Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kérdőívek szerepe az intézményi tanfelügyeletben

2018.04.09

Az intézményi önértékelés kérdőíves felméréseinek

szerepe az intézményi tanfelügyeletben

Ez a cikk a Raabe Klett Kiadó által várhatóan 2018 júniusában kiadásra kerülő, az intézményi tanfelügyelet kérdéseit tárgyaló cikkünk részeként jelenik majd meg (szerzők: Bózsvári József, Petróczi Gábor).

Az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzés során nem készülnek külön kérdőíves felmérések sem a szülők, sem pedig a pedagógusok közreműködésével, és a tanulók kérdőíves felmérése sem képezi az intézményi tanfelügyelet ellenőrzésének részét. Ez a tény azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a pedagógusok és a szülők korábbi kérdőíves felmérésének az eredményei nem kerülnek be az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzés adatgyűjtési eszköztárába.

Az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzést megelőzően – követve a tanfelügyeleti rendszer általános felépítését – természetszerűleg sor kerül az intézményi szintű intézményi önértékelés lebonyolítására. Az önértékelési kézikönyvek előírásai szerint „Az intézmény az intézmény önértékelése során a vezető önértékelésekor a szülők és pedagógusok körében használt kérdőív segítségével vizsgálja a partnerek elégedettségét (5. és 6. számú kérdőívek).”

Az intézményi szintű tanfelügyeleti ellenőrzésben résztvevő tanfelügyelők az adatgyűjtési folyamat részeként összegyűjtik és elemzik az intézményi önértékelési folyamatban felvett kérdőíveket, azaz

  • a pedagógusok által kitöltött elégedettségi kérdőíveket – 30 kérdés,
  • a szülők által kitöltött elégedettségi kérdőíveket – 18 kérdés.

A kérdőívekből nyerhető információk tanfelügyelői feldolgozásának első fázisát az képezi, hogy a szakértők áttekintik, hogy az adott intézményi önértékelési folyamatban megtörtént-e

  • az intézményvezető részéről a kérdőív kitöltése (megjelenése: 1/1)
  • hány pedagógus kapta meg és hány töltötte ki a kérdőívet (megjelenése: 40/45)
  • hány szülő kapta meg és töltötte ki az intézményt értékelő kérdőívet (megjelenése: 27/27)

A vizsgálatnak már ebben a fázisában levonhatók következtetések az intézményvezetés előkészítő munkájának alaposságáról, a kérdőíves felmérés körültekintő vagy kevéssé körültekintő szervezéséről, a tervezés és a végrehajtás tekintetében esetleg jelentkező különbségekről. Most bemutatjuk a tanfelügyelők által az informatikai rendszerben látható információt az egyes kérdőíveket kitöltők számáról.

 

 

 

 

 

A digitális formában rendelkezésre álló kérdőívek áttekintése során a szakértők mindkét kérdőív-típus esetében látják minden egyes kérdésre adott válaszok átlageredményét (az ötös skála alkalmazásával), az egyes kérdésekre érkezett válaszok megoszlását (5-ösök, 4-esek, stb. száma, a választ nem adó értékelők száma), valamint kérdésenként a beérkezett értékek szórását. Az egyes kérdésekre érkező válaszok átlageredményének értelmezése nyilvánvalóan nem jelent problémát. Az 1-5 pont közötti értékek pontszámainak megoszlása és az egyes értékelések előfordulási száma rávilágít a kérdést illetően a válaszadók egységeshez közeli vagy éppen megosztott véleményére. Ezt a paramétert mutatja be az egyes kérdésekre adott szórás is, amely 0-hoz közeli vagy néhány tizedes értéket mutat a viszonylag egységes értékeléskor, és 1-hez közeli vagy akár még nagyobb értéket abban az esetben, ha a válaszadók véleménye erőteljesen különbözik a kérdés megítélésében. Fontos tényező az egyes kérdésekre érkezett 0 értékelések száma, amely nem számít be a kérdésre adott eredmények átlagába és szórásába sem. A 0-pontos válasz azt jelenti, hogy a válaszadónak nincs információja az adott kérdésben, vagy nem kíván véleményt nyilvánítani. Tekintettel arra, hogy a kérdőívekben kivétel nélkül olyan kérdések szerepelnek, amelyekről az adott intézményben foglalkoztatott összes pedagógusnak információja kell, hogy legyen, a 0 pontos válaszoknak elenyészően alacsony számban kell megjelenniük. Amennyiben nem ez a helyzet, annak okait a tanfelügyeleti eljárásban érdemes megvizsgálni.

Az intézményi tanfelügyeletet végzők szakértőknek mindkét kérdőív-típus (a pedagógusok, illetőleg a szülők által kitöltött kérdőívek) esetében át kell tekinteniük az egyes kérdésekre adott átlagos értékeket, az értékelések megoszlását és az eredmények szórását is. A tapasztalati adatok értékelési eljárása, azoknak a jegyzőkönyvben vagy az értékelőlapon való megjelenése a továbbiakban attól függ, hogy milyenek az eredmények.

Ha például a pedagógus kérdőívek kérdéseire adott átlagok jellemzően meghaladják a 4,0-t, akkor eredményes következtetésekre juthatnak a szakértők azzal a módszerrel, hogy kiválasztják a 4,5 feletti pontszámmal értékelt kiemelkedő területeket, valamint a 3,8 vagy az alatti értékeléshez tartozó kérdéseket. Ezzel a módszerrel jól meghatározható, hogy a nevelőtestület álláspontja szerint melyek az iskola nevelőmunkájának, vezetési módszereinek leginkább elfogadott, legeredményesebb területei, illetőleg mely területek kaptak az átlagostól jelentősen gyengébb átlagpontszámokat. Az értékelés során figyelemmel kell lenni azokra a kérdésekre is, amelyek a szokásosnál nagyobb mértékű szórást mutatnak, a szakértői véleményben ennek vélhető okaira is érdemes kitérni.

Ha azonban egy konkrét vizsgálatban a tanfelügyelők azt látják, hogy a kérdőívekre adott válaszok többsége 4,8-5,0 közötti eredményt mutat, akkor joggal feltételezhető, hogy a válaszadók nem vették komolyan az értékelési feladataikat. Ettől még több problémát okoz az a szervezeti magatartás, amikor az értékelés megelőzően „felhívják a figyelmet” a pozitív értékelés fontosságára. Ezt a mentalitást úgy lehet észrevenni, hogy ha a tanfelügyeleti ellenőrzés egyéb munkafázisaiban a kérdőíves felmérések eredményével össze nem csengő tapasztalatok kerülnek napvilágra.

A szülői kérdőívezés eredményeinek áttekintésekor ugyancsak a korábban leírt szempontok szerint kell eljárnunk a tanfelügyelet során. A szülői kérdőívek kevesebb kérdést tartalmaznak, és kivétel nélkül a szülők döntő többsége által megérthető és megválaszolható, az intézmény nevelőmunkáját és eredményességét vizsgáló kérdéseket tartalmaznak. A szülői kérdőívek esetében nagyobb a valószínűsége a nagyobb átlagértékek megjelenésének, mert a szülői kérdőívek többsége az iskolai munka eredményességére, az iskola kommunikációs módszereire irányítja a figyelmet. Az egyes kérdések esetében a szülői kérdőíveknél esetenként jelentkező határozottan nagy szórás arra utalhat, hogy a szülők nem gondolták át a kérdésre adott választ vagy nem értették meg a kérdést.

Az intézményi önértékelési folyamatban felvett kérdőívek eredményei – mint az eddigiekben láttuk – bekerülnek az intézményi tanfelügyeleti ellenőrzés vizsgálati anyagába. Ezért az intézményi tanfelügyelet során a tanfelügyeleti jegyzőkönyv lényeges és különálló pontjaként kell tekintenünk a pedagógusok, illetve a szülők által kitöltött önértékelési kérdőívek tapasztalatainak összegzésére, a fontos tapasztalatok kiemelésére, a középszerű értékelésben érintett területek megnevezésére és további vizsgálatára.

Az intézményi önértékelés folyamatában a pedagógusok az intézmény pedagógiai munkáját, valamint az intézményvezető tevékenységét értékelik egy 30 kérdésből álló digitális kérdőív alapján. A 30 kérdés közül 17 kérdés foglalkozik az iskolában folyó nevelő és oktató tevékenység értékelésével, és 13 kérdés az intézményvezető és az intézményvezetés munkálkodásának hatékonyságával. Az önértékelési kézikönyvekben nem szerepel olyan tételes előírás, amely meghatározná, hogy az intézményi önértékelési folyamatban hány pedagógusnak kell kitöltenie a kérdőívet. Nyilvánvalónak gondoljuk azonban, hogy egy az intézményben ötévenként sorra kerülő, a szervezet egészének működését vizsgáló belső ellenőrzési eljárás során az iskola egyetlen pedagógusától sem célszerű megtagadni az értékelési folyamatban való részvétel lehetőségét. Ez praktikusan azt jelenti, hogy az önértékelési és tanfelügyeleti eljárást komolyan vevő, attól eredményeket elváró szervezet minden pedagógus számára biztosítja a kérdőíves értékelés lehetőségét, vagy akár minden pedagógustól elvárja a körültekintő értékelést. A 20-30 főnél kisebb tantestületekben, óvodai szervezetekben feltétlenül célszerű minden pedagógus bevonása a kérdőíves értékelésbe, a nagyobb nevelőtestületekben is minimálisan a pedagóguslétszám felétől célszerű beszerezni az értékelést. Tekintettel arra, hogy a digitális formában kitöltött kérdőívek kezelése, értékelése nem igényel többlet feladatokat, a minél nagyobb létszámban kitöltött kérőívek – amennyiben azokat a pedagógusok felelősségük tudatában töltik ki – hozzájárulnak ahhoz, hogy minél pontosabb és árnyaltabb kép szülessen az intézmény általános tevékenységéről. Az intézményi önértékelési folyamatban alkalmazandó, a pedagógusok által kitöltendő digitális kérdőívet az önértékelési kézikönyvek 5. sz. melléklete tartalmazza. Ezek változatlan formában történő alkalmazása kötelező, tehát nincs mód bizonyos kérdések kihagyására, egyes kérdések átalakítására vagy újabb kérdések beemelésére.

A szülői kérdőívben szereplő 18 kérdésnek hozzávetőleg egyharmada foglalkozik az oktatás körülményeivel és eredményességével, másik harmada az intézmény működésével és kapcsolattartási funkcióinak érvényesítésével, maradéka pedig a tanulók viselkedésével, kulturáltságával, az intézmény elismertségével. A szülői kérdőív kitöltőinek számára vonatkozóan az önértékelési és a tanfelügyeleti kézikönyvek szintén nem tartalmaznak rendelkezést. Nyilvánvalónak látszik azonban az, hogy már egy százfős tanulólétszámot elérő iskola esetében sem célszerű – sőt talán nem is lehetséges – minden szülő véleményének kérdőíves beszerzése. Javaslatként és tanácsként meg lehet azonban fogalmazni, hogy a válaszadásra felkért szülőknek nagyjából arányosan le kell fedniük az iskola összes osztályát. Minimális kérdőívezési létszámnak kell tekintenünk a 30 főt, mert az ettől kisebb számú válaszadó esetében erőteljes szórásra számíthatunk, illetőleg a kapott átlagértékek nem lesznek megfelelően hitelesek. A válaszadásra felkért szülőket úgy érdemes kiválasztani, hogy reprezentálják az iskola összetételét. Figyelmet kell azonban arra is fordítanunk, hogy az erőteljesen aluliskolázott szülői rétegeket – lehetőség szerint – ne vonjuk be a kérdőíves felmérésbe, mert a kérdések értelmezése vagy félreértése adott esetben problémát jelenthet a vizsgálat eredményeinek értelmezhetőségében. Ha a tanulók szociokulturális háttere miatt csak ilyen szülőket tudunk megszólítani, akkor eredményes lehet az a módszer, hogy egy adott időpontban behívjuk az intézménybe a válaszadásra felkért szülőket, a kérdéseket egyenként felolvassuk, majd értelmezzük, és felkérjük őket a megfelelő válasz bejelölésére. A szülői kérdőívezés esetén nagyon gyakran célravezetőbb a kérdőív papír alapon történő kitöltetése, majd ezt követően az informatikai rendszerbe történő bevitele. Javasoljuk, hogy ebben az esetben a papír kérdőíveket a tanfelügyeleti ellenőrzés lezárásáig őrizzük meg.

Végezetül foglalkozzunk azzal a gyakorlati problémával, hogy a pedagógusok és szülők kérdőíves felmérésének eredményei közül mely megállapításokat érdemes beemelni a tanfelügyeleti ellenőrzés megállapításai közé. Egészen biztosan mondhatjuk azt, hogy nem érdemes a két kérdőívtípus összesen 48 kérdésére adott válaszok összes átlagát, eloszlását, szórását ismertetnünk, mert ez a tanfelügyeleti jelentést értelmező olvasó számára csak megnehezíti a következtetések levonását. Azt javasolhatjuk tehát, hogy mindkét csoport kérdőívéből válasszuk ki a kiemelkedően jó eredményt hozó erősségeket, valamint a legkevésbé eredményes területeket, és ezeket tematikusan csoportosítva csupán a kapott átlageredmény egy tizedesre történő kerekítésével jellemezve emeljük be a jegyzőkönyvekbe.

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Kirándulás_a_Bükkben_2016