Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az intézményi önértékelés kérdőíveinek beemelése a vezetői tanfelügyeletbe

2017.12.12

Az intézményi önértékelés kérdőíves felméréseinek beemelése a vezetői tanfelügyeletbe

Ez a cikk a Raabe Klett Kiadó 2019 januárjában megjelenő, a vezetői tanfelügyeleti ellenőrzésről  Bózsvári József kollégával közösen írt kis kötetünk egyik fejezeteként fog megjelenni.

Amint azt írásunk több részében hangsúlyoztuk, minden tanfelügyeleti eljárásnak kötelező előzményét képezi az ellenőrzés alá vont pedagógus önértékelési folyamatának lebonyolítása és befejezése, így a vezetői tanfelügyeleti ellenőrzés is a vezető intézményi szintű önértékelésének eredményeiből indul ki. Cikkünk 3. és 4. fejezetében arról értekeztünk, hogy a vezetők tanfelügyeleti ellenőrzési eljárása során hogyan kell, hogyan célszerű beemelni a vizsgálatba a vezető intézményi önértékelésének vizsgálati anyagát, így a dokumentumelemzést, az önértékelési folyamatban készült interjúkat. A szóban forgó fejezetben csupán röviden írtunk arról, hogy a tanfelügyeleti eljárás az intézményi önértékelési folyamat során készült kérdőívek eredményeit is felhasználja. Az önértékelés során elvégzett kérdőíves felméréseknek azonban annyi buktatója van, és a kérdőívezés eredményeinek áttekintése után annyi problémával találják szembe magukat úgy az önértékelést végző pedagógusok, mint a tanfelügyelők, hogy célszerűnek tartottuk külön fejezetben tárgyalni az önértékelési kérdőívek tanfelügyeletbe történő beemelésének problémáját.

Arról is tettünk már említést, hogy a tanfelügyeleti ellenőrzés munkafolyamata annyiban jelentősen eltér az intézményi önértékelésben előírt szabályoktól, hogy a tanfelügyeleti ellenőrzés során már nincs mód sem a pedagógus munkatársak, sem a szülők, sem pedig (középiskolában) a tanulók kérdőíves felmérésének elvégzésére. Ezen túlmenően az is tény, hogy a tanfelügyelők a vezető tanfelügyeleti ellenőrzése során nem találkoznak sem az intézmény pedagógusaival, sem a szülőkkel, még kevésbé az iskola tanulóival, így véleményüket közvetlenül nem tudják a tanfelügyeleti ellenőrzés folyamatába beépíteni.

Mégis van azonban némi lehetőség arra, hogy a kérdőíves felmérések eredményei beépüljenek a tanfelügyeleti vizsgálatba, mert a tanfelügyelők az informatikai felületen látják az ellenőrzött vezető saját magára vonatkozó kérdőíves felmérésének eredményeit. A 2015/16-os tanévben lefolytatott tanfelügyeleti eljárások alkalmával a tanfelügyeletet végző szakértők az informatikai felületen még láthatták az önértékelés során keletkezett (munkatársi, szülői, esetleg tanulói) kérdőívek eredményeit, az egyes kérdésekre érkezett válaszok átlagát és szórását, de az ezt követő tanévben – meglehetősen érthetetlen okok miatt – az informatikai felületen már nem találhatják meg a kérdőívezés eredményeit. Az Oktatási Hivatal útmutatása úgy szól, hogy a tanfelügyeleti ellenőrzést végző szakértők a helyszínen tekinthetik meg a kérdőíves felmérések eredményeit, és ezt követően emelhetik be az ott szerzett tapasztalatokat a tanfelügyeleti jegyzőkönyvekbe.

A jogszabályok csupán annyiban határozzák meg a kérdőíves felmérések munkafolyamatát, hogy kötelező elvárásként fogalmazzák meg az önértékelésben született kérdőívek eredményeinek felhasználását. A részletes kérdőívezési szabályokat a tanfelügyeleti kézikönyvek tartalmazzák. Ezek első változatában az értékelt pedagógus saját magáról szóló kérdőíves tesztje mellett kötelezővé tették a pedagógus munkatársak, a szülői kör, továbbá középiskolában a tanulók kérdőíves felmérésének elkészítését és beemelését. Ennek következtében a kérdőívek kitöltetése, regisztrálása rendkívül sok energiát követelt az önértékelést szervező vezetőktől és pedagógusoktól, így az önértékelési kézikönyvek második változata rendkívül sok könnyítést vezetett be a kérdőíves felmérések rendszerében.

A 2016. évi önértékelési folyamat során végzett vizsgálatokban a kérdőíves felmérések szabályai az alábbiak szerint egyszerűsödtek:

  • továbbra is kötelező az önértékelésre kijelölt pedagógus számára a saját magát értékelő digitális kérdőív kitöltése,
  • továbbra is kötelező a pedagógus munkatársak kérdőíves felmérése, de már elegendő, ha csupán két pedagógus tölti ki a kérdőívet, egyiküket az ellenőrzött pedagógus, másikukat az intézmény vezetője kéri föl,
    • ha az intézményben kettőnél több pedagógus kérdőíves véleményét kívánják beemelni a vizsgálatba, akkor páros számú pedagógust kell ezzel megbízni, akiknek felét az önértékelt pedagógus, másik felét az önértékelést irányító vezető kéri föl,
  • a pedagógusok (nem a vezetők!) kérdőíves önértékelésekor a szülői kör kérdőíves véleményének beszerzése már kizárólag akkor kötelező, ha azt a szülői szervezet azt írásban külön kérte,
  • az önértékelés folyamatában a középiskolákban a tanulók kérdőíves véleményeztetése szintén csak akkor szükséges, ha azt a diákönkormányzat írásban külön kérte.

A tanfelügyelettel és az önértékelési feladatokkal és a minősítési rendszer szerteágazó működtetési kötelezettségével küzdő túlterhelt intézményvezetők, önértékelési csoportok és pedagógusok persze (teljesen érthetően) a feladatok minimalizálása mellett döntöttek, ezért szinte minden tanfelügyeleti ellenőrzés során azzal találkoznak a szakértők, hogy az önértékelési folyamatban lebonyolított kérdőívkitöltési folyamat során mindössze három kérdőív keletkezett az iskolában vagy óvodában: egyet az önértékelt pedagógus vagy vezető, kettőt pedig az általuk fölkért pedagógustársak töltöttek ki. A pedagógusok önértékelési folyamatában a szülői és a tanulói kérdőívek kitöltése jellemzően teljes mértékben elmaradt.

Több intézményvezetői és pedagógus tanfelügyelet kérdőíves eredményeit áttekintve azt tapasztaltuk, hogy a mindösszesen három kérdőív eredményei teljes mértékben értékelhetetlenek. A pedagógusok és intézményvezetők ugyanis – talán teljes mértékben érthető módon – úgy vélekednek, hogy ha bármiben hiányosságot vagy fejleszthető motívumot találnak majd a szakértők, azért maguk dolgozzanak meg, azokat maguk találják meg. Önmaguk kérdőíves értékelésekor tehát a pedagógusok szinte kivétel nélkül minden kérdésre a maximális 5 pontot adják maguknak, továbbá a 40 kérdésből jellemzően egy vagy két esetben „csak” 4 pontra értékelik magukat. Ennek az önértékelésnek az eredménye az ötös skálán jellemzően 4,95. Általában valóban jók ugyan a magyar pedagógusok, de a jellemzően 99%-os önértékelési teszteredmény azért némileg mégiscsak túlzásnak tekinthető, ezért a pedagógusok önértékelési tesztje általában nem ad érdemi adatot a tanfelügyeleti vizsgálathoz.

A kérdőíves értékelésre felkért jellemzően két pedagógus kolléga személyével mind az ellenőrzés alá vont pedagógus mind pedig az intézményvezető tisztában van, így az anonimitás egyáltalán nem biztosítható. Az is vitathatatlan tény, hogy az értékelő pedagógus munkatársak világosan tisztában vannak azzal, hogy az esetleg kedvezőtlen eredményeket hozó őszinte kérdőíves pontozás tényéről pedagógus kollégájuk előbb-utóbb tudomást szerez. Ezért a munkatársi kérdőívek ismét csak fals eredményeket szolgáltatnak a tanfelügyeleti vizsgálat számára, a pedagógust értékelő két munkatársi kérdőív átlaga jellemzően ismét 4,9 pont, azaz 98% felett van.

Az intézményekben folyó önértékelési munka folyamán persze van arra lehetőség, hogy a pedagógus munkatársak anonimitását biztosítsuk, továbbá a minimális kettőnél jóval több pedagógus kolléga számára nyíljon meg pedagógustársuk őszinte és korrekt értékelési lehetősége, ehhez azonban értékelt pedagógusonként minimálisan tíz pedagógus munkatárs kérdőíves bevonása szükséges. Az általam irányított gimnázium intézményértékelési gyakorlatában két éve minden önértékelésben résztvevő kollégát tíz-tíz pedagógus munkatársa értékel, az átlagos eredmények (igényes és jó tantestületünk ellenére) nem is 4,9 felett vannak, hanem inkább 4,4 körül. Az egyes pedagógusok értékelése során elért átlagok pedig jellemzően 4,0 és 4,8 között szóródnak.

Azt tapasztaljuk, hogy a pedagógus kérdőívek informatikai felületről történő elérése is tipikus problémát jelent. Az alkalmazni kívánt kérdőívek számát az adatgyűjtési feladatokkal felruházott önértékelési csoporttag pedagógus tudja beállítani az alábbi felületen.

Az adatgyűjtési feladatokkal az informatikai felületen felruházott pedagógus az informatikai felület „Önértékelési és pedagógiai-szakmai ellenőrzési feladatok elvégzése” menüben a „Bizottság” almenüből jelentkezhet föl „Folyamatszereplő”-ként (jobb felső sarok). Azon pedagógus nevénél, akinél adatgyűjtő feladatokat lát el, megtalálja a „Részletek” feliratra kattintva a kérdőívezésre vonatkozó információkat, a kiadott kérdőívek számát és kitöltöttségi állapotát. (A kérdőívek kitöltésére rendelkezésre álló kilenc nap elteltével a „Megnyitás” menüben az intézményvezetői jogosultsággal fellépő személy itt tekintheti át majd a kérdőívek eredményeit.)

Az adatgyűjtői jogosultsággal fellépő pedagógus folyamatszereplőként itt, a „Részletek” mellett jobbról megjelenő „Hozzáadás” fülön állíthatja be a rendszerben az alkalmazott kérdőívek számát. Szükség esetén a kérdőívezési folyamat időtartama alatt itt adhat hozzá további kérdőíveket a vizsgálathoz. Amint látjuk, a konkrét példában a pedagógus rendben kitöltötte a hozzá rendelt egyetlen önértékelő kérdőívet, továbbá tíz pedagógus kapott felkérést pedagógustársuk digitális kérdőíves értékelésére, ők mindannyian rendben kitöltötték a kérdőívet. A szülőket és a tanulókat nem kértük föl a kérdőíves értékelésben történő részvételre.

Személyenként áttekintve a pedagógusok által elért eredményeket azt állapíthattam meg, hogy a kollégák által adott átlagos értékelésekkel nagyjából egyetértek annak ellenére is, hogy a pontozás láthatóan „jóindulatú”, alapvetően azonban reális. Fontosnak tartom azt, hogy a tanév végi beszámoló alkalmával az intézmény vezetője részletesen számoljon be a tanév önértékelési feladatainak helyzetéről, beszéljen az eredményekről, külön térjen ki a pedagógus munkatársak és az intézmény vezetője, valamint az egyéb vezetők kérdőíves értékelésének eredményeire. Természetesen nem lehet szó arról, hogy az egyes pedagógusok által kapott átlageredményeket és az eredmények szórását név szerint ismertessük, de a mérési eredmények eloszlásának megismertetése, a tapasztalatok és kérések megfogalmazása sokat javíthat a következő tanév intézményi önértékelési munkájának színvonalán ugyanúgy, mint a pedagógus munkatársak tesztelési szokásain.

A kérdőívezés első évében – 2015-ben – jómagam kipróbáltam az ideális eljárást is, mely szerint a pedagógus saját önértékelő kérdőíve mellett az értékelésére felkért 10 pedagógus is töltött ki kérdőívet (ezt a gyakorlatot azóta is megtartottam), sőt 15 szülőt és 18 gimnazistát is fölkértem a kollégák kérdőíves értékelésére. A pedagógusok értékelése – amint néhány bekezdéssel korábban leírtam – kicsit jóindulatú volt, de alapvetően megfelelt a realitásoknak és a valóságnak. A szülői kérdőívek túlságosan jó eredményeket mutattak, és meglehetősen erős szórást mutattak egy-egy kérdésre adott válaszban, ami azt tükrözte, hogy a válaszadó szülők talán tisztában vannak azzal, hogy gyermekük melyik pedagógusát is értékelik, de az egyes kérdésekre adott konkrét értékelések mintha kicsit találgatás ízűek lettek volna. A legjobban hasznosítható eredményeket viszonylag szigorú, de azért alapvetően jó eredményekkel, viszonylag kis kérdésenkénti szórással a tanulók adták. Ez annak köszönhető, hogy tisztában voltak tanáraik személyével, pedagógiai értékükkel, továbbá a tinédzserekre jellemző kendőzetlen – de felelősségteljes – őszinteséggel végezték el a tesztek kitöltését. Ugyanakkor ez volt a kérdőíves kitöltés időben és energiában leghatékonyabb módszere, mert a különböző osztályokba járó diákokat egyik szünetben az informatikateremben leültettük, eléjük tettük a kitöltendő digitális kérdőívet, és öt percen belül mind a 18 online kérdőív eredménye a rendszerben volt.

A 2015. évi tanfelügyeleti ellenőrzések során a tanfelügyelők a kérdőívezési folyamat lezárását követően, a tanfelügyelet helyszíni ellenőrzését megelőző 15. naptól az informatikai felületen ráláttak a kérdőívek eredményeire, így a tanfelügyeleti látogatás időpontjára tisztában lehettek az adott pedagógus kérdőíves értékelésének eredményeivel. Aztán a 2016-os egyszerűsítő szabályok maguk után vonták a kérdőívek számának háromra csökkenését, és a már említett nehezen értékelhető eredmények jelentkezését. Innentől kezdve a tanfelügyelők már nem láthatják az informatikai felületen a kérdőíves felmérések eredményét. Azok eredményeiről a helyszínen kaphatnak információkat, illetve megtekinthetik a kérdőíves felmérésekben föltett kérdésekre adott válaszok átlageredményeit és szórását. Az informatikai felület nyilvánvalóan persze jelenleg is képes lenne arra, hogy a kérdőívek eredményeit már jóval a tanfelügyeleti vizsgálat előtt láthatóvá tegye a tanfelügyelők számára, de – bizonyára – az eredmények vitatható értéke motiválta arra a Hivatalt, hogy csak a tanfelügyelők kizárólag a helyszíni vizsgálat során szembesüljenek a kérdőíves felmérések eredményeivel.

Az intézményi önértékelések alkalmával készült kérdőíves felmérések esetében azonban külön hangsúlyt kell helyeznünk a vezetői tanfelügyeleti ellenőrzést megelőző intézményi önértékelések kérdőíves felméréseire. Az önértékelési kézikönyv ugyan az intézményvezetők esetében is megelégszik két pedagógus munkatárs kérőíves megkérdezésével, de – vezetőként – ezt komoly hibának tartom. Úgy vélem, hogy az intézményvezető tanfelügyeleti vizsgálatát megelőző intézményi kérdőíves felmérés lehetőségét az egész nevelőtestület számára biztosítani kell, legföljebb az igen nagy (mondjuk 100 fő feletti) létszámú tantestületekben tennék kivételt. Fontosnak tartom tehát, hogy a vezető értékelésekor minden pedagógusnak lehetősége legyen vezetőjének kérdőíves értékelésére, illetve minél több pedagógus munkatárs megkérdezését követően szülessenek meg a kérdőívezés eredményei.

Most pedig el kell oszlatnunk egy igen gyakori félreértést, amely a vezetők kérdőíves felmérésével kapcsolatos. Az intézményi önértékelési folyamatban a vezetők kérdőíves felmérésekor nem érvényesek a pedagógusok esetében 2016-ban bevezetett könnyítések, mely szerint a szülői közösség kérdőíves megkérdezése nem kötelező. Amíg a pedagógusok intézményi önértékelési folyamatában az önértékelési kézikönyvek 4.3.1.2 fejezetében (pl. az általános iskolai és a gimnáziumi kézikönyv 32. oldalán) foglaltak szerint a szülői szervezet bevonása csak annak írásos bejelentkezése esetén kötelező, a vezetői kérdőíves önértékelésnél az önértékelési kézikönyvek 47. oldala világosan úgy rendelkezik, hogy a nevelőtestület és a szülői közösség kérdőíves felmérésének eredményeit vizsgálnia kell az önértékelésnek (és ezt követően a tanfelügyeletnek). Idézzük az önértékelési kézikönyvet szó szerint.

Kérdőíves felmérés

  • Vezetői önértékelő kérdőív (5. számú melléklet)
  • Nevelőtestületi kérdőív a vezető önértékelésének keretében (6. számú melléklet: A pedagógusok elégedettségét mérő kérdőív)
  • Szülői kérdőív a vezető önértékelésének keretében (7. számú melléklet: A szülők elégedettségét mérő kérdőív)

Idézzük a tanfelügyeleti kézikönyv erre vonatkozó rendelkezését is (általános iskolai kézikönyv 50. oldal):

Az előző intézményi önértékelés vezetőre vonatkozó kérdőíves felmérésének eredményei, amelyekbe a szakértők kérésére a tanfelügyeleti látogatás napján az intézményvezető köteles biztosítani a betekintést:

  • Önértékelő kérdőív
  • Szülői kérdőív
  • Nevelőtestületi kérdőív

Ugyanezen leírás szerint amíg a pedagógusok intézményi önértékelésében elegendő két pedagógus munkatárs véleményének kérdőíves beszerzése (ld. az általános iskolai és a gimnázium kézikönyv 32., illetve 33. oldalán), addig a vezető kérdőíves értékelésekor nem szerepel ilyen könnyítés, hanem a nevelőtestület véleményének beszerzéséről értekezik a dokumentum. A középiskolában a diákok pedagógusokra vonatkozó kérdőíves felmérésének lehetőségét a kézikönyv a már kifejtett módon tartalmazza, de a vezető kérdőíves felmérését már nem, erre tehát nincs lehetőség.

A vezetők kérdőíves értékeléséhez azonban hozzá kell tennem, hogy az intézményvezetők számára az informatikai felület (és a kézikönyv) által feladott kérdések első fele valójában nem is a vizsgált vezető kvalitásait, munkájának színvonalát, kapcsolattartását, menedzseri tevékenységét értékeli, hanem inkább az intézmény jellemzőit. Annyiban persze igazat adok a kérdőív szerkesztőinek, hogy az intézmény értékei vagy azok hiánya az intézményvezető (tagintézmény-vezető, intézményegység-vezető) tevékenységével erőteljesen összefügg, azonban ezeket a kérdéseket mégis inkább az intézmény értékelési folyamatában tartanám helyénvalónak.

Néhány kérdés az intézményvezetők kérdőíves felméréséből, amelyek nem a vezetőt, hanem az intézményt értékeltetik:

  • Az intézmény nevelő-oktató munkája a pedagógiai program alapelveinek megfelelő napi pedagógiai gyakorlatot tükrözi.
  • A pedagógusok a tanulók érdeklődését felkeltő tanítási módszereket alkalmaznak.
  • A tanulók tantárgyi ellenőrzése rendszeres, tervezett és összehangolt.
  • A tanulók tantárgyi értékelése egyértelmű követelmények és szempontok szerint történik, amelyet minden pedagógus betart.
  • A tanulók megfelelő visszajelzést kapnak az értékelések eredményeiről, dolgozataikat a tanárok megadott időn belül kijavítják.
  • Az intézményben folyó nevelő-oktató munka segíti a tanulókat, hogy felfedezzék és kibontakoztassák egyéni képességeiket.
  • A felzárkóztatás kiemelt feladat az intézményben, a lemaradó tanulók tervszerűen és rendszeresen kapnak segítséget.
  • Az intézmény lehetőséget teremt a tehetség kibontakoztatására.
  • Az intézményben fontos szerepe van a közösségi nevelésnek. A diákcsoportokat együttműködés és előítélet-mentesség jellemzi.
  • A nevelés és oktatás személyre szóló: a pedagógusok ismerik a tanulókat, testi és szellemi képességeiket, törődnek értelmi, érzelmi fejlődésükkel.
  • Az intézmény tanórán kívüli tevékenységet szervez a tanulók számára (szakkörök, programok stb.).
  • Az intézmény hangsúlyt fektet a tanulók környezettudatos nevelésére.
  • Az intézmény hangsúlyt fektet az egészséges életmódra való nevelésre, rendszeres mozgásra, sportolásra (sportkörök, versenyek stb.).
  • Az intézmény hangsúlyt fektet a nemzeti hagyományok megismertetésére, a magyarságtudat, a hazaszeretet alakítására.
  • Az intézményben a tanulók megismerik az erkölcsi normákat, képessé válnak arra, hogy tudatosan vállalt értékrend szerint alakítsák életüket.
  • Az intézményben a diákoknak lehetőségük van arra, hogy bekapcsolódjanak az őket érintő döntések előkészítésébe, véleményt nyilvánítsanak, és változásokat kezdeményezzenek.

Néhány kérdés az intézményvezetők kérdőíves felméréséből, amelyek valóban a vezető szakmai kvalitásait értékeltetik:

  • Az intézményvezető jelenléte meghatározó az intézményben.
  • A vezető egyértelműen fogalmazza meg elvárásait, és egyértelműen határozza meg a nevelőtestület feladatait, miközben törekszik az egyenletes terhelés megvalósítására.
  • Az intézményvezető fontosnak tartja a pedagógusok szakmai fejlődését: ezt segíti feladatmegbízásokkal, a célzott belső és külső továbbképzésekkel.
  • Az intézményvezető hangsúlyt fektet a nevelőtestületen belül az etikus pedagógus-magatartás betartatására.
  • Az intézményvezetés ellenőrző-értékelő tevékenysége folyamatos.
  • Az intézményvezetés visszajelzést ad a pedagógusoknak munkájukkal kapcsolatban; a visszajelzés és az értékelés korrekt, tényeken alapul.
  • Az intézményen belüli információáramlás kétirányú, a testület tagjai időben megkapják a munkájukhoz szükséges információkat.
  • A vezető fontosnak tartja, elősegíti és igénybe veszi a pedagógusok szakmai együttműködését.
  • A vezető igényli a véleményeket, támogatja a jó ötleteket.
  • Az intézményben a pedagógiai-szakmai munka zavartalan végzéséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak.
  • Az intézményben tervszerűen és hatékonyan működnek a szakmai munkaközösségek.

Végezetül arról kell értekeznünk, hogy mi történik abban az esetben, ha az intézményi önértékelési folyamatban – technikai vagy időgazdálkodási problémák miatt – a vizsgált vezető vagy pedagógus egyetlen kérdőíves felmérésének eredménye sem került föl az informatikai rendszerbe. A kérdőíves felmérések eredményeit a tanfelügyelők ilyenkor is figyelembe vehetik úgy, hogy az intézmény vezetése rendelkezésükre bocsátja a nyilvánvalóan papír alapon kitöltött kérdőíveket vagy az azok eredményeiből készített Excel-táblázat adatait.

Mivel az általam vezetett gimnáziumban a szülői szervezet nem kérte a kérdőíves felmérésben történő részvétel lehetőségét, a szülői kérdőívek kitöltésének lehetőségét a pedagógusok véleményezésekor nem alkalmazzuk. Ennek egyik oka az, hogy nagyon nehézkesen működik a kérdőívek online megküldésének és a kérdőívek „behajtásának” módszere, ezét nagyon sok energiát igényelne. A tanulók számára – a pozitív tapasztalatok nyomán – határozottan javasoltam, hogy jelezzék kérésüket tanáraik kérdőíves értékelésében történő közreműködésük iránt, de nem kaptam ilyen kérést, ezért a diákok kérdőívezése sem része pedagógusaink értékelésének. A vezetői önértékelési folyamatban azonban – a korábban e fejezetben leírtak szerint – minden pedagógus lehetőséget kap az intézményvezető kérdőíves véleményezésére, hiszen a kézikönyv a nevelőtestület véleményének beszerzéséről beszél.

Összegezve a tapasztalatokat és a javaslatokat az alábbiakat fogalmazhatjuk meg. Az intézményekben folytatott vezetői és pedagógus önértékelések során kötelező a vizsgálat alá vont pedagógusok kérdőíves értékelése. Az országban tipikusnak tekinthető az az állapot, hogy a pedagógus saját magát értékelő online kérdőíve mellett csupán két pedagógustárs kérdőíves megkérdezését emelik be az önértékelési folyamatba. Ez a gyakorlat a kis minta és az átláthatóság miatt a gyakorlatban értékelhetetlen kérdőíves eredményeket hoz, ezeket ezért érdemben nem tudja felhasználni a tanfelügyelet. A szülők kérdőíves értékelése szakmailag is igen nehézkes lenne, mert a szülők döntő többsége nem rendelkezik a kérdőíveknek megfelelő mélységű információkkal az értékelt pedagógusokról. A középiskolás diákok bevonása életkoruknál és tapasztalataiknál fogva a rendszer talán legjobban hasznosítható elemét adná, de – az intézmények túlterheltsége miatt – a diákok körét jellemzően egyáltalán nem vonják be a pedagógusok és a vezetők kérdőíves értékelési folyamatába.

A vezetők intézményi önértékelési folyamatában azonban nem néhány pedagógus, hanem lehetőleg az intézmény minden pedagógusának kérdőíves véleményezési lehetőséget kell kapnia, ahogyan a szülői kör kérdőíves megkérdezése is kötelező. Az intézményvezető kérdőíves felmérésekor azonban a diákok véleményének beemelésére középiskolában sincs lehetőség.

 

A mappában található képek előnézete Színezd újra