Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az intézményi önértékelés módszerei-2016

2016.02.15

Az intézményi önértékelés szabályai a 2016. január 25-től az alábbiak

Az intézményi önértékelés a végrehajtási rendelet 145. § (1) bekezdésében meghatározottak alapján az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tehát a tanfelügyelet) alapját képezi, ezért vizsgálati módszerei, az értékelés területei és szemponkaotikus.jpegtjai a tanfelügyeleti ellenőrzéssel teljes azonosságot mutatnak. A végrehajtási rendelet 145.§ (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés részét képező intézményi önértékelés területeit, szempontjait, módszereit és eszközrendszerét az Oktatási Hivatal dolgozza ki és az oktatásért felelős miniszter hagyja jóvá. Ezt azt jelenti, hogy a Hivatal által kidolgozott, a miniszter által jóváhagyott Önértékelési kézikönyvekben foglaltak alkalmazása kötelező, azoktól eltérni nem lehetséges.

Az intézmények önértékelési tevékenysége – ismét csak a tanfelügyeleti ellenőrzéssel azonosan – ki kell hogy terjedjen az intézmény pedagógusainak, vezetőinek és magának az intézménynek az önértékelési folyamatára. Tekintsük át először azt, hogy milyen gyakorisággal kell az iskolákban, óvodákban elvégezni a különféle típusú önértékelési folyamatokat:

  • A pedagógusok intézményi önértékelését a végrehajtási rendelet 145. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kétévente kell elvégezni, de az oktatási kormányzat tájékoztatása szerint ez a gyakoriság – a jogszabály módosításával – nemsokára ötévesre növekszik.
  • Az intézményi vezetők (ide értve az intézményvezetőket és a tagintézmény-vezetőket) intézményi önértékelésére vezetői megbízásuk második és negyedik évében kerül sor. Nem lenne meglepő, ha a jogszabály várható módosításakor ez az előírás is ötéves gyakoriságra változna, erről egyelőre nincs megbízható információ.
  • Az intézmények teljes körű önértékelésére ötévente kell sort keríteni, ebben változás nem várható.

Az intézményben végzett önértékelés az önértékelést támogató csoport részvételével elvégzendő adatgyűjtési folyamaton alapul, itt az adatgyűjtést a lehető legszélesebb értelemben kell értelmeznünk. Az önértékelési kézikönyvek világosan meghatározzák, hogy az adatgyűjtési folyamatnak kötelező részét képezik az alábbi fejezetekben részletezett eljárások.

 

1. A pedagógus óráinak, foglalkozásainak látogatása az intézményi önértékelés folyamatában

A pedagógus két órájának, foglalkozásának meglátogatása az intézményi önértékelés során továbbra is kötelező, ebben változásra továbbra sem számíthatunk. Azt mondhatjuk, hogy az óralátogatást az önértékelésben történő adatgyűjtési folyamat leglényegesebb elemének tekinthetjük. Ennek során áll össze azoknak az információknak a döntő többsége, amelyek az intézményi önértékelés alapját képezik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az óralátogatásokat kiegészítő interjúkérdések, az órákon szerzett tapasztalatokat alátámasztó dokumentumelemzés és a pedagógus kollégák kérdőíves felmérése a legtöbb esetben alátámasztja a tanórákon és azok értékelésekor szerzett tapasztalatokat. Helyes törekvés, ha úgy fogalmazzuk meg az intézményi önértékelés lényegét, hogy annak alapja a két foglalkozás meglátogatása, a többi vizsgálati módszer pedig csupán az óralátogatási tapasztalatok alátámasztása, bizonyos szegmensekkel történő kiegészítése az interjúkészítés, a dokumentumok vizsgálata és a kérdőíves felmérés eszközeivel. Az előzőek alapján azt sem tartom szerencsésnek, hogy az Önértékelési kézikönyvek szóban forgó 4.2.3.1 fejezete nem a foglalkozáslátogatásokkal, hanem a dokumentumelemzési feladatokkal kezdi az ellenőrzési módszerek megtárgyalását.

Az óralátogatások során az értékelő pedagógusoknak arra kell fordítaniuk a figyelmüket, hogy a meglátogatott foglalkozásokon érvényesültek-e a pedagógiai módszerek, megfeleltek-e az óra céljainak az alkalmazott eljárások, megfelelő figyelmet fordított-e a pedagógus kolléga tanítványainak tevékenységére, a tevékenység szervezésére, a feladatok kijelölésére, a közös munka értékelésére. Lényegesnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az intézményi önértékelés során a meglátogatott foglalkozásokat nem a tantárgyhoz tartozó tantárgyszakmai, hanem pedagógiai szempontok szerint kell értékelni. Fontosnak tartjuk arra felhívni a figyelmet, hogy az óralátogatás során a látogató pedagógusoknak sem arra kell törekedniük, hogy feljegyezzék milyen példákat oldottak meg az órán, milyen digitális anyagokat használtak föl, hanem arra, hogy milyen módszerekkel, eszközökkel, pedagógiai eljárásokkal biztosította az órát tartó pedagógus az oktatási és a nevelési célok megvalósulását.

2. A pedagógus dokumentumainak értékelése

Az intézményi önértékelés folyamatának részét képezi a pedagógus dokumentumainak értékelése, amelynek során az értékelők a pedagógusok önértékelési folyamatának részeként megvizsgálják:

  • a pedagógus tanmenetét és az éves tervezés egyéb dokumentumait (egyéb foglalkozások tanmenete vagy ütemterve, tehetséggondozási terv, stb.),
  • a pedagógus látogatásra kerülő foglalkozásainak óravázlatát, óratervét,
  • az osztálynaplót, csoportnaplót,
  • a tanulók füzeteit.

Az előző fejezetben leírtak szerint cikkünkben úgy tekintünk az intézményi önértékelési folyamat dokumentumelemzési részére, mint a meglátogatott foglalkozások előkészítéséhez szükséges eszközrendszerre, valamint a pedagógus tevékenységét, az órákon látottakat bemutató, alátámasztó és megerősítő folyamatra.

Elsőként azt kell világosan hangsúlyoznunk, hogy az intézményi önértékelés folyamatában nincs szükség a minősítési eljárásban használatos tematikus tervek elkészítésére, bemutatására és így ellenőrzésére sem. Az Önértékelési kézikönyvek egyáltalán nem tartalmaznak semmiféle olyan rendelkezést, amely tematikus terv vizsgálatát vagy annak lehetőségét írja elő. Akik ebbe az intézményi önértékelés során ebbe az alapvető tévedésbe esnek (és ez a tanfelügyeleti eljárásra is igaz), azok összekeverik a minősítési eljárás alapvető dokumentumaként használatos tematikus tervet az éves tervezés széles körben használatos eszközeivel, leginkább a tanmenetekkel. Meg kell azonban említenünk az óvodapedagógusok számára készült Önértékelési kézikönyvet, amelynek 30. oldalán – véleményem szerint nagyon szerencsétlen módon – mégiscsak benne maradt a tematikus terv kifejezés is. Itt is megelőzi azonban ezt a fogalmat az „éves nevelési tanulási ütemterv”; nyugodtan értelmezhető tehát úgy, hogy az óvodapedagógusok az éves nevelési tanulási ütemterv alapján tervezheti, ennek egyik lehetséges módja a tematikus terv. Ezt a koncepciót támasztja alá az óvodák számára készült Önértékelési kézikönyv 19. oldalán szereplő táblázat is.

Az intézményi önértékelési folyamat éves tervezési dokumentuma jellemzően a tanmenet. A dokumentumelemzési tevékenység során tehát az önellenőrzésben résztvevő pedagógus tanmeneteit kell megvizsgálni abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e az óralátogatási részben felsorolt vizsgálati szempontoknak, azaz megfelelnek-e az éves pedagógiai (oktatási és nevelési) folyamat tervezéséhez!

Határozott véleményem az, hogy csak annak a két órának/foglalkozásnak a tanmeneteit kell megvizsgálni és értékelni, amelyeket az önértékelési folyamatban meglátogatnak az ellenőrzők. Úgy gondolom, hogy egy igényes pedagógus egy jól menedzselt iskolában vagy óvodában nem a tanfelügyeleti vagy önértékelés során sorra kerülő óralátogatása előtt készíti el a tanmeneteit, hanem a tanév előkészítésének időszakában! Ez a feladat tehát nem a látogatási időszakban terheli a pedagógus kollégákat!

Arra is fel kell azonban hívnunk a figyelmet, hogy a tanmenetek készítésével kapcsolatos intézményi, munkaközösségi elvárásokat is mértékletesen érdemes meghatározni! Nem fogadhatjuk el természetesen azt a tanmenetet, amely csupán az óraszámok és a címek meghatározására korlátozódik, de erős túlzás lenne az olyan tanmenetek megkövetelése is, amely a tematikus tervhez hasonló mélységben dolgozza föl az egész éves tananyagot. Ne feledjük el az igények megfogalmazásakor, hogy a tanmenet még nem maga a munka, csupán a munka megtervezése! Sok tanfelügyelő kollégám esküszik arra, hogy minden osztály számára más és más tanmenetet kell készíteni még akkor is, ha az évfolyam több osztályában tanít a pedagógus. Ez pedagógiai okokkal ugyan jól indokolható, de a pedagógusok rendkívüli terhelését figyelembe véve – véleményem szerint – racionálisan nem követelhető meg. Bőségesen elegendőnek tartom, ha az adott osztályra, csoportra vonatkozó néhány bejegyzés, észrevétel, megjegyzés biztosítja az adott csoport sajátosságainak érvényesítését.

Mivel a dokumentumok vizsgálatáról szóló részben eddig kizárólag a tanmenetről értekeztünk, említsük meg az éves tervezés más szóba jöhető dokumentumait is. Ilyen lehet egy sportköri foglalkozás éves ütemterve, egy lemaradókat segítő csoport fejlesztési terve, egy kollégiumi csoport foglalkoztatási terve. Természetesen annak sincs semmi akadálya, hogy a most felsorolt dokumentumokat is tanmenetnek nevezzük, de ezekben a csoportokban jellemzően nem tanítási, hanem inkább nevelési, fejlesztési, személyiségformálási feladatokról van szó.

Az osztálynapló és a tanulói füzetek ellenőrzése ugyan kötelező része az intézményi önértékelési folyamatnak, de csupán néhány percet igénylő munkafolyamatról van szó. Célszerű, hogy az óralátogatás során a látogató pedagógus megtekintsen néhány tanulói füzetet annak érdekében, hogy az azokban látható bejegyzések tanúsága szerint megfelel-e a haladási ütemterv a haladási naplóban rögzítetteknek, illetőleg a pedagógus tanmeneteinek. Ugyanakkor érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy milyenek az órai vázlatok, ad-e rendszeresen házi feladatokat a pedagógus, megtörténik-e azok szórványos ellenőrzése. A haladási napló bejegyzéseinek rövid áttekintésével pedig arról lehet meggyőződni, hogy a haladás a pedagógiai program illetve az annak alapján készült tanmenet alapján történik e. Arra is kell néhány perc figyelmet szentelünk, hogy a tanulók osztályzatainak száma vajon megfelel-e a pedagógiai elvárásoknak, az időarányosságból adódó lehetőségeknek, illetve az iskola pedagógiai programjának.

3. Interjúkészítés a pedagógussal és vezetőjével

Az intézményi önértékelés folyamatában – a kézikönyvek előírásnak megfelelően – interjút kell készíteni az önértékelés alá vont pedagógussal, illetve pedagógus munkáját közvetlenül ismerő vezetőjével (pl. munkaközösség-vezető). A javasolt interjúkérdéseket az Önértékelési kézikönyvek részletesen tartalmazzák.

Az interjúkészítés célja az, hogy a beszélgetés során az értékelők olyan kiegészítő információkat szerezzenek, amelyek árnyalják az óralátogatáskor és a dokumentumelemzéskor szerzett tapasztalatokat.  Az egymást jól ismerő, és az önértékelés során együttműködő pedagógusok között azonban jellemzően mesterkélt lenne a javasolt interjúkérdések mentén történő információszerzés, hiszen az ebben szereplő kérdésekre adandó válaszokat általában az interjúkészítő maga is jól ismeri. Az önértékelési kézikönyvek 2016. január 25-én jóváhagyott második kiadásában azonban jelentős könnyítésként szerepel, hogy a kézkönyvek 4.3.1.2 fejezeteiben javasolt interjúkérdések az óralátogatás és dokumentumelemzés tapasztalatai alapján módosíthatók, a fentiekre való tekintettel a kérdések száma egyedileg csökkenthető. Az „egyedi” szó jelentése ebben a kontextusban mindössze annyi, hogy minden egyes önértékelés esetén más és más kérdéseket hagyhatnak el az evidencia miatt. A gyakorlatban ez azt fogja jelenteni, hogy az adatgyűjtő föltesz néhány kiegészítő jellegű kérdést, amelyre az értékelt pedagógus néhány mondatban válaszol. Az interjú folyamatáról azonban nem kell jegyzőkönyvet feltölteni, teljes mértékben elegendő, ha az óra/foglalkozás-látogatási jegyzőkönyv végén szerepeltetjük a feltett interjúkérdéseket és az arra adott válaszok rövid kivonatát. Az interjúk esetében biztosított könnyítési feltétel a pedagógussal és az intézményvezetővel készített interjú esetében is releváns.

Az intézményvezetők intézményi önértékelésekor alkalmazott interjúkészítésre a 4.3.2.3 fejezet 5. pontjában foglalt információk alapján ugyanolyan feltételekkel kerül sor, mint a pedagógusok esetében, tehát az intézményvezetők esetében is van arra lehetőség, hogy csak azokat a kiegészítő interjúkérdéseket tegyék föl számára, amelyek segítik az eddig megszerzett információk kiteljesítését.

4. A pedagógusok kérdőíves értékelésének megváltozott módszere

A pedagógus, az intézményvezető és az intézmény önértékelési folyamatában kérdőíves felméréssel kell, illetőleg lehet információkat szerezni a pedagógus (intézményvezető, intézmény) személyes megítéléséről. A kézikönyv előírásai szerint a kérdőíves felmérés során kérdőíveket kell kitöltetnünk:

  • a pedagógus esetében magával a pedagógussal, az általa tanított tanulók (óvodában gyermekek) szüleivel, a pedagógustársakkal, középiskolában a tanulókkal,
  • az intézményvezető esetében az intézményvezetővel, a pedagógusokkal és a szülőkkel,
  • az intézmény esetében a szülőkkel és a pedagógusokkal.

A 2015-ben lebonyolított tanfelügyeleti ellenőrzésének legnehezebben realizálható, legtöbb munkát és vezetői fejfájást okozó szegmense éppen az intézményi önértékelési folyamatban kitöltendő kérdőívekhez kapcsolódott. A 2016. január 25-én jóváhagyott Önértékelési kézikönyvek ezen a területen is jelentős változásokat vezettek be.

A szülői kérdőívek megküldésére csak az intézményi szülői szervezet írásban benyújtott kifejezett kérelme alapján kerülhet sor. A kérdőíves szülői felmérés igényléséről, az intézményi önértékelésben történő szerepeltetéséről tehát kizárólag a szülői szervezet jogosult döntést hozni. Ha azonban – néhány elszórt esetben – a szülői közösség írásban kéri majd, hogy részt vehessenek a pedagógusok kérdőíves önértékelési folyamatában, akkor ezt minden bevont pedagógus esetében meg kell szervezni az intézményben. Nem lehetséges tehát olyan eljárásrend bevezetése, amely néhány pedagógus esetében előírja a szülői kérdőívek eredményének beszerzését, más pedagógusok esetén azonban eltekint attól.

Ha az intézmény – szülői közösségi írásos kérésre – a szülői kérdőívezés bevezetése mellett dönt, akkor a lebonyolítás szabályairól, technikai megvalósítási módjáról maga jogosult dönteni. Alkalmazhatja az informatikai felület által biztosított elektronikus kérdőíveket (ezek eredményes szülői alkalmazása a lehetetlen kategóriáját súrolja), de lehetséges papír alapú anonim kérdőíveztetés is. Természetesen lehetséges az is, hogy az intézmény saját vagy webes elektronikus kérdőívezési eljárás mellett dönt. A szülői kérdőívek alkalmazása esetén az erről készült eredmények jegyzőkönyvében rögzíteni kell annak tényét, hogy a véleményezési lehetőséget a szülői szervezet kérte, és meg kell határozni a kérdőíves adatgyűjtésnek az intézmény által használatos módját is.

A pedagógus munkatársak kérdőíves felmérésének folyamata a szülőihez viszonyítva kisebb mozgásteret ad az intézményi döntéseknek, de a 2015. évi intézményi önértékelési rendszerhez viszonyítva mégis tágabbak a lehetőségek. 2015-ben sem volt olyan előírás, amely elrendelte volna a teljes nevelőtestület bevonását a pedagógus kollégák kérdőíves felmérésébe, ilyen rendelkezés most sincs. Kötelező azonban a pedagógus munkatársak véleményének kérdőíves beszerzése azzal a feltétellel, hogy a pedagógus munkatársak kérdőíves véleménygyűjtésébe páros számú munkatársat kell bevonni úgy, hogy a kérdőívezésbe bevont pedagógusok felét az intézmény vezetője, másik felét az önértékelési folyamatban érintett pedagógus jogosult megjelölni. Ez egyben azt is jelenti, hogy legalább két pedagógus kérdőíves véleményét be kell szerezni; egyiküket az intézmény vezetője, másikukat az érintett pedagógus jelölheti meg. A mindössze két, vagy nagyon alacsony (páros) számú véleményező pedagógus bevonása azonban határozott veszélyekkel jár. Az a határozott véleményem, hogy a közmegelégedésre igényes pedagógiai munkát végző pedagógusok döntő többsége esetében a két értékelés egymáshoz igen közeli lesz, míg a problematikus, vitatott értékű munkát végző pedagógus esetén a két vélemény között rendkívül nagy eltérés várható. A tanfelügyeleti ellenőrzés során a tanfelügyelő kollégák számára ez jelzésként úgy jelenik meg, hogy a két oldal egymáshoz erősen eltérő véleménye esetén csupán a kérdőívek alapján önmagában egyik értékelésnek sem szabad hitelt adniuk, hanem azt a más területekről levont következtetésekkel együtt kell kezelniük. Az intézményi önértékelés eredményébe az ilyen típusú, erős szórást mutató kérdőívek eredményét nem tanácsos nagy súllyal beszámítani.

A 2015. évi intézményi önértékelések során a középiskolában tanító pedagógusok esetében kötelező volt beszerezni a pedagógus által tanított tanulók kérdőíves felmérését. A 2016-ra vonatkozó rendelkezések a szülői kérdőívezéssel azonos feltételekkel jelentek meg. Abban az esetben kötelező tehát a diákok kérdőíves felmérésének beemelése, ha azt a diákönkormányzat írásban kéri. Azokban az iskolákban érdemes ennek lehetőségét komolyan mérlegelni, ahol hagyománya van annak, hogy a tanulók kérdőíves formában értékelik tanáraikat.

Az intézményvezetők intézményi önértékelésekor alkalmazott tanulói kérdőíves felmérésekre a 4.3.2.3 fejezet 4. pontjában foglalt információk alapján ugyanolyan feltételekkel kerül sor, mint a pedagógusok esetében, tehát az intézményvezetők esetében is csak akkor szükséges a szülői (középiskolákban a tanulói) kérdőívezési eljárás, ha azt az érintett szervezetek írásban kérik.

 

A mappában található képek előnézete A feleségem virágai-2015