Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanfelügyeleti helyzetkép - 2019

2019.01.25

A tanfelügyeleti rendszer változása, teljesítménye és feladatai

A pedagógusok tanfelügyeleti rendszere 2015 decemberében – a tervezetthez képest nem jelentéktelen csúszással – indult meg. 2015-ben azonban még egyáltalán nem álltak rendelkezésre az intézményi önértékelések eredményei, ezért a pedagógusok tanfelügyeleti ellenőrzése a tervezetthez képest csökkentett tartalommal indult meg. A pedagógusok tanfelügyeleti ellenőrzéséhez elegendő volt a cseppet sem könnyen lebonyolítható digitális kérdőíves felmérések eredményeinek összegzése és az érintett pedagógusok önfejlesztési tervének az informatikai rendszerbe történő feltöltése, így a teljes körű intézményi önértékelés lefolytatásától mint előzménytől eltekintett az oktatásirányítás. Nyilván szükségszerűen. A pedagógusok tanfelügyeleti ellenőrzésének ezért nem képezhette alapját az intézményi önértékelés során végzett óralátogatás vagy foglalkozáslátogatás, a dokumentumelemzés és az interjúk elkészítése, azaz a tanfelügyeleti ellenőrzés tulajdonképpen komolyabb önértékelési előzmények nélkül indult meg. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a tanfelügyelet előkészítéseként aposztrofált pedagógus önértékelési rendszerben nagyon korlátozottan működött az önértékelést segítő szoftver, az önértékelési feladatok elvégzésére az informatikai rendszer csak a tanfelügyeletre kijelölt pedagógusok esetében biztosított lehetőséget, és esetükben is csak a kérdőíves felmérés, valamint az önfejlesztési terv feltöltésére volt lehetőség.

Ráadásul a pedagógusok számára elrendelt tanfelügyeleti ellenőrzéseket nagyon sok esetben egy adott napra szervezett dupla tanfelügyeleti ellenőrzés formájában rendelte el az Oktatási Hivatal. Azonban már az első dupla tanfelügyeleti ellenőrzések értékelésekor ki kellett derülnie annak, hogy két szakértő tanfelügyelő egy nap alatt képtelen érdemben elvégezni két pedagógus tanfelügyeleti ellenőrzését, hiszen ennek részeként – megfelelve a tanfelügyeleti ellenőrzés kézikönyvében foglaltaknak – először négy órát kellett meglátogatniuk és értékelniük, azaz a tanfelügyelőknek az adott látogatási napon minimálisan hat órájuk ráment csupán a két pedagógus óralátogatására és a látogatott órák, foglalkozások értékelésére. Ezt követően kellett még ellenőrizniük a két kolléga szakmai-pedagógiai dokumentumait, az érintett tanulók füzeteit, az osztálynaplókat, majd ellátni a pedagógusokkal és közvetlen vezetőikkel készítendő interjú feladatait, megírni a jegyzőkönyveket, valamint a megadott szempontok alapján az elektronikus felületen értékelni a pedagógusokat, feltölteni a jegyzőkönyveket. A legprofibb előkészítés és szervezés, valamint jelentős igazgatói támogatás mellett talán nyílt némi esély a dupla tanfelügyeleti ellenőrzés legfontosabb feladatainak 10-12 munkaóra befektetésével való elvégzésére.

A tapasztalatok gyors és hatékony levonását követően 2015-ben megjelent a tanfelügyeleti kézikönyvek második, majd 2016-ban a harmadik kiadása. Ezeket 2017-ben követte a negyedik kiadás. Úgy gondolom, a kézikönyvek módosítása sürgető és szükségszerű feladat volt, és az oktatásirányítás érdemeként tekinthetünk gyors megjelentetésükre, sőt 2018-ban és 2019-ben már az ötödik kiadást forgathattuk. Az ilyen gyakorisággal kiadott hasonló témájú kötetek megjelenése nem szokatlan a kiadványok világában, a Harry Potter-regények hét kötete például 1992-1998 között szintén éves gyakorisággal jelent meg. harry_potter.jpgIgaz, azok némileg olvasmányosabbak és népszerűbbek voltak. Az újabb és újabb kiadások jelentős mértékben csökkentették az értékelési elvárások számát, és az előzőekhez képest sokkal nagyobb szabadságot biztosítottak a tanfelügyelők számára az ellenőrzés folyamatában, így például lehetőség nyílt az interjúkérdések számának csökkentésére vagy a kérdések átírására, az óralátogatás eredetileg javasolt terebélyes értékelési rendszerének módosítására.

A pedagógusok 2015 telén és 2016-ban lefolytatott tanfelügyeleti ellenőrzésének adatairól és eredményességéről az Oktatási Hivatal honlapján áll rendelkezésünkre statisztika, tanulmányt azonban nem olvastam a tanfelügyeleti ellenőrzések tapasztalatairól. Sejthető azonban, hogy a kezdeti időszakban igencsak változó színvonalon és eredményességgel zárultak a pedagógus tanfelügyeleti ellenőrzések, mert 2016-ban az oktatásirányítás erőteljesen átszervezte a pedagógusok tanfelügyeleti ellenőrzésének gyakorlatát. Először is a bevezetést követő néhány hónap elmúltával megszűnt a dupla pedagógus tanfelügyeletek rendszere. Nem jelentéktelen könnyebbségként 2016-ban bevezették azt a szabályt, hogy a minősítésen átesett pedagógusokat három évig nem jelölik ki tanfelügyeleti ellenőrzésre, ami egyaránt lényeges mértékben könnyítette a pedagógusokra és a szakértőkre háruló terheket. A 2015/16-os tanévben ugyanis egyáltalán nem volt ritka az, hogy egy adott pedagógust a minősítési eljárásának tanévében jelöltek ki tanfelügyeleti ellenőrzésre is. Mivel ennek előfeltétele volt az akkor még könnyített, azaz nem teljes körű intézményi önértékelésben való részvétel, egy tanév leforgása alatt a szerencsés pedagógus részt vehetett akár mindhárom ellenőrzési-értékelési formában is.

1.tanfelugyeleti_ell.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2015. évi tanfelügyeleti ellenőrzésekről a Hivatal csupán azt közli, hogy összesen háromezer pedagógus és intézményvezetői ellenőrzés történt; a grafikonon ezt becsléssel úgy vettem figyelembe, mintha kétezer pedagógust érintő és ezer intézményvezetői tanfelügyelet történt volna. Amint a grafikonon láthatjuk, a tanfelügyeleti ellenőrzések a beállt rendszerben évente négy-ötezer ellenőrzést jelentenek, ez meglehetősen nagy szám, ráadásul a tanfelügyeleti ellenőrzést ugyanazok a szakértők végzik, akik a pedagógusok minősítését, amelynek révén évente kb. 15 ezer páros szakértői látogatásra kerül sor. Magam több intézményvezető és intézmény tanfelügyeleti ellenőrzésében vettem részt döntő többségében vezető tanfelügyelőként. Minden erőmmel arra törekedtem, hogy megfelelő időben és igen előrelátóan készítsem elő az intézményvezetők aktív közreműködésével a tanfelügyeleti ellenőrzést. Úgy látom, hogy ezek a tanfelügyeleti feladatok a rendelkezésre álló egy nap alatt érdemben és megfelelő igényességgel csak úgy végezhetők el, ha a tanfelügyelők időt és energiát nem kímélve felkészülnek a tanfelügyeleti ellenőrzésre, és ehhez igénylik az intézményvezetők effektív támogatását. A szakértők e felkészülés megkerülhetetlen részeként a megadott szempontok alapján előzetesen érdemben értékelhetik az intézményi dokumentumokat (SzMSz, pedagógiai program, az utolsó két lezárt tanév munkaterve és beszámolója, a továbbképzési program, az intézményvezető vezetési programja, stb.). Racionális okok miatt az sem kerülhető meg, hogy az intézmény vezetésétől a szakértők kérjék az interjúkérdések mintegy előzetes megválaszolását (nevezzük előkészítésnek) azzal a megjegyzéssel, hogy a helyszínen ezek pontosítására, kiegészítésére természetesen lehetőség nyílik.

Az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzések esetében komoly szervezési problémát jelent a nevelőtestület és a szülők képviselővel történő személyes találkozás és beszélgetés megszervezése. A pedagógusok ugyanis a kora vagy késő délutáni órákig tanítanak, a szülők pedig – jó esetben – dolgoznak. Ezért a pedagógusokkal történő beszélgetésre jellemzően15 órai, a szülőkkel való találkozásra jellemzően 16 órai időpontnál korábban nem célszerű sort keríteni. Ráadásul a tanfelügyeleti kézikönyvek olyan sok kérdést javasolnak mind a nevelőtestület, mind pedig a szülők számára, hogy azokról a késő délutáni órákban röviden és érdemben beszélgetni majdnem lehetetlen. Ezért tanfelügyelői gyakorlatunkban többen azt vezettük be, hogy a beszélgetésre szánt kérdések számát nagyjából 10-ben határoztuk meg, ezeket a kérdéseket előre leírtuk az érintettek számára, és a helyszínek kiosztottuk. A nevelőtestület és a szülők képviselőit arra kértük, hogy a sorrend mellőzésével röviden szóljanak hozzá egy vagy több kérdéshez, és a hozzászólásokat röviden lejegyeztük. Ezzel a módszerrel 30-30 perc alatt elvégezhető a két érintett csoporttal való találkozás és érdemi beszélgetés. Ha azonban nem elég körültekintően szervezzük meg a beszélgetés témaköreit, időpontját és körülményeit, akkor elvesztünk az idő és a tanfelügyeleti kézikönyvek rengetegében.

2017-től – bizonyára részben a kedvezőtlen pedagógus tanfelügyeleti ellenőrzési tapasztalatok, valamint az Oktatási Hivatal és a szakértő tanfelügyelők túlterhelése miatt – egyáltalán nem szerveztek pedagógus tanfelügyeleti ellenőrzéseket, és ez az elv 2019-ig meg is maradt. 2015-ben megindult az intézményvezetők tanfelügyeleti ellenőrzése, majd 2016-ban (nagyobb volumenben inkább 2017-ben) pedig az intézmények tanfelügyelete, hiszen az oktatásirányítás nyilvánvalóan elvárta azt, hogy a rendszer megindulásától számított öt éven belül – megfelelve a jogszabályban rögzített elvárásoknak – minden intézményvezető és intézmény tanfelügyeleti ellenőrzése megtörténjen. Jogszabály rögzíti továbbá, hogy az intézményvezető tanfelügyeleti ellenőrzésére vezetői megbízatásának negyedik évében kerül sor, ezért 2017-től évente nagyjából kiszámítható számú vezető tanfelügyeleti ellenőrzésére kerül sor. Ezen az úton a jogszabályoknak, az intézményvezetők és az intézmények számának megfelelve ütemesen halad az Oktatási Hivatal, így az öt év elteltével vélhetően teljesül majd az intézményvezetők és az intézmények tanfelügyeleti ellenőrzésének kötelezettsége.

A cikk Word formátumban itt letölthető: Tanfelügyeleti helyzetkép - 2019


 

A mappában található képek előnézete A feleségem virágai-2017