Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Osztályozóvizsga

2018.12.05

Mikor kell és mikor lehet a tanulót osztályozó vizsgára utasítani

Ma este is csöngött a telefonom. Egy kolléga keresett saját gyermeke ügyében, aki egy sajnálatos balesete miatt sokat mulaszt az iskolából. A szülő az intézmény igazgatójától a napokban azt a tájékoztatást kapta, hogy amennyiben a tanuló hiányzásainak száma eléri a 250 órát, akkor minden tantárgyból osztályozó vizsgát kell tennie annak ellenére, hogy a tantárgyak többségéből – a szülő megítélése szerint – van elegendő osztályzata.

Tapasztalataim szerint igen gyakori probléma a pedagógusok és az intézményvezetők, intézményegység-vezetők körében, hogy nem ismerik vagy legalábbis nem alkalmazzák pontosan az osztályozó vizsga jogszerű kiírására vonatkozó szabályokat. Nézzük meg pontosan, hogyan szólnak az erre vonatkozó rendelkezések, és járjuk körül a leggyakoribb tipikus problémákat!

A 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet hatályos rendelkezései az alábbiak:

51. § (7) Ha a tanulónak - az ideiglenes vendégtanulói jogviszony időtartamának kivételével - egy tanítási évben az igazolt és igazolatlan mulasztása együttesen

a) az Nkt. 5. § (1) bekezdés b)-c) pontjában meghatározott pedagógiai szakaszban a kétszázötven tanítási órát,

b) az Nkt. 5. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott iskolai nevelés-oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszában az elméleti tanítási órák húsz százalékát,

e) alapfokú művészeti iskolában a tanítási órák egyharmadát,

f) egy adott tantárgyból a tanítási órák harminc százalékát meghaladja,

és emiatt a tanuló teljesítménye tanítási év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető, a tanítási év végén nem minősíthető, kivéve, ha a nevelőtestület engedélyezi, hogy osztályozóvizsgát tegyen.

(8) A nevelőtestület a (7) bekezdésben foglaltak alapján az osztályozóvizsga letételét akkor tagadhatja meg, ha a tanuló igazolatlan mulasztásainak száma meghaladja a húsz tanórai foglalkozást, és az iskola eleget tett a (3) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettségének. Ha a tanuló teljesítménye a tanítási év végén nem minősíthető, tanulmányait évfolyamismétléssel folytathatja. Ha a tanuló mulasztásainak száma már az első félév végére meghaladja a meghatározott mértéket, és emiatt teljesítménye érdemjeggyel nem volt minősíthető, félévkor osztályozóvizsgát kell tennie.

A tanulói hiányzásra vonatkozó szabály alkalmazását sok vezető és pedagógus kolléga ott véti el, hogy csak a 250 órára vagy a tanítási órák 30%-ára vonatkozó feltételt olvassa el, valamint a (7) bekezdés utolsó félmondatát: „… a tanítási év végén nem minősíthető, kivéve, ha a nevelőtestület engedélyezi, hogy osztályozóvizsgát tegyen.”

A tanuló osztályozó vizsgára kötelezésének azonban van itt egy másik, egyáltalán nem kevésbé fontos kitétele: „… és emiatt a tanuló teljesítménye a tanítási év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető,…” A két említett feltételnek tehát együttesen kell teljesülnie ahhoz, hogy a tanulót ne a tanítási év közben szerzett osztályzatok alapján értékelje az iskola, hanem osztályozó vizsgát írjon elő számára. Ha tehát egy tanuló hiányzása egy bizonyos tantárgyból a tanév folyamán meghaladta a tanítási órák 30%-át, de ennek ellenére a tanulónak van elegendő osztályzata, akkor nem csak le lehet osztályozni az általa a tanév során szerzett osztályzatok alapján, de egyenesen szabálytalan az az eljárás, hogy az adott tantárgyból a tanuló minősítését osztályozó vizsgán állapítsa meg az iskola. Ha a sokat hiányzó tanuló hiányzása több, vagy akár minden tantárgyból meghaladta a tantárgy óraszámának 30%-át, de ennek ellenére minden tantárgyból van elegendő osztályzata (ez persze a gyakorlatban elég ritka eset), akkor a minősítését minden tantárgyból a tanítási évben szerzett osztályzatai alapján kell megállapítani, és teljesen jogszerűtlen eljárás őt osztályozó vizsgára küldeni.

Most már csak az a kérdés, hogy mit jelent a jogszabályi kitétel, miszerint „… emiatt a tanuló teljesítménye tanítási év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető.” A köznevelési intézményeket a köznevelési törvény 54. § (1) bekezdése kötelezi a tanulók rendszeres osztályozására. Annak érdekében, hogy a rendszeres osztályozás kötelezettségét a pedagógusok, tanulók, szülők számára egyértelműen lehessen meghatározni, az iskolák döntő többsége a pedagógiai programjában határozza meg azt, hogy félévenként az egyes tantárgyakból hány osztályzatot kell adni a tanulónak. Saját iskolám sokak által átvett szabályozási gyakorlata például a következő: „Iskolánkban minden tanulónak minden tanult tantárgyából félévenként legalább a tantárgy heti óraszáma + 1 osztályzattal, de minimum három osztályzattal kell rendelkeznie.” Ha tehát az iskola és a szülő vagy a tanuló között vita alakul ki arról, hogy a tanuló számára adott osztályzatok száma elegendő-e a tanuló félévi vagy év végi minősítéséhez, akkor a pedagógiai programban feltehetőleg szereplő szabályozás alapján kell eldönteni a kérdést. Amennyiben a pedagógiai program mégsem szabályozná ezt a fontos kérdést, akkor szakértőként úgy vélem, hogy az igen magas heti óraszámmal rendelkező tantárgyak kivételével félévenként három osztályzat elegendő a rendszeres értékelés kritériumának teljesítéséhez. Ha azonban egy tanuló például matematika tagozatos és heti öt matematika órája van, akkor elegendőnek vélem a heti óraszámmal azonos számú osztályzat meglétét.

Most vizsgáljuk meg a korábban már említett 250 órát meghaladó hiányzás esetét. Ha a tanuló hiányzása a félév vagy a tanév végére meghaladja a 250 órát, de minden tantárgyból van elegendő osztályzata, akkor nem jogszerű őt osztályozó vizsgára bocsátani. Ha azonban bizonyos tantárgyakból vagy akár az összes tantárgyból nem rendelkezik elegendő osztályzattal (lásd az előző bekezdésben az „elegendő” osztályzat fogalmát), akkor az adott tantárgyakból vagy akár minden tantárgyból osztályozó vizsgára kell bocsátani a félévi vagy év végi minősítés megszerzése érdekében. 

Foglalkozzunk most azzal a cseppet sem lényegtelen kérdéssel, hogy az osztályozó vizsgára utasításhoz a tanulónak milyen óraszámhoz képest kell meghaladnia az első félév végére a tanítási órák 30%-át. Itt a jogszabály nem fogalmaz a tőle elvárható körültekintéssel és gondossággal, ugyanis érthetjük úgy is a rendelkezést, hogy az egész évben megtartandó órák 30%-át, vagy az első félév végéig megtartandó órák 30%-át kell meghaladnia. Ha pontosan elolvassuk a jogszabály idézett szövegét, meggyőződhetünk róla, hogy mindkét változat megállja a helyét. Szakértőként és gyakorló igazgatóként úgy gondolom, hogy következetesebb az első félév végéig megtartandó óraszámhoz mérni a tanuló félévi hiányzásának mértékét. A tanév végén ez a probléma már nyilvánvalóan nem lényeges.

A 30%-os hiányzási mérték túllépésének bekövetkezésére különösképpen figyelnünk kell a határesetekben. Ha például az adott tantárgyból a félév végéig a 20 megtartandó tanítási héten át heti 3 órával számolva 60 órája lesz, és a tanuló december végéig 15 órát hiányzott az adott tantárgyból, akkor a digitális napló december végén 31%-os hiányzást fog jelezni, mert december végéig csak az iskola csak 48 órát tartott meg. Ha ennek alapján utasítjuk a tanulót az adott tantárgyból osztályozó vizsgára, akkor könnyen előfordulhat, hogy a félév végén intézkedésük okafogyottá válik, így szabálytalan lesz. Ha ugyanis a tanuló a januárban hátra lévő három hétben az adott tantárgy óráiról már nem hiányzik többet, akkor a félév végére megtartott 60 órából 45 órán volt jelen, azaz továbbra is csak 15 órát hiányzott, amely a félévben tartandó óraszámnak már csak 25%-a. Ezekben az esetekben az elvárható időben előírt osztályozó vizsgát törölnünk kell, és a tanuló osztályzatát a félévben szerzett érdemjegyek alapján kell megállapítanunk.

Tegyük föl, hogy a szóban forgó tanuló a történelem órákról sokat hiányzik, így a félév végére a hiányzása túllépi a félévben tartott történelemórák számának 30%-át. Ugyanakkor nem olyan magas a hiányzás mértéke, így történelemből van két osztályzata. Most arra fordítsuk a figyelmet, hogy jogszerű-e az az eljárás, mely szerint a meglévő kevés osztályzatot beszámítja az iskola, de a hiányzással érintett fejezetekből osztályozó vizsgát ír elő, így a félévben szerzett osztályzatok és az osztályozó vizsga közös eredményéből állapítja meg a tanuló minősítését.

64. § (1) A tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozó vizsgán, a különbözeti vizsgán, valamint a pótló és javítóvizsgán nyújtott teljesítménye (a továbbiakban a felsorolt vizsgák együtt: tanulmányok alatti vizsga) alapján kell megállapítani. A kiskorú tanuló érdemjegyeiről a szülőt folyamatosan tájékoztatni kell.

(2) Osztályozó vizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha

a) felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól,

b) engedélyezték, hogy egy vagy több tantárgy tanulmányi követelményének egy tanévben vagy az előírtnál rövidebb idő alatt tegyen eleget,

c) az 51. § (7) bekezdésében meghatározott időnél többet mulasztott, és a nevelőtestület döntése alapján osztályozó vizsgát tehet,

Amint látjuk, a jogszabály egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a tanuló félévi (év végi) osztályzatait vagy a tanítási év közben szerezett teljesítménye és érdemjegyei, vagy az osztályozó vizsgán elért eredménye alapján kell megállapítani, a két eljárás keverését a jogszabály világosan megtiltja.

Ha az iskolának az osztályozó vizsgával kapcsolatos intézkedései hibásak, például a jogszabály téves alkalmazásán alapulnak, akkor a szülőnek (tanulónak) gondosan számba kell vennie az összes hiányzásának, az egyes tantárgyak óráiról való mulasztásainak a mértékét, és gondosan át kell tekintenie azt, hogy melyik tantárgyból hány osztályzattal rendelkezik. Ezekkel az adatokkal meg kell állapítania azt, hogy a tanuló melyik tantárgyakból kaphat félévi vagy év végi minősítést a tanítási évben szerzett osztályzatai alapján, és melyik tantárgyból kell osztályozó vizsgára felkészülnie.

 

A mappában található képek előnézete Színezd újra