Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kalandjaim az intézményi önértékeléssel

2017.04.23

Kalandjaim az intézményi önértékeléssel…

Szeretem a kihívásokat. Jó, ha vannak az ember körül új feladatok, amelyeknek meg kell felelnie. Szeretem az ezerféle szoftvert is, amelyek mindig más és más kalandokra hívnak az informatika világába. Még a jelszavakat is – úgy ahogy – szeretem, bár szívesebben venném, ha ujjlenyomatommal, írisz-képemmel, arcom azonosításával léphetnék már be a különféle felületekre. Ilyenformán az intézményi önértékelést mint új kalandot is szeretnem kellett. Vagy inkább kellett volna? A következő oldalakon elmesélem azt, hogyan találkoztam a közoktatás erdejében az intézményi önértékeléssel, hogyan ijesztgettük egymást kölcsönösen halálra…

A mese 2015 őszén kezdődött, amikor barátságos langymeleg négyszögletű kerek erdőnkbe betoppant az intézményi önértékelés. Nem volt váratlan az érkezése, a minősítési és a tanfelügyeleti rendszer belépése már előre jelezte megjelenését. Annak rendje-módja szerint értelmezőleg elolvastuk a jogszabályokat, amennyire az lehetséges (és amennyire érdemes) átolvastuk az önértékelési kézikönyv első változatát, majd szembesültünk a királyi udvar elvárásával: a birodalom minden pedagógusát kétéves gyakorisággal önértékelnünk kell, pontosabban nekik önmagukat – de nem nélkülünk! Na és akkor? Hány pedagógust jelent ez? Mennyi munkát kell erre fordítani? Becsüljük meg nyomban! Jogszabálytisztelő polgárként üljünk tehát hűséges számítógépünk elé, és készítsük el azonnal intézményünk első (de korántsem utolsó) éves önértékelési tervét – szokásunkhoz híven a lehető legegyszerűbben, megfelelően elosztva a feladatokat, meghatározva a hatásköröket, kijelölve az önértékelésben részesülő minden második pedagógust, másik felét pedig felkérve, hogy közreműködjék társai önértékelésében! Ez így nagyon egyszerű konfigurációnak tűnt: kétévente váltogatják majd egymást amúgy unatkozó pedagógusaink, a páros években önértékelnek, a páratlanokban pedig önértékeltetnek! Mi sem egyszerűbb ennél!

Elkészült hát a páratlan önértékelési terv, így méltán megnyugodva olvashattam Madáchot:

„…a gép forog, az alkotó pihen,

évmilliókig eljár tengelyén,

míg egy kerékfogát ujitni kell.

Fel hát, világim véd-nemtői, fel,

Kezdjétek végtelen pályátokat.

Gyönyörködjem még egyszer bennetek,

mint elzúgtok lábaim alatt.”

Aztán jött az ősz, megjelentek a gyerekek az iskolában. Kérdem őket, mit zavarkodtok itt; épp elég munkánk van nélkületek is: a statisztika, a törvényességi ellenőrzés, az új jogszabályok, szabályzatok, a napi rutin. Majd megjelent a pedagógusaink minősítésével és tanfelügyeletével járó ezernyi feladat: az első tanévben – köszönhetően tanáraink túlmotiváltságának (?) 17 kolléga minősítésre vagy tanfelügyeletére került sor. Közben kikapcsolódásként vezető és más szakértő kollégáimmal egyszerű vándorként magunk is részt vettünk a minősítéssel és tanfelügyelettel kapcsolatos erdőjárásban. De – az elkészült fenomenális önértékelési terv elkészítése és példás kihirdetése ellenére – valahogy csak nem akart megindulni az önértékelési rendszer! És még mindig nem akartak elzúgni lábaim alatt!

Aztán nem tűrtem tovább: miféle népek vannak körülöttem, ha nem tudok érvényt szerezni a „kötelesség”-nek? Hát fussunk neki! Elolvasom még egyszer a 20/2012-es kedvenc regényemet: az önértékelés eredményeit az informatikai rendszerben kell rögzíteni! Értem. Az elmúlt hónapokban nagyon megkedveltem a Hivatal informatikai rendszerét, a ritka üzemzavaroktól eltekintve valóban barátságos kis jószág, jól el lehet vele molyolni a minősítés folyamatában, és nagyon megkedveltem a tanfelügyelet 63 oldalas jegyzőkönyvi mintáját is. De az intézményi önértékelés megindítására sehogyan sem találtam lehetőséget az informatikai rendszerben! Ezért hát tudomásul vettem, hogy ha el akarom kezdeni az önértékelési vigadalom megvalósítását, akkor jobb híján elő kell vennem a kockás papírt, jegyzeteket kell készítenem kollégáim pedagógiai kalandozásairól, és azokat jó nagy dossziékban (vagy éppen számítógépem winchesterén, netán a felhőkben) kell őrizgetnem, míg jobbra nem fordul az informatikai rendszer kedve! Megjegyzem, nekem már ott is gyanús volt, amikor az önértékelési kézikönyvekben kifogástalan részletességgel sok-sok oldalon keresztül kidolgozott, a pedagógusokra, az intézményvezetőkre és az intézményekre vonatkozóan elkészített követelményrendszert a kézikönyv utasításai szerint nekem – mint egyszerű vidéki igazgatónak – tovább kellett volna értelmeznem, mélyítenem, testre szabnom, további (?) követelményekkel kiegészítenem.

Aztán jött 2016 januárja, és az üdvösségről szóló híradás: a 20-as mesében a kétéves önértékelési gyakoriságot fel fogja váltani az ötéves gyakoriság. Hát, úgy látszik elég hamar kiderült, hogy paripánk kevés izzó parazsat vett magához, mert ez a gebe az önértékelési motiváció ellenére is képtelen a páros és páratlan években számára kiszabott üveghegyeken átrepülni. Vártunk tehát a további parázsadagolással, és láss csodát: nemhiába! Még egy újabb félév is alig telt el, 2016. augusztus 24-e meleg napján ki is hirdették az ötéves gyakoriságra történő áttérést. A rákövetkező tanévben tehát újra gomboltuk a vadászkabátot. Jó kis zakó, megérte átszabni!

Motivációm mint egy pályakezdő óvónőé, lendületem mint egy csörtető vaddisznóé, töltésem mint egy valódi Winchesteré, információm mint egy winchesteré: nekivágok hát immár második önértékelési tervünk elkészítéséhez, az ötéves, immár jóval barátságosabb dzsungelharc megindításának. A könnyed ötéves gyakoriságra tervezve, összes vezetői feladataimat gondosan és hiánytalanul másokra delegálva elkészítettem hát a dokumentumot, és elsütöttem a startpisztolyt: most aztán könyörtelenül megkezdjük a vadászatot! Keresem a lőszert, de csak nem találom. Összes zsebeimet átnézem: sehol semmi. Örömmel konstatálom hát, hogy megszűnt a nyomasztó kényszer annak eldöntésére, hogy mire lőjek!

De ismét jött az üde fuvallat, a Hivatal 2016 decemberében megírta, hogy másfél év után napokon belül megindul az önértékelést támogató informatikai szoftver, és nem is sok csúszással 2017. január 19-én – ahogyan a hírmondók közölték – el is indult a rendszer. Egyben – némi nem egészen váratlan meglepetésként – muníciót is kaptunk, mert a pedagógusokra, intézményvezetőkre és az intézményekre vonatkozó önértékelési követelményrendszert az informatikai szoftveren belül akár változtatás nélkül is el lehetett fogadni, sőt bizonyos indikátorokat törölni is lehetett, másokat pedig át lehetett fogalmazni. Ez nagyon kellett! Azt azért gyakorlott szoftveralkalmazóként sem merném állítani, hogy valami rém egyszerű dolog lett volna a követelményrendszer átalakítása, a szükséges dokumentumok feltöltése! Inkább úgy fogalmazhatnék, hogy nem nagyon láttam még ennél nehezebben áttekinthető rendszert.

Látom, ámuló szemekkel hallgatják mesémet, és már azt hiszik, közeledik a boldog vég: a királyfi visszatér a csatából, a halálra vált felsikoltó világszép nádszálkisasszonyt megitatja vízzel, tüzes paripánk áthág az üveghegyeken…. De „csitt, csitt, szívem. … Eszembe juss?” (Hamlet): bevallom őszintén, elérkezik 2017 februárja, és én még mindig nem tudok intézményi önértékelést indítani, mindig visszadumál a szoftver! Aztán segítséget kapok egy okos egri iskolatitkártól – ezúton is köszönet illeti. Ugyan hiába próbálkozol intézményi önértékelést megindítani az oktatas.hu „Önértékelési és pedagógiai szakmai ellenőrzési feladatok elvégzése” menüjében, mert az intézményi önértékelést (én tudatlan!) kizárólag a „Látogatási beosztások megtekintése” menüből lehet indítani. Ott persze korábban én ezerszer kalandoztam (Augsburg, Merseburg…), de sohasem klikkeltem rá a halovány kéken pompázó „Intézményi önértékelések” fülre. S most, hogy felvilágosultam, már négy-öt próbálkozást követően el tudtam indítani életem első pedagógus intézményi önértékelését! A gratulációkat köszönöm!

És a mesefolyam még mindig nem szakad meg! Jókai, a nagy mesélő sem tudna ennél szebbet, életszerűbbet írni, többek között azért, mert egyáltalán nem volt módja az intézményi önértékelési rendszerben részt venni – az Arany ember! Felelős vezetőként önmagamat jelöltem ki az első önértékelendő kolléga adatgyűjtőjeként, a következő három kolléga esetében pedig a minősítésben gyakorlott vezetőtársaimat és szakértő kollégáimat kértem föl a feladat ellátására. No, megindítottam hát az első pedagógus önértékelést, azt rendben jeleztem a kollégának azzal a megbízással, hogy várja az elektronikus értesítést a Hivataltól, és annak megérkezését követően üstöllést (de legkésőbb 7 napon belül) töltse ki az önértékelő kérdőívet. De az értesítés csak nem jött, ahogyan a másodikként párhuzamosan indított kolléga esetében sem. Közben keresgéltünk a felületen, próbálkoztunk az új jelszó lekérési metódusával, még új regisztrációkat is kezdeményeztünk a rendszerben. Álmatlan éjszakáimon még az a képtelen gondolat is megfordult a fejemben, hogy talán nem is látogatóként, hanem pedagógusként kellene följelentkezniük, de mindhiába. A 7 nap elmúlt, az önértékelő kérdőíveket nem sikerült kitöltenünk: az önértékelési folyamat ugyan sikeresen elindult, de nulla eredménnyel megállt!

Felhívtam a területileg illetékes POK-ot, és oktatási azonosító szerint kértem információt a kollégák ügyében, nagyon készséges és hatékony segítséget kaptam! Az OH rendszerében rögzítve van minden olyan pedagógus felhasználói neve és az informatikai rendszert kiszolgáló e-mail címe. Hát kiderült, hogy a pedagógusok az oktatási azonosítójuk mint felhasználónév alkalmazásával vannak a rendszerben, és e-mail címük nem a KIR-ben rögzített jelenleg érvényes, hanem az egykori validáláskor alkalmazottal azonos. Ennek alkalmazásával – sok tucat idegbajos próbálkozást követően – sikerült új jelszót kérniük a rendszerből. A helyzet olyan képtelen volt, hogy egyik esetben egy teljesen hibás validáció következett be, amely egy olyan e-mail címet adott meg, amely soha nem is létezett (t.i. elírásból adódott). Szerencsére erre a nem létező címre sikerült egy postafiókot nyitnia a kollégának, és erre megkapta az eddig sosem látott jelszót elfelejtett jelszóként. A másik kollégának helyre kellett állítanunk a régi levelező rendszerünkben már nem használt e-mail címét, és ennek felhasználásával sikerült az elfelejtett jelszó funkció alkalmazása. Így rendkívüli boldogsággal tapasztaltuk, hogy mindkét kollégának sikerült belépnie az önértékelő felületre, és szembesülnie azzal, hogy a 15 napos önértékelési határidő már lejárt.

Nem volt azonban most már akadálya annak, hogy megindítsuk a kérdőíves felmérést, amelyre az önértékelési kézikönyv harmadik kiadásában az a bölcs szabály vonatkozik, hogy két pedagógus munkatárs értékelését kell beszerezni, akiknek egyikét a pedagógus, másikát az intézményvezető kéri föl. Ennek eredményével korábbi tanfelügyeleti tapasztalataim alkalmával már szembesültem, amikor is a két kérdőívező átlagos értékelése jellemzően 5,0-nak bizonyult. Ezért úgy döntöttem, hogy minden pedagógusról 10 kolléga kérdőíves véleményét gyűjtöm be! Rafinált voltam, mert az öt tanárkollégám tavalyi tanfelügyeleti ellenőrzésekor már belefutottam a kérdőívek elektronikus megküldésének exhibicionális élményrendszerébe, amikor is elsőként ráklikkelve a saját magam számára küldött értékelőívbe a rendszer azt jelezte: „Sajnáljuk, ezzel a kóddal már valaki kitöltötte a kérdőívet!” Rendkívüli motivációt éreztem a tekintetben, hogy megtudjam, ki az ördög használhatta az általam épp most letöltött kérdőív linkjét, de aztán beláttam: nem kell nekem mindent tudnom!

Szóval töretlen optimizmussal és immár elfogadható tanfelügyeleti gyakorlattal bejelöltem a szoftverben, hogy tíz kolléga számára kérek kérdőíves elérhetőséget. Pompásan, simán lekértem a tíz linket is, sőt a „Letöltés” funkciójával megkaparintottam azt az Excel-táblát, amely a kérdőívezés adatait tartalmazza a tíz linkkel együtt! Ki is jelöltem önmagamat első értékelőként, rá is klikkeltem a frissen letöltött linkre. (Kérem, érzékenyebb idegrendszerű kollégáim itt hagyjanak ki néhány bekezdést és lapozzanak a mese végén a happy and részhez!) A mostoha tükör azonban így válaszolt: „Sajnáljuk, ezzel a kóddal már valaki kitöltötte a kérdőívet!” ???

De találékony rendszergazdánk (majdnem) mindenre talál megoldást. Az Excel-táblából ki kell másolni az adatokat, át kell tenni egy Word táblázatba, és a linkre kattintva – láss csodát – valóban megnyílik a pedagógust értékelő kérdőív, amelynek kitöltésével egy perc alatt bőségesen lehet végezni. Ennek módját azért nem bíztam a véletlenre: a tanári szobában az egyik számítógépre tettük föl a linkeket tartalmazó táblát, és kézi vezérléssel egy-két órán belül minden kollégával sikeresen kitöltettük. Tudom, nem igényes megoldás, de nem erőltettem sem a szülői szervezetet sem a diákönkormányzatot olyan írásos nyilatkozat megtételére, amelyben kérnék a pedagógusok kérdőíves felmérésében való közreműködésüket. Pedig eddigi tapasztalataim szerint, ha van olyan csoport, amely reális és szigorú értékelést ad a pedagógusokról, az éppen a középiskolás diákok csoportja.

A mese következő története az adatgyűjtők jegyzőkönyvi kalandozásait tartalmazza, ide értve a hátrafelé nyilazás technikáját is. Ők azok a szerencsések, akik a rendszerből letölthetik az önértékelésre ítélt kolléga jegyzőkönyvi adatlapjait, amelyek 15-20 oldalnyi terjedelemben tartalmazzák a dokumentumelemzéssel, interjúkészítéssel és óralátogatással kapcsolatos feljegyzési lehetőségeket! Örömmel kattintgattam tehát, és minden további nélkül meg is jelent a három fejléccel ellátott, az önértékelt kolléga nevére felcímkézett üres jegyzőkönyvi minta. Amint azonban megnyitottam, a Word minden alkalommal csuda dolgot produkált: a kitöltetlenül is 17 oldalas (!) dokumentum minden szavát piros hullámos vonallal aláhúzta! Hát, el sem tudom mondani, milyen esztétikai élményt szerzett ezzel számomra! Majd elájultam a gyönyörűségtől! De persze minden ember úgy születik, hogy genetikusan tudja ennek a problémának a megoldási metódusát: először jelöld ki a teljes szöveget, majd klikkelj rá a „Véleményezés” menüre, keresd meg azon belül a „Nyelv” almenüt, majd ezen belül az „Ellenőrzés nyelvének megadása” funkciót, ott állítsd be a magyar nyelvet, és mindjárt eltűnik az összes piros hullám az életedből! Innen már csak egy barátságtalan betűtípussal, rossz behúzásokkal ellátott, de szerkeszthető dokumentum némi átformázására kell energiát pazarolnod, és – hipp-hopp – máris jöhet az érdemi munka!

Ennek első részenként a korábbi ellenőrzésekre vonatkozó kérdéssort kell negligálnod, merthogy korábbi ellenőrzések természetszerűleg nem voltak. Én ezt a feladatot viszonylag gyorsan, igényesen és kiváló eredménnyel és jól értelmezhetően meg tudtam oldani. Nem okozott különösebb problémát a dokumentumokkal kapcsolatos, elfogadható mennyiségű kérdés rövid (!) megválaszolása sem. Jóval tartósabb és nagyobb örömforrás az interjúkérdések özöne! Az önértékelési kézikönyv második és harmadik kiadása – nagyon bölcsen – ugyan már úgy rendelkezik, hogy a 48 interjúkérdésből elegendő csupán azokat föltenni, amelyek új információt adhatnak az önértékeléshez, de – számomra rendkívül megnyugtatóan – akár újabb kérdéseket is be lehet emelni a rendszerbe. Én ezzel a lehetőséggel (most éppen!) nem éltem. Tapasztalt adatgyűjtőként azonban rendkívül konfliktusmentesen oldottam meg a pedagógus vezetőjével készítendő interjú elkészítését: feltettem magamnak a szükségesnek vélt néhány kérdést, és azokat különösebb polémia nélkül gyorsan meg is válaszoltam, és rögzítettem a jegyzőkönyvben. Egyszerűség kedvéért a fel nem tett szükségtelen kérdéseket töröltem is a jegyzőkönyvből.

Adatgyűjtői megbízatásom legmacerásabb része azonban az óralátogatási jegyzőkönyvek nyomtatványának elfogadható kitöltési feladata volt. Az eredetileg alaposan túltervezett rendszerben – a 48 interjúkérdéshez hasonlóan – a foglalkozások értékelésére vonatkozó összes szempontot, kérdést benne hagyták, így összesen 28 szempontból kell/lehet értékelni a meglátogatott órákat.  Rendkívül kellemes meglepetésben is volt azonban részem, mert amikor a jegyzőkönyv vége felé közeledve már csak két oldal volt hátra, örömmel tapasztaltam, hogy a rendszerből letölthető jegyzőkönyvi minta utolsó két oldala teljesen üres fehér papírt tartalmaz, csak ki ne nyomtassák a tapasztalatlan kollégák! A kérdések egy részére inkább kevesebb mint több részletességgel válaszoltam, a többi kérdést töröltem a jegyzőkönyvből. Beemeltem azonban az óralátogatás alkalmával készült feljegyzéseimet – szabadon értelmezve így a jegyzőkönyvvel kapcsolatos elvárásokat. Bevallom őszintén, saját óralátogatásaim alkalmával a jegyzőkönyvben szereplő 28 szempont nem mindegyikére fordítok figyelmet, hanem inkább a hétköznapi pedagógiai vonatkozásokat, az osztály és a pedagógus kapcsolatát, az alkalmazott módszereket kísérlem meg röviden áttekinteni.

És elérkeztem oda, hogy az első önértékelt kolléga jegyzőkönyvét lezártam, pdf-be konvertáltam és feltöltöttem a rendszerbe. Élmény volt, mert tudtam, hogy már csak két lépés maradt hátra! A következő teendő az önértékelő pedagógusra várt, mert el kellett végeznie saját önértékelését a jól ismert nyolc pedagógus kompetencia szerint. Mind a nyolc kompetencia értékelését a tanfelügyeletnél megismert indikátorok segítik, amelyekből összesen 66-ot számlálhatunk. Kiokosítottam a kollégáimat azzal kapcsolatban, hogy csak egyszerűen pontozzák a feljövő indikátorokat, és ne írjanak feltétlen szöveges magyarázatot vagy értékelést, magam részéről megelégszem azzal, ha minden kompetencia végén rövid feljegyzést írnak az adott kompetenciában vélelmezett erősségeikről, illetve a fejlesztésre szoruló területeikről. Utólag azt mondhatom, ez a része okozott az önértékelésnek a legkevesebb problémát. Kollégáim pedig hűségesen teljesítették a mértéktartásra vonatkozó utasításomat.

Az önértékelési procedúra utolsó teendője az intézmény vezetőjére hárul, ez a pedagógus által elkészített önfejlesztési terv egyeztetése, majd feltöltése. A logika úgy kívánná, hogy az adatgyűjtő, aki az önértékelési folyamattal kapcsolatos legtöbb információ birtokában van, láthassa az önértékelt pedagógus önértékelő lapját, az egyes erősségnek ítélt, illetve fejleszthető kompetenciák leírását, és ennek alapján tudna közreműködni az önértékelt pedagógus önfejlesztési tervének elkészítésében. De nem megy, mert az adatgyűjtő sem a pedagógus önértékelő kérdőívének, sem a pedagógustársak kérdőíves értékelésének eredményeit nem láthatja, sem pedig a pedagógus kitöltött önértékelő lapját. Mivel ezeket az önértékelési adatokat kizárólag az intézményvezető látja, rá marad a pedagógus által előkészített önfejlesztési terv áttekintése, kiegészítése, módosítása. Erre néhány esetben nagyon nagy szükség van.

Az önfejlesztési tervhez írtam az önértékelésben résztvevő, illetőleg az adatgyűjtési feladatokat végző kollégáim számára egy minta önfejlesztési tervet. Úgy gondolom, hogy a hosszú, számtalan adatot tartalmazó önértékelési folyamat lezárásakor nincs szükség hosszas lírázásra: az önfejlesztési tervet egyetlen oldalban elkészíthetőnek vélem. Ha az tartalmazza a kolléga megtartandó erősségeinek felsorolását, valamint a fejleszthető területeknek a részletezést mellőző, de egyértelműen azonosítható leírását, akkor szerepel benne mindaz, ami nélkülözhetetlen. Az önértékelési tervet egyeztettem a kollégával, mindketten aláírtuk, beszkenneltem és pdf-ben feltöltöttem az informatikai rendszerbe.

És itt – bármennyire hihetetlen számomra – elérkeztünk az önértékelési folyamat végére. (Már nekem is majdnem végem volt, a kollégának pedig már érthetően végére járt a türelme!). Még az informatikai rendszer is besokallt talán, mert azt írta a kolléga neve mellé: BEFEJEZVE.

Tisztelt Kollégák! Az önértékelési rendszer 2015. szeptemberi indulásától számított 19. hónapjának (2017. április) 20. napján sikerült lezárnom az informatikai rendszerben első önértékelésen átesett kollégám önértékelését. A gratulációkat, kérem mellőzni. Bizonyosan voltak nálam ügyesebb vezetők is, akiknek szíves üdvözletemet és elismerésemet küldöm. A mese végén a mesélő visszatekint az elmondott történetre, és úgy érzi: az mégis happy and-del zárult, amelyet azért végig belengett a balladai homály. Ha pedig Vörösmarty nyomán arra gondolok, hogy az elvégzett pedagógus önértékelés által „ment-e … a világ elébb?”, a választ is megtalálni vélem a szóban forgó költeményben (Gondolatok a könyvtárban):

„S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.”

 

 

A mappában található képek előnézete Ballagás_2016


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kocsise@nejanet.hu

(Kocsis Emese, 2017.05.14 09:46)

amikor is elsőként ráklikkelve a saját magam számára küldött értékelőívbe a rendszer azt jelezte: „Sajnáljuk, ezzel a kóddal már valaki kitöltötte a kérdőívet!” Rendkívüli motivációt éreztem a tekintetben, hogy megtudjam, ki az ördög használhatta az általam épp most letöltött kérdőív linkjét, de aztán beláttam: nem kell nekem mindent tudnom!
Kedves Gábor - az én tapasztalatom szerint ezt akkor csinálja a rendszer, ha úgy dolgozol, hogy közben be vagy jelentkezve az OH saját oldaladra. Onnan ki kell jelentkezned és azután kitölteni - linkelni - a kódot.
Egyébként minden szavad igaz, és ugyanezen az úton járok én is a több mint 100 fős tantestülettel, mint ig. h, min. csop vezető, szakértő stb.
És visszacsengenek a fülembe a 2015-ös elbizakodott, beképzelt szavai a tanfelügyeletet kidolgozó team vezetőjének - sajnos most a neve nem jut eszembe - aki ekézte a külföldi szakértőket kritikáik miatt :(

gondorm@gmail.com

(BGM, 2017.05.10 00:15)

Gratulálok, Gábor, nagyszerű cikk! :))

Hosszú kígyó

(Szilágyi Ferencné, 2017.04.30 19:32)

Mi a feltöltés előtt állunk, de egy végeláthatatlan kígyónak érzem az egész folyamatot. Időrabló, idegfeszítő és még meg kell küzdenünk a felület nem látható kígyójával is.Próbálok "Süsüként" részt venni a folyamatban, ő olyan laza, jó kedvű,amilyen jelenleg én éppen nem vagyok (csak,hogy a meséknél maradjunk).Köszönöm szépen Igazgató úr az írását!

napfeny

(napfeny, 2017.04.29 12:04)

"Aki nem hiszi, járjon utána!"

livia.lente@gmail.com

(livia.lente@gmail.com, 2017.04.27 22:30)

Kedves Petróczi Gábor!
Gratulálok a beszámolóhoz. Konstatálhatom, hogy mennyire közösek a problémáink...Ugyanakkor kinek van meséje arról, amikor átdolgozta a szempontrendszert, majd amikor próbálta feltölteni file-ként, már ez a dolog nem így működik! Érdemes rápillantani ;-)

barath.barbara03@gmail.com

(Baráth Barbara , 2017.04.26 16:08)

Kedves Petróczi Gábor! Ön egyszerűen zseniális! Nagyon megnevetetett az írása, köszönöm, hogy megírta! Igyekszem majd én is ezzel a finom iróniával szemlélni az önértékelést , azt hiszem sokkal könnyebb lesz! Munkájához további sok sikert kívánok! Tisztelettel : Baráth Barbara