására, a jelenléti oktatásra és gyermeknevelésre.

A 2021/2022-es tanév indulását megelőzően azonban sem az iskolákban, sem pedig az óvodában nem nélkülözhetjük a távoktatással töltött időszak, az intézményi működés szünetelési időszakának értékelését. Ha ugyanis ez az időszak fontos volt iskolánk, óvodánk életében, ha az intézmény vezetését, nevelőtestületét és pedagógusait vagy a szülőket komoly megpróbáltatások elé állította, akkor munkánk további sikeres végzése érdekében nélkülözhetetlen a tapasztalatok intézményi szintű és egyéni leszűrése. Ezért az intézmény további hatékony munkájának tervezéséhez és szervezéséhez még a tanév megindítását megelőzően az intézményvezető kezdeményezésére és aktív közreműködésével a nevelőtestületnek érdemi értékelést kell készítenie a szóban forgó nehéz időszakban végzett munkáról, számba kell venni a kríziskezelés hatékonyságát, értékelni kell a bevezetett távoktatási módszerek mikéntjét és hatékonyságát, a tanulókkal és a szülőkkel történő kapcsolattartás sikerességét. Erre az értékelő megbeszélésre lehetőleg még a nevelőtestület tanévnyitó értekezletét megelőzően, azaz augusztus vége felé érdemes sort keríteni, hiszen a bizonyára nem lényegtelen megállapításokat és tapasztalatokat feltétlenül be kell emelni az elkövetkező tanév, nevelési év munkatervébe. Elvileg jó megoldás lehet az is, ha a távoktatási időszak értékelését és a következő tanévre ebből következő feladatok meghatározását a tanévnyitó értekezleten végzi el a nevelőtestület. Ebben az esetben azonban a lényegre törő értékelés elkészítése igen hatékony vezetői előkészítést igényel, máskülönben könnyen beleeshetünk abba a tipikus csapdába, amely a problémákról és a tapasztalatokról szóló hosszas beszélgetésekhez vagy vitákhoz vezet, azonban elfeledkezik az értékelés konklúziójáról, és nem emeli be a munkatervbe az értékelésből adódó konkrét feladatokat! Óvnám a vezető kollégákat attól is, hogy a veszélyhelyzet időszakának értékelését a tanév kezdete utáni időszakra halasszák, hiszen a teendők meghatározása, a törvényszerűen jelentkező lemaradások pótlása, a potenciális hátrányok kiküszöbölése, a szükséges korrekciók elvégzése a pandémia időszakát követő első tanév munkájának alapvető motívuma kell, hogy legyen. Az évkezdéssel járó egyéb operatív feladatok, a tanulók megjelenése az iskolában, a gyermekek jelenléte az óvodában pedig ahhoz vezethetnek, hogy a tanév megkezdése után elsikkad ez a fontos feladat. A mulasztás aztán könnyen oda vezethet, hogy a szülők joggal fogják felróni az intézmény vezetése és a pedagógusok számára azt, hogy a számukra oly sok többletfeladattal járó távoktatás időszakának értékeléséről az iskolának nem volt semmiféle értékelése, állásfoglalása és közlendője. 

  1. A tanulók motivációjának, szocializációs helyzetének értékelése

Az igazgató és óvodavezető kollégák egy része arról számolt be, hogy az iskolától, óvodától történő hosszadalmas kényszerű távollét az iskolákba járó tanulók és az óvodába járó gyermekek jelentős részének motivációs és szocializációs problémákat is okozott. A pedagógusoknak ezekkel a problémákkal tisztában kell lenniük, és az új tanév/nevelési év munkáját a szokásoshoz képest módosult helyzet figyelembe vételével kell megtervezniük.

A tanulók, gyermekek motiváltságában a több hónapos távollét jelentős változásokat okozhatott; ezek között előfordulhat az önálló tanulás okozta motiváció-erősödés, de tipikusabb a magukra hagyatottság, az elszeparáltság által okozott motiváció-romlás. Ez a jelenség minden tanuló és gyermek esetében más és más, szerencsés esetben – elsősorban a jó tűrőképességgel rendelkező, kiegyensúlyozott gyermekeknél, tanulóknál, a gondoskodó családoknál – nem jelentkezik érzékelhető formában. A pedagógusoknak számot kell vetniük tanítványaik motivációs szintjének esetleges romlásával, és az ezzel érintett diákokra külön figyelmet kell fordítaniuk a pozitív fordulat elérése érdekében.

Az iskolától, óvodától történő hosszas távollét által okozott szocializációs problémák feltehetően jóval nagyobb arányban jelentkeznek, mint az előző bekezdésben említett motivációs gondok, azonban könnyű felismerhetőségük révén talán könnyebben kezelhetők. Arról van szó, hogy a távoktatás, az iskola- és óvodabezárás időszakában a tanulók, gyermekek jelentős része a négy fal közé szorulva élte életét, holott a személyiségfejlődésnek ebben a fontos időszakában nélkülözhetetlenek a kortárcsoportba tartozókkal fenntartott napi kapcsolatok, az egymástól tanulható minták, a viselkedési szabályok alkalmazásának jelentősége. Ezzel kapcsolatosan gyakori téves álláspont az, miszerint a mai tinédzserek és kistinédzserek életük nagy részét eddig is az online térben töltötték, így a kényszerű bezártság időszakában nem érhette őket jelentős stressz, hiszen – az óvodáskorúakat kivéve – tovább folytathatták a már amúgy is az életük részévé vált virtuális kommunikációt. Tudnunk kell, hogy a tanulóknak, gyermekeknek a minták megtanulása érdekében az infokommunikációs változások ellenére is szükségük van a mindennapi találkozásra, a többiektől való tanulásra, a felnőttekkel történő aktív kapcsolatokra. Bármennyire is úgy látszik tehát, hogy az egymás társaságában telefonjukat bűvölő tizenévesek csak a virtuális kommunikációval vannak elfoglalva, egy kortárscsoportot alkotva ezt is együtt teszik, mert nem tudják nélkülözni egymás reflexióit, és a bizonyára nélkülözhetetlen tevékenységet követően együtt mennek ebédelni, és együtt beszélik meg az iskolában történteket.

Gyakori jelenség az is, hogy a kényszerű távollét időszakát követően egyes gyermekek, diákok a korábbinál sokkal kezelhetetlenebbé váltak, ennek egyik oka lehet a családi nevelés következetlensége, az otthoni lakhatási és tanulási körülmények nem megfelelő volta. Ezeknél a tanulóknál és óvodásoknál szinte törvényszerű, hogy az iskolai, óvodai korlátok ismételt megjelenése, a következetes elvárások, a szigorú napirend, a mindennapi tanulás kényszere problémákat okoz, ezért a mindennapos iskolába vagy óvodába járás akár több hétre nehézségeket jelent a gyermek és az intézmény számára is. Ezekkel a gyermekekkel, fiatalokkal csak megértő türelemmel és következetességgel lehet eredményeket elérni és a korábban jellemző állapotokat visszaállítani.

 

  1. A távoktatás eredményességének felmérése, a pedagógusok ezzel kapcsolatos feladatainak meghatározása

A távoktatás megszervezése és eredményes vezetése az iskolák és a pedagógusok részéről komoly erőfeszítéseket követelt. A pedagógusok jelentős része arról számolt be, hogy a távoktatás időszaka alatt a korábban jellemzőhöz képest több munkát kellett elvégeznie, arra több időt kellett fordítania, mint a jelenléti oktatás időszakában. Ennek oka az, hogy a távoktatási időszakban például egy idegen-nyelvszakos pedagógus jellemzően – természetesen online formában – minden órarendi tanítási óráját megtartotta, de az azokra történő felkészülés sok esetben több időt igényelt, mint a normál esetben. Ráadásul az online tananyagok készítése, a tananyagok digitális előkészítése, a házi feladatok kijelölése és ellenőrzése a távoktatási formában sokszor nehézkesebb, mint a jelenléti oktatásban. Voltak azonban az iskolákban olyan szakos pedagógusok is, akiket az adott esetben kevesebb órarendi elfoglaltság terhelt, egyes iskolákban például a pedagógusok a testnevelési óráknak – érthető szervezési okokból – csak egy részét tartották meg. De ezekben az esetekben is gondoskodni kellett arról, hogy a diákok tanulmányi feladataikat más módon elvégezzék, tehát ki kellett jelölni a tanulók számára szükséges teendőket, az elvégzendő feladatokat, vagy – maradva a testnevelés példájánál – foglalkoztatási tervet, edzéstervet kellett biztosítani a távoktatási formában résztvevő tanulók számára.

A pedagógusokat és a tanulókat terhelő nem megszokott feladatok elvégzése, a távoktatás időszakának lezárása után azonban minden pedagógusban fölmerült a kérdés: sikerült-e a helyi tantervben meghatározott tananyag végére érni, vajon milyen mértékben sikerült a tantárgyi követelmények megtanítása, a távoktatási formában elvégzett tanulói értékelések és az ennek következményeként meghatározott tanév végi osztályzatok valóban reálisan tükrözik-e a diákok tudását. Minden pedagógusnak – legalább önmaga, de még inkább iskolája számára – minden általa tanított osztályra vagy tanulócsoportra vonatkozóan válaszolnia kellett az alábbi kérdésekre:

  • eredményes volt-e az általam alkalmazott távoktatási forma, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket,
  • a tanítványaimmal való digitális kommunikáció, a velük való kapcsolattartás megfelelt-e az elvárásaimnak és a tanulók érdekeinek,
  • sikerült-e a távoktatás időszakában minden tanítványommal fenntartani az elvárható minimális kapcsolatot,
    • hány tanítványommal tekinthető jó szintűnek, rendszeresnek a munkakapcsolat,
    • hány tanítványommal értékelhető éppen csak megfelelőnek a munkakapcsolat,
    • hány olyan tanítványom volt, akivel nem sikerült fenntartani a közös munkához szükséges minimális kapcsolatokat sem,
  • mennyi munkát, többlet erőfeszítést követelt tőlem a digitális oktatási forma, a digitális tananyagok készítése,
  • sikerült-e a helyi tantervben meghatározott tananyag végére érnünk,
    • ha nem, akkor milyen mértékű az elmaradás, hogyan pótolható a hiányzó tananyag, erre mikor és milyen időkeretben biztosítható a lehetőség,
  • a jelenléti oktatásban elvárható szokásos tudásszinthez képest hány százalékosnak tekinthető tanulóim átlagos tudásszintje,
  • szüksége van-e az osztálynak, tanulócsoportnak a távoktatási formában feldolgozott tananyag átismétlésére, elmélyítésére, kiegészítésére vagy a tanultak gyakorlására,
    • ha igen, akkor erre mikor, milyen időkeretek között és milyen formában lehet lehetőséget biztosítani,
    • kell-e a tananyag pótlásához, kiegészítéséhez, elmélyítéséhez szükséges időkeret biztosítására az intézmény segítségét kérni,
  • az általam tanított osztályokban, csoportokban tapasztaltak hasonlóak-e pedagógustársaim (elsősorban az azonos munkakörben, azonos szakot tanítók esetében) felméréseinek eredményeihez, vagy azoktól jelentős mértékben különböznek,
    • ha jelentős különbség mutatkozik, milyen tényezőkben jelölhető meg ennek oka.         

Ha ezt vagy egy ehhez hasonló felmérést iskolai szinten elkészítünk, szembesülni fogunk azzal, hogy a nyíltvégű kérdések megválaszolása értékes információhoz juttathat ugyan minket, de a számszerű összegzés konkrét adatok hiányában nem lehetséges. Az a vezető kolléga, aki számszerű adatokkal is szeretné értékelni a távoktatás intézményi tapasztalatait, dönthet úgy is, hogy a kérdéseket olyan formában teszi föl, hogy összegezhető adatok birtokába jusson. Ebben az esetben az előző felmérést például ilyen formába lehet konvertálni.

*

Tisztelt Kolléga!

Kérem Önt, hogy az elmúlt két év távoktatási tapasztalatait szíveskedjék értékelni az alábbi kérdésekre adott számszerű válasszal. Minden kérdésre 0-10 közötti értékelést adhat. 0 pontot adjon, ha egyáltalán nem, 10 pontot adjon, ha teljes mértékben egyetért az állítással. Karikázza be az ön által adott értéket!

  1. Az általam alkalmazott távoktatási forma eredményes volt, beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. A tanítványaimmal való digitális kommunikáció, a velük való kapcsolattartás megfelelt az elvárásaimnak és a tanulók érdekeinek.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. A távoktatás időszakában minden tanítványommal sikerült fenntartani az elvárható minimális kapcsolatot.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. A digitális oktatási forma, a digitális tananyagok készítése sok munkát, többlet erőfeszítést követelt tőlem a szokásos rutinhoz képest.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. A helyi tantervben meghatározott tananyagot elvégeztük, az anyag végére értünk.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. A tananyag egy részét nem sikerült befejezni vagy a megtanítás további gyakorlást igényel az új tanévben.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. Ha a jelenléti oktatásban tanítványaitól elvárható tudásszintet 10-es szintűnek tekinti, hányasra értékeli a távoktatásban teljesített átlagos tudásszintjüket?

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

  1. Tapasztalataim szerint pedagógustársaim is hozzám hasonló véleménnyel vannak a távoktatásban szerzett tapasztalataikról.

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

 

Tisztelt Kolléga!

Kérem, ha bármelyik kérdéssel kapcsolatban külön szöveges megjegyzést, kiegészítést kíván tenni, azt bátran tegye meg, vagy keressen meg a szükséges személyes konzultáció érdekében!

*

Amint e fejezet elején jeleztem, ezekre a kérdésekre a pedagógusoknak kell választ találniuk, mégpedig elsősorban önmaguk számára. Nem tartom azonban nélkülözhetőnek, hogy az iskolák munkaközösségei még a tanévnyitó nevelőtestületi értekezlet előtt munkaközösségi értekezleten beszéljék meg a távoktatási időszakot értékelő tapasztalataikat, majd az iskola vezetése a munkaközösség-vezetők bevonásával készítse el az iskolai szintű tapasztalatok összegzését. Persze az is jó vezetői módszernek tekinthető, hogy az intézményvezető egy a felsorolásban szereplőhöz hasonló kérdésekből álló szempontrendszer alkalmazásával minden pedagógussal elkészítteti az értékelést, és annak akár formális összegzésével készíti elő a távoktatási tapasztalatoknak az iskolai szintű értékelését.

A tapasztalatok intézményi szintű számszerű összegzése önmagában azonban távolról sem elegendő, bár formálisan a kapott számadatok, százalékos mutatók, átlagok vagy szórások mértéke értékelhető és jól prezentálható adatokat biztosít az intézmény nevelőtestülete számára, és ezek – legalábbis részben – alkalmasak a szülők tájékoztatására is. Az iskolai szintű összegzést feltétlenül követnie kell az intézményvezető szöveges, tartalmi értékelésének, és – ami talán a legfontosabb – a nevelőtestület és a pedagógusok számára szükséges elvégzendő feladatok meghatározásának.

 

  1. Az óvodavezetők, óvodák tervezési feladatai az új nevelési évben

Mivel e cikk olvasóinak többsége bizonyára az iskolák vezetői megbízással rendelkező kollégák, valamint az iskolában dolgozó pedagógusok köréből kerül ki, az írásban megfogalmazott tanácsok és javasolt teendők is elsősorban az iskolákra vonatkoztak, bár igyekeztem folyamatosan figyelni az óvodák és óvodapedagógusok helyzetére is. Ebben a fejezetben az óvodákban előállt helyzet kezelésére, az esetleges problémák megoldására szeretnék tanácsokat adni.

Nyilvánvaló, hogy a veszélyhelyzet másfél éve alatt az óvodákban legalább akkora problémákat okozott az óvoda működésének kényszerű szüneteltetése, mint az iskolákban távoktatás bevezetése, de az érintett korosztály jellemzői miatt másként jelentkeztek a működési gondok és az óvodásokkal, valamint szüleikkel fenntartandó infokommunikáció fenntartása is más természetű feladatokkal szembesítette az óvodapedagógusokat és az óvodavezető kollégákat.

Az óvodákban nem jelentkeztek az iskolai távoktatáshoz hasonló feladatok, azonban az óvodapedagógusok helyzete az iskolákban dolgozó kollégák helyzeténél is nehezebb volt, mert nem voltak olyan azonnal és kötelezően megoldandó közös feladatok, mint az iskolai távoktatás bevezetésének folyamatában. Ezért az óvodavezető kollégáknak az óvodabezárás elrendelését követően nem kellett egyik napról a másikra megszervezniük a gyermekekkel való kommunikációt, és nem kellett szükségszerűen rendelkezniük arról sem, hogy az óvodai ellátás szüneteltetésének elrendelését követő naptól az óvodapedagógusoknak milyen feladatokat kell ellátniuk. Amíg azonban az iskolai pedagógusok a távoktatás során is kapcsolatban maradtak tanítványaikkal, az óvodapedagógusok esetében ez nem minden esetben történt meg. Az óvodavezetők jelentős része persze azonnal és hatékonyan reagált az óvodai ellátás szünetelésének elrendelésére, és rendelkezett arról, hogy az óvodapedagógusoknak az óvoda bezárása alatt milyen feladatokat kell ellátniuk a megszokott mindennapi rutin helyett. A bölcs óvodavezető kollégák arról is gondoskodtak, hogy az óvodapedagógusok rendszeresen tartsanak kapcsolatot az óvodásaikkal illetve azok szüleivel, sőt az óvoda honlapján vagy más digitális csatornákon foglalkoztató feladatokat biztosítottak a csoportjukba járó gyermekek és családjuk számára. Amíg azonban az iskolai távoktatás során a tanulónak kötelező volt részt vennie a távoktatásban, és folyamatosan kapcsolatban kellett lennie tanítójával vagy tanárával, az óvodást (illetve szülőjét) ilyen kötelezettség nem terhelte. Ezért gyakran előfordult, hogy az óvodai ellátás többhónapos szüneteltetése alatt az óvoda és a gyermek (valamint szülője) között minden kapcsolat megszakadt, azaz az óvoda nevelőhatása semmilyen formában nem érvényesülhetett. A hátrányos szociokulturális körülmények között élő családokban ez a teljes elszakadás az átlagosnál még erősebben jelentkezett, így az ilyen családokban élő gyermekek lényegében óvodai nevelés nélkül maradtak. Abban az esetben, ha a család képes volt a családhoz tartozó óvodáskorú kisgyermekek foglalkoztatására, motivációjára, a gyermek fejlődéséhez szükséges körülmények biztosítására, ez az eltávolodás jellemzően nem okozott jelentős hátrányt a gyermek számára, az ellenkező esetben azonban a gyermekek nyilvánvalóan megérezték az óvodapedagógusok jelenlétének hiányát, a rendszeres foglalkoztatás és személyiségfejlesztés elmaradását.

Az óvodába történő visszatérést követően az óvodapedagógusoknak szembesülniük kellett az óvodai ellátás szüneteltetésének esetleges következményeivel, számot kellett vetniük azzal, hogy a csoportjukba járó gyermekek közül hányan kerültek érzékelhető hátrányba csoporttársaikhoz, kortársaikhoz képest. Ezekre a gyermekekre külön figyelmet kellett és kell fordítaniuk a hátránykompenzáció érdekében. Az óvodavezetőnek tájékozódnia szükséges arról, hogy az egyes csoportokban milyen arányú azoknak a gyermekeknek a száma, akik a fentiek szerint különleges törődésre szorulnak. Az óvoda vezetőjének döntenie kell arról, hogy az új nevelési év indításakor az esetlegesen kialakult hátrányok az óvodába járó gyermekek milyen körét érintik, és esetükben milyen intézkedésekre van szükség. Az új nevelési évben ebből adódó teendőket az óvoda nevelési évnyitó értekezletén meg kell beszélni az óvodapedagógus kollégákkal, és az ebből adódó feladatokat a nevelési év munkatervében érdemes rögzíteni. Az óvodavezető és az óvodapedagógus kollégák sem feledkezhetnek meg arról, hogy a nevelési év első szülői értekezletén a szülőket tájékoztatniuk kell az óvodai ellátás szünetelése alatti óvodai tevékenységről, az óvodásokkal és szüleikkel történt kapcsolattartás hatékonyságáról, valamint azokról a feladatokról, amelyeket a veszélyhelyzet múltával a nevelési évben a nevelőtestületnek meg kell oldania.

 

  1. A nevelőtestület előtt álló feladatok meghatározása

A távoktatási tapasztalatok pedagógusonként, majd munkaközösségi szinten, végül iskolai szinten történő rögzítését követően a nevelőtestületnek az intézmény vezetőjének irányításával meg kell határoznia a távoktatás lezárását követő új tanév indításakor elvégzendő feladatokat. Erre legkésőbb a tanévnyitó nevelőtestületi értekezleten sort kell keríteni, hiszen ez az értekezlet hivatott a tanév legfontosabb feladatainak meghatározására, a végrehajtás felelősének és határidejének kijelölésére. Helyesnek tartom, ha a távoktatási időszak értékelési anyaga a nevelőtestületi értekezlet anyagába épül be, és a tapasztalatok szintézisére, a tapasztaltak megvitatására a tanévnyitó értekezleten kerül sor. Ügyeljünk azonban arra, hogy a tanévnyitó értekezleten már ne veszhessünk el a részletekben, tehát nem ilyenkor kell sort keríteni az egyes pedagógusok konkrét tapasztalatainak meghallgatására, az esetleges panaszokra, ezeknek már a nevelőtestületi értekezlet előtt be kellett épülniük a munkaközösségi vagy az intézményi szintű értékelésbe.

A nevelőtestület – ismét hangsúlyoznom kell: az igazgató hatékony irányításával – határozza meg az egyes évfolyamokon, osztályokban, tanulócsoportokban a távoktatás korrekciójával, a távoktatás értékelésével kapcsolatos további feladatokat, például az alábbi tartalmakkal:

  • a távoktatási tapasztalatok intézményi szintű felmérését követően megállapíthatjuk, hogy a távoktatás során a tananyag elvégzése, a helyi tantervben meghatározottak szerinti megtanítása döntő többségében sikeres volt, ezért a pótlásra, kiegészítésre jellemzően nincs szükség, az őszi szülői értekezleten köszönjük meg a szülői kör támogató segítségét, határidő szeptember 30.,
  • a távoktatásban a tanulók életkorából adódó infokommunikációs nehézségek miatt lemaradás tapasztalható az 1. és 2. évfolyamokon, elsősorban a magyar nyelv és irodalom, valamint a matematika tantárgyak tekintetében, ezeken az évfolyamokon és tantárgyakban szükségesnek tartjuk a tananyag átismétlését, gyakorlását, ennek határideje október 30.,
  • a távoktatás során nem sikerült a tananyag befejezése a 6.b osztályban matematikából  (70%-os teljesítés), a 7.a osztályban kémiából (90%-os teljesítés), ezekben az osztályokban szeptember hónapban az elmaradt tananyag megtanítását el kell végezni, az érintett pedagógusok tanmenetét ennek megfelelően módosítani szükséges, határidő szeptember 30.
  • az iskolától való kényszerű távollét időszakában a 2.b, az 5.b és a 7.c osztályokban jelentős számú tanuló esetében kapcsolattartási, kommunikációs problémák jelentkeztek, ezekben az osztályokban a tanulók többségének szocializációs szintje jelentősen csökkent, az első félév során az osztályfőnököknek és az osztályokban tanító pedagógusoknak külön figyelmet kell fordítaniuk az érintett tanulók szocializálására, az iskolába és a tanulási folyamatba történő sikeres beillesztésére, határidő 2022. január 15.,
  • a pedagógusok tapasztalatai szerint az alsó tagozatos tanulók szüleinek döntő többsége rendszeres támogató munkájával és az iskolai feladatok követésével nagymértékű segítséget nyújtott gyermeke, így az iskola számára, az érintett szülők számára az őszi szülői értekezleten adjunk tájékoztatást a távmunka időszakának értékeléséről, és köszönjük meg támogató segítségüket, határidő szeptember 30.

 

  1. A szülők tájékoztatásának nélkülözhetetlen feladatai

A 2021/2022-es tanév, nevelési év megkezdését követően hamarosan sor kerül az iskolákban, óvodákban az őszi szülői értekezlet megtartására, amelyet – jellemzően – szeptember hónapban szerveznek meg a köznevelési intézményekben. A szülői értekezlet időpontjára az intézménynek már van esélye arra, hogy az intézményvezető irányításával és a pedagógusok aktív közreműködésével a szülők számára értékelést tudjanak nyújtani a távoktatás vagy ellátási szünetelés időszakának oktatási eredményességéről, a tanulók neveltségében és szocializációs szintjében bekövetkezett esetleges változásokról. Határozottan az az álláspontom, hogy a veszélyhelyzetben rendkívül fontos, sőt nélkülözhetetlen a szülői kör korrekt szakmai-pedagógiai tájékoztatása az iskola vagy óvoda helyzetéről, a tanulók és az óvodába járó gyermekek nevelésének-oktatásának soron következő feladatairól.

Az intézmény vezetőjének feltétlenül korrekt és átfogó tájékoztatást kell adnia az iskolai/óvodai szülői munkaközösség számára, az érintett tanítóknak, tanároknak, óvodapedagógusoknak pedig osztályuk, csoportjuk szülői közössége számára. Ha ez a tájékoztatás nem történik meg, akkor joggal róható föl az intézmény vezetője és az érintett pedagógus számára az, hogy az intézmény működését lényegesen befolyásoló, az iskolába vagy óvodába járó gyermekek és családjuk életét, munkáját, családi feladatait komoly mértékben befolyásoló eseményt az intézmény szempontjából nem értékel, nem szűri le a távoktatásból és az intézmény működésének szüneteléséből adódó tapasztalatokat, és ezeket nem ismerteti a leginkább érintett szülői körrel. Engedjék meg, hogy az ilyen hozzáállás tarthatatlanságát hadd mutassam meg egy egészen más területről citált példával. Ha az autómmal – sajnálatos módon – személyi sérülés nélküli koccanásos balesetet okoztam, és ezt otthon nem beszélem meg a feleségemmel és a családommal, a család teljes joggal vetheti a szememre, hogy egy ilyen lényeges, bizonyára komolyabb költségeket is jelentő eseményről még csak szót sem ejtettem.

A szülői közösség korrekt tájékoztatásának előfeltétele az, hogy az intézmény vezetője a pedagógusok aktív bevonásával érdemi értékelést készítsen arról, hogy az iskola/óvoda elmúlt két évében milyen hatásai voltak a távoktatásnak vagy az intézményi működés szüneteltetésének. Az iskolai példánál maradva tájékoztatást kell adni az alábbiakról:

  • a távoktatás elrendelését követően hogyan és milyen gyorsasággal állt át az iskola a távoktatásra,
  • az iskolában milyen távoktatási módszereket alkalmaztak a pedagógusok,
  • milyen módszerekkel tartották a kapcsolatot a tanulókkal, volt-e iskolai szinten egységes kommunikációs platform,
  • a helyi tanterv szerinti heti óraszámokat milyen mértékben sikerült megtartani az egyes tantárgyak esetében – gondoljunk itt a testnevelés, osztályfőnöki, hittan és más speciális tantárgyak oktatási problémáira,
  • hogyan értékelték az iskola pedagógusai a távoktatás eredményességét,
  • miként vélekednek az iskola pedagógusai a távoktatás alatt alkalmazott infokommunikációs kapcsolattartás sikerességéről,
  • a jelenléti oktatás és a távoktatás összesített időtartama alatt sikerült-e a helyi tanterv szerinti tananyagot feldolgozni,
    • ha egyes tantárgyakból nem vagy nem teljesen sikerült a tananyag feldolgozása, akkor melyek ezek a tantárgyak és melyik évfolyamokat, osztályokat érintik
  • hogyan értékelik az iskola pedagógusai a távoktatás során feldolgozott tananyag elsajátításának mértékét, szükségesnek tartják-e bizonyos témakörökre, tananyagokra történő visszatérést,
    • ha bizonyos osztályok, tantárgyak esetében elmélyítésre, pótlásra van szükség, hogyan történik ez meg, és milyen időkeretben,
    • az esetlegesen lemaradó, hátrányt szenvedett tanulók segítésére, hiányosságaik pótlására milyen intézkedéseket tesz az iskola, mit tesznek ennek érdekében az egyes pedagógusok.

A szülők tájékoztatásának – mint említettük – két szükséges szintje van. Iskolai/óvodai szinten az intézmény szülői szervezetét (munkaközösségét) kell átfogóan tájékoztatni az előállt helyzetről, a távoktatás során szerzett és az intézmény nevelőtestülete által feldolgozott tapasztalatokról. Ennek a tájékoztatásnak azonban érdeminek, a szülők szempontjából feldolgozhatónak és értékelhetőnek kell lennie, és nem szabad részletkérdésekbe bocsátkoznia. Álláspontom szerint az intézményi szülői kör tájékoztatását az intézmény vezetőjének (legföljebb egyik helyettesének) kell megtennie maximum 20 perces időtartamú átfogó tájékoztatás vagy prezentáció formájában. A szülői közösség tájékoztatásának másik szintje az osztály vagy óvodai csoport szülői közösségének tájékoztatása, amely az osztályfőnök vagy az óvodai csoport vezetőjének feladata. Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell a következő motívumokat:

  • tájékoztatás arról, hogy az intézmény nevelőtestülete foglalkozott a távoktatás vagy az intézmény működésének szünetelése időszakának tapasztalataival, értékelte az intézmény és a tanulók/gyermekek helyzetét, meghatározta a nevelőtestület és az intézmény előtt álló feladatokat,
    • rövid egy-két perces tájékoztatás az intézményi szintű tapasztalatokról,
  • konkrét és bővebb tájékoztatás az osztályt, óvodai csoportot érintő helyzetről (ismét az iskolai példán át mutatnám be)
    • hogyan sikerült az osztály tanulóinak átállnia a távoktatásra,
    • milyen távoktatási módszereket, kommunikációs platformokat alkalmaztak a pedagógusok az osztályban,
    • hogyan és milyen hatékonysággal sikerült a tanulók elérése, a folyamatos kapcsolattartás, a tananyag átadása,
    • milyen problémákat okozott a közvetlen kapcsolat hiánya az iskolai munkában,
    • milyen mértékben sikerült a tanulók számára a rendszeres értékelés biztosítása,
    • melyek azok a tantárgyak, amelyekből az azt tanító pedagógus álláspontja szerint a tananyag elmélyítésére, pótlására, kiegészítésére van szükség, hogyan és mikor fog ez megtörténni,
    • tapasztaltak-e az osztály tanulói között a távoktatás következtében előálló szocializációs problémákat, azok megoldására milyen terveik vannak,
  • biztosítsuk a szülőket arról, hogy a következő (tavaszi) szülői értekezleten tájékoztatást kapnak a távoktatással kapcsolatos esetleges hátrányok kiküszöbölésével kapcsolatban elvégzett feladatokról.

A szülő közösség korrekt és érdemi tájékoztatása azért sem nélkülözhető, mert a távoktatás időszakában – főként a kisiskolás tanulók esetében – nagy szükség volt a szülők mindennapi hatékony közreműködésére annak érdekében, hogy gyermekeik megtanulják a távoktatási módszerek alkalmazásának gyakorlatát, képesek legyenek a pedagógusokkal történő online kommunikációra, megtanulják a házi feladatok feltöltésének, az önálló feladatok megoldásának módszereit. A távoktatás időszakában tehát a szülők sokkal jobban ráláttak az iskolai oktatásra, az egyes pedagógusok tevékenységére, az egyes tantárgyak tananyagára és oktatásának módszerére, a tanulók értékelésének rendszerességére és mikéntjére, ezért nyilvánvalóan elvárják az iskola és a pedagógusok távoktatási időszakban szerzett tapasztalatainak megbeszélését és a szükséges teendőkről szóló iskolai tájékoztatást.

*

Tisztelt Vezető és Pedagógus Kollégáim!

Minden új tanév, nevelési év indításának feladatai rendkívül sok munkát jelentenek az intézmények vezetői, nevelőstestülete és a pedagógusok számára. Ez ebben az évben sem lesz másként! Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt két tanév/nevelési év során az óvodának, iskolának és a nevelőtestületnek rendkívüli feladatokat kellett megoldani azzal, hogy a távoktatás, illetőleg az óvodák működésének szünetelése időszakában biztosítsa az oktatást, a nevelést és az ehhez szükséges folyamatos kapcsolattartást. Egy ilyen fontos és rendkívüli feladat lezárásakor kötelességünknek kell éreznünk azt, hogy értékeljük az elmúlt időszak szokásostól teljesen eltérő munkáját. Kérem Önöket, bármennyi munkájuk is lesz az új tanév indításának időszakában, ne feledkezzenek meg ennek a nélkülözhetetlen, a szülőkkel történő kapcsolattartás szempontjából is fontos feladatnak az elvégzéséről!

 

A mappában található képek előnézete A feleségem virágai-2017