Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az intézményi önértékelés hét túlélési esélye

2015.10.18

Az intézményi önértékelés hét túlélési esélye

Induljunk ki abból a premisszából (bizonyítást nem igénylő állítás), hogy van olyan iskola, óvoda vagy tetszőleges köznevelési intézmény, amelyben a 2015/16-os tanév végére a jogszabályok által előírt rendben sikerül megvalósítani az intézményi önértékelés jogszabályban meghatározott teljes eljárását. Nem igazolják a kiinduló állítást (hiszen arra nincs is szükség), de követendő példaként szolgálhatnak majd a legkisebb intézmények, amelyekben a most megkezdődött tanévben csupán néhány pedagógus értékelését kell elvégezni, így megfelelő összpontosítással van esélyük a feladat elvégzésére.

Jelen dolgozatot annak fényében írom, hogy vezetőként tisztában vagyok az e tanévben a pedagógusokra, intézményvezetőkre és intézményekre váró pedagógiai-szakmai ellenőrzés (tanfelügyelet) és a nagyszámú pedagógusminősítés által az intézmény-rendszerre háruló feladattömeggel, sőt azzal is, hogy az intézményvezetők és más magasabb vezetők, valamint a mesterpedagógusok köre magánemberként is részesedik a minősítés-tanfelügyelet-önértékelés csomag áldásaiból – ahogyan jómagam is.

Vegyük most sorra azokat a módszereket, feladatokat, eljárásokat, kezelési metódusokat, amelyek hozzásegíthetik iskolánkat (etc.) ahhoz, hogy megvalósíthassa immár bizonyára elkészült, a 2015/16-os tanévre vonatkozó intézményi önértékelési programját. Cikkünket azzal az igénnyel írjuk a későesti órákon, hogy összegyűjtsük a sikeres intézményi önértékelés beindításához, sikeres folytatásához, majd (hol van az még?) lezárásához nélkülözhetetlen módszereket. Nevezzük ezeket talán egyszerűen jó tanácsoknak, bár lehetséges, hogy inkább túlélési lehetőségeknek kellene neveznünk.

 

  1. Terítsd szét a feladatokat, másként nem megy!

A közoktatási rendszeren elmúlt két évtizedében nem találkoztunk még az intézményi önértékelési rendszerhez hasonlóan nagy erőforrásokat igénylő, az intézményvezetők és más magasabb vezetők számára ennyire nagy tömegű és folyamatos feladatot igénylő projekttel. Ehhez képest egy új pedagógiai program elkészítése, az emelt szintű érettségi bevezetése, de még egy fenntartóváltás menedzselése is nagyságrendekkel kisebb feladatnak számít.

Ha ezt a feladatot csupán az intézményvezetői kör erőforrásaival (igazgató, igazgatóhelyettesek, tagintézmény-vezetők, stb.) szeretnéd megoldani, okvetlenül beletörik a bicskád! Egy 40 fős tantestületben ugyanis 20 pedagógus önértékelését kell megszervezned, 40 órát kell meglátogatnod, 40 interjút lebonyolítanod, 160 pedagógus munkatárs véleményét kell beszerezned, 400 szülői kérdőívet kell feldolgoznod, (középiskolában) ugyanennyi tanulói tesztet kell elvégezned. Nem említettem még az adatok, kérdőívek, interjúk, óralátogatási tapasztalatok, dokumentumelemzési eredmények feltöltési folyamatát.

Látjuk tehát, hogy csak úgy lehet sanszunk a feladatok (idegösszeroppanással vagy anélküli) megoldására, ha a feladatokat világosan, jól strukturáltan szétosztjuk. A munkafelosztásnak azonban nem általánosnak, felsorolásszerűnek kell lennie, hanem minden résztvevőnek világosan tudnia kell, hogy milyen munkafolyamatban, mely kolléga vonatkozásában és mikor kell dolgoznia és mit kell elvégeznie. Azt javaslom, hogy minden önértékelendő pedagógus mellé rendelj egy magasabb vezetőt, aki figyelemmel kíséri, szervezi, követi a kolléga önértékelési folyamatát – de nem csak ő csinálja! A feladatmegosztást az intézmény éves önértékelési tervében kell meghatározni.

 

  1. Gondosan válaszd ki, kikkel szeretnél dolgozni!

Ahogyan az 1. pontban állítottam, a feladatot (a legkisebb méretű intézményeket leszámítva) nem lehet csupán a vezetők erőforrásainak bevonásával megoldani. Okos szakértőktől (akik még sohasem csináltak ilyet) azt olvashattuk, hogy az önértékelési csoport tagjainak javasolt száma 3-5 fő! Igen, a kisebb, legföljebb 20 pedagógust foglalkoztató iskolákban. De a nagyobbakban: életveszélyesen kicsi ez a létszám.

De kik legyenek az önértékelési csoport tagjai? Az intézmény vezetője, igazgatóhelyettesei, tagintézmény-vezetői okvetlenül! Javaslom azt is, hogy a munkaközösség-vezetők arra alkalmas része is kapjon feladatot az önértékelési csoportban – hiszen ők legalább egy szerény pótlékot kapnak (részben) ezért. Bármennyire alkalmasak is lennének a feladat ellátására, de ne válasszuk ki azokat a kollégáinkat, akiknek heti 26 óra a neveléssel-oktatással lekötött időkeretük, mellette osztályfőnökök vagy más jelentős erőkifejtést igénylő feladatot látnak el, mert esélyük sincs a megfelelésre. Ha pedig ők ketten-hárman bedobják a törölközőt, akkor a végén mi maradunk kiütve a szorítóban. Összegezve tehát olyan kollégákat válasszunk – megfelelően nagy számban – akiknek van még valamennyi felszabadítható idejük (van még ilyen? küldjétek hozzám!) a feladat megoldására, és persze alkalmasak is arra. Azt is javaslom – összhangban az önértékelési kézkönyv 2015 októberében kiadott módosított változatával – hogy az önértékelési csoport tagjain kívül kapjanak egy-egy óra látogatására megbízást azok a munkaközösség-vezetők is, akik nem tagjai az önértékelési csoportnak.

 

  1. Ne fordíts az elvárhatónál több időt az intézményi elvárásrendszer kialakítására!

Az önértékelési kézikönyvekből azt olvashattuk ki, hogy az intézményi önértékelés különböző szintjeihez különböző számú értékelési terület tartozik, így:

  • a pedagógusok értékeléséhez – a kompetenciákhoz igazodva – 8 terület
  • az intézményvezetők értékeléséhez az 5 európai vezetői értékelési terület,
  • az intézmények értékeléséhez pedig a 7 intézményértékelési terület.

A kézikönyvek a pedagógus, az intézményvezető és az intézmény esetében is (a táblázatokban) minden egyes értékelési területhez meghatározzák az „általános elvárások”-ként jelölt standardokat. Véleményem szerint ezek a standardok jól átgondoltan, megfelelő alapossággal és részletességgel tartalmazzák az elvárt magatartást vagy eljárást. Az önértékelési kézikönyv információi alapján az intézménynek értelmeznie, adaptálnia kell (vagy inkább már lehet) a standardokban szereplő elvárásokat, és azokat saját helyzetére, intézményére értelmezheti, pontosíthatja. Véleményem szerint erre – a standardok minden igény kielégítő kidolgozottsága miatt – nem nagyon van szükség, mert a táblázatokban szereplő általános elvárások kifejezetten  kidolgozottak és jól értelmezhetők.

Véleményemet megerősíti az önértékelési kézikönyvek 2015. október 5-én jóváhagyott második kiadása, amely már megengedi azt is, hogy az intézmények ne részletezzék tovább, ne fogalmazzák át, ne árnyalják a standardokban meghatározott általános elvárásokat. Ebben az esetben az intézményi önértékelés és a tanfelügyelet értékelési folyamata a kézikönyvben meghatározott standardok alapján folyik (ld. az önértékelési kézikönyvek második kiadásának 10. oldalán).

Ha egy intézmény úgy dönt, hogy van energiája, ideje a standardokban jól meghatározott elvárásoknak a pontosítására, árnyalására, az nagyon tiszteletre méltó hozzáállásnak számít. Felhívnám azonban itt ara a gyakran hallott hibás eljárásra a figyelmet, amely a standardok helyi megfogalmazását annak megkeresésére egyszerűsítené le, hogy az egyes standardokhoz társítható elvárások, eljárási szabályok a pedagógiai program, az SzMSz, stb. hányadik oldalain találhatók meg. Meggyőződésem, hogy ez a munkafolyamat és annak eredménye sem az intézményt, sem az intézményi önértékelésben résztvevő csapatot, de még a tanfelügyelőket sem viszi közelebb a valódi intézményi elvárások megismeréséhez.

Magam részéről úgy érzem, nem tudok érdemben pontosabb, jobb és árnyaltabb elvárásokat megfogalmazni a standardokban meghatározottaknál. Ennek szellemében fogok cselekedni.

 

  1. Ha stratégiai feladat, tartsd intézményvezetői hatáskörben!

Az intézményi önértékelési rendszer küszöbön álló bevezetésére (akár a tanfelügyelet és a minősítési rendszer beszámítása nélkül is) úgy tekinthetünk, mint az elmúlt időszak legtöbb erőforrást igénylő munkafolyamatára. Ha ezt nem sikerül az elvárások (és a lehetőségek) szerint megvalósítanunk, akkor az az iskola/óvoda számára nagy presztízsveszteség. Különösen akkor, ha – 2016. január 1-jétől kezdődően – a pedagógusainkat érintő tanfelügyeleti ellenőrzés során nem tudjuk felmutatni az intézményi önértékelésnek az ellenőrzött pedagógusra vonatkozó megállapításait.

Másként úgy is mondhatjuk, hogy az intézményi önértékelés bevezetése stratégiai feladat, amellyel lehet mérnünk iskolánk, tantestületünk, egész munkaszervezetünk, sőt vezetői stábunk és saját magunk alkalmazkodó (vagy túlélő?) képességét. Ha ezt a tézis elfogadjuk, akkor intézményvezetőként semmiképpen nem engedhetjük ki az irányítást a kezünkből. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mi írjuk alá a dokumentumokat és a keletkezett iratokat, hanem inkább azt, hogy a rendszer tervezését, strukturálását, leosztását, helyi megszervezését és racionális adminisztrációját nem engedhetjük ki a kezünk közül. Ez a megállapítás egyáltalán nincs ellentmondásban a feladatok szétterítésének, az önértékelési csoporton belüli világos felelősségi köröknek a kiosztásával. Semmiképpen sem jelenti azt, hogy az intézményvezetőnek kell a legtöbbet dolgoznia az önértékelés folyamatában, csupán azt, hogy a kulcsfolyamatokban meghatározó szerepet kell játszania. Az intézményi önértékelési rendszer mérföldköveiként pedig a tervezés, a feladatmegosztás, a beszámoltatás, az ellenőrzés és az értékelés munkafolyamatait jelölhetjük meg. Vezetőként semmiképpen nem engedném ki a látókörömből az éves önértékelési terv készítését, az önértékelési folyamatot befejező kollégák kétéves fejlesztési tervének közös elkészítését és a megvalósítás év végi értékelésének folyamatát.

 

  1. Tájékoztasd korrekt módon a legfontosabb partnereket!

Először azt kell behatárolnunk, hogy kik számítanak a legfontosabb partnereknek! Természetesen elsőként azok, akikkel végre kívánod hajtani a feladatot, azaz vezetőtársaid és az önértékelési csoport tagjai. Másodsorban pedig azok a kollégáid, akiknek az értékelésére az adott tanévben sor kerül. Ha ők világosan tudják, hogy mit várunk tőlük és mi vár rájuk, egyből könnyebb a helyzet! Legjobban attól tartunk, amit nem ismerünk!

Nagyon nagy hibának tartom, ha nem kerül sor a szülői kör megfelelő tájékoztatására, vagy inkább az intézményi önértékelésben való közreműködésre szóló felkérésre. Ennek érdekében én magam egy féloldalnyi rövid tájékoztató szöveget állítottam össze a szülők számára, amelyet a szülői értekezletre beküldtem a kollégáimmal, a papír hátoldalára pedig rányomtattam a szülőknek szóló (2015 szeptemberében még nagyon sok szülő számára megválaszolhatatlan) kérdések listáját. Azt kértem a szülőktől, hogy aki vállalkozik arra, hogy gyermeke néhány pedagógusáról (nem többről, mint 3-4 fő) a fentiek szerint felelősséggel véleményt mond, az írja alá a papírt e-mail címének megjelölésével. Utóbbi természetesen azért szükséges, hogy majd megküldhessük számára az online kérdőív linkjét.

A szülők informálása azért kiemelkedően fontos, mert ellenkező esetben vagy nem fogjuk visszakapni a megküldött kérdőívek többségét, vagy nagy számban ötletszerű kitöltéssel fogunk találkozni, esetleg a szülő egységesen 3 ponttal fog jutalmazni minket minden kérdésnél az ötfokozatú skálán. Arról kell világosan tájékoztatnunk a szülőket, hogy csak akkor kérjük föl a véleményezésre, ha erre maga vállalkozott, hogy számítunk felelősségteljes közreműködésükre, és biztosítanunk kell őket arról, hogy nem fogunk visszaélni idejükkel, azaz mértékletesen vesszük igénybe közreműködésüket.

Magam részéről azt tartom a leghatékonyabb módszernek, ha az adott pedagógus értékelésére kiválasztott kb. 15 szülő számára a felkérést a digitális napló révén küldöm meg (természetesen elektronikus levélben is lehetséges), és nem adok rá több időt mint három-négy nap. Számítok arra is, hogy a szülők 10-15 százaléka így sem fogja a megfelelő időben kitölteni az online kérdőívet.

Hasonló módon célszerű eljárni a pedagógustársak értékelésére kiválasztott pedagógusok tájékoztatásával, illetve – középiskolában – a tanáraikat online értékelő diákok informálásával. Sokéves tapasztalataim szerint a tanulók okosan és felelősséggel, ráadásul reálisan töltik ki a tanáraikat értékelő kérdőíveket – ezzel jellemzően nem lesz probléma!

 

  1. Okosan válaszd ki az online kérdőívet kitöltők körét!

Az önértékelési kézikönyv nem tartalmaz konkrét számadatokat, de még útmutatást sem az online kérdőíves felmérésbe bevonandó pedagógusok, szülők és – középiskolában – tanulók számára vonatkozóan. A kézikönyv erről szóló része semmiképpen nem értelmezhető úgy, hogy minden pedagógus, minden szülő és minden tanuló kérdőíves felmérését el kellene végeznünk.

Elsőrendűen fontosnak gondolom azt, hogy az intézményvezető értékelési folyamatában a nevelőtestület minden pedagógusa részt vegyen a kérdőíves felmérésben. A pedagógusok önértékelésekor ezt csak a kisebb, legföljebb 12-15 pedagógusból álló tantestületek esetében tartom szükségesnek, hiszen ezekben a közösségekben egy-egy évben 6-8 pedagógus értékelésére kerül sor. A nagyobb tantestületekben minden pedagógus véleményének beszerzése aránytalanul magas terhelést és monotonitást okozna, így ezekben maximum a nevelőtestület felét, lehetőség szerint legalább 10-15 kolléga véleményét érdemes beszerezni.

A szülők körében végképpen nem lehetséges és nem is célszerű az önértékelésben résztvevő pedagógus minden diákjának szülőjét megkérdezni, mert adott esetben ez akár több száz kitöltőt is jelenhet. Az online kérdőív kitöltésére felkért szülőket az egyes osztályokból, évfolyamokból nagyjából arányosan érdemes fölkérni. Határozott véleményem az, hogy 15-18 szülőnél többet nem kell felkérni a kitöltésre, mert az egyenletes és arányos kiválasztásnál ez a létszám már megadja az elvárt pontosságot.

A tanáruk véleményezésére felkért középiskolás tanulók esetében az a tapasztalat, hogy a feladatot felelősséggel, igényesen és pontosan oldják meg. Kiválasztásukra szintén igaz, hogy a 15-18 fős egyenletes eloszlású kitöltőtől származó eredményben már megbízhatunk. Az elmúlt több évben azt tapasztaltuk, hogy a kétszer ekkora létszám bevonásával elvégzett kérdőíves átlageredmény csupán 1-2%-kal tér el a feleakkora minta alkalmazásakor kapott eredménytől, nem érdemes tehát a pontosságot a létszám emelésével növelni.

Minden kérdőíves címlista kialakításakor ügyelni kell azonban arra, hogy a kiválasztás ne legyen tendenciózus, azaz a kérdőív kitöltésére felkért (kijelölt?) kollégák, szülők, tanulók minden szempontból arányos eloszlást képviseljenek.

 

  1. Azonnal online!

Ahogyan azt az önértékelési kézikönyvben világosan olvashatjuk, az intézményi önértékelés minden megállapítását – az óralátogatások tapasztalatait, az interjúk megállapításait, az online kérdőívek eredményeit, a dokumentumokkal kapcsolatos megállapításokat, stb. – az informatikai támogató rendszerben kell rögzíteni. Ez azt jelenti, hogy egy adott feladat – pl. interjú elkészítése – akkor tekinthető befejezettnek, ha annak tapasztalatait az informatikai támogató rendszerbe bejegyeztük.

Hibás, időrabló (ezért fölösleges) eljárásnak tekinthetjük tehát például az alábbi interjúkészítési módszert:

  • feltesszük a kézikönyvben javasolt kérdéseket (akkor is, ha világosan tisztában vagyunk a válasszal, hiszen a kolléga mellett ülünk a tanári szobában,
  • figyelmesen hallgatunk és jegyzeteket készítünk arról, amivel úgyis tisztában vagyunk,
  • jegyzeteink tisztázásával elkészítjük az interjú jegyzőkönyvét vagy feljegyzését,
  • a jegyzőkönyv alapján bejegyezzük az interjú megállapításait az informatikai támogató rendszerbe.

Hogyan dolgozzunk a vázolt időrabló módszer helyett hatékonyan?

  • előzetesen tekintsük át a javasolt kérdéseket, azokból hagyjuk ki mindazokat, amelyekre világosan tudjuk a választ, amelyek fölöslegesek, és tartsuk meg azt a néhány kérdést, amelytől valódi tartalmi válaszokat remélhetünk,
  • az interjúval egy időben – online! – azonnal jegyezzük be az informatikai támogató rendszerbe az interjú megállapításait, egy percet se késlekedjünk ezzel
    • utóbbi nagyon lényeges tanácsomat még jobb szívvel adnám abban az esetben, ha láttam volna már az interjúkészítést támogató informatikai rendszerbe felviendő (bizonyára röviden és könnyen megválaszolható) kérdéseket

Fenti tanácsunkat az intézményi önértékelés minden (vagy majdnem minden) eljárására, a tanórák látogatására, a dokumentumok vizsgálatára és az online kérdőívek értékelésére vonatkozóan is értelmezzük. Nem szükséges tehát az óralátogatáson kézzel írott jegyzeteket készítenünk, majd azt szerkesztett formában elkészíteni; ezek helyett menjünk laptoppal az órára, és megállapításainkat bátran írjuk egyenesen az informatikai támogató rendszerbe! Dolgozzunk tehát – lehetőség szerint – azonnal online!

*

Tisztelt Olvasó!

Ha az intézményi önértékelésről írt, az előadásaim és az azt követő beszélgetések során kikristályosodott tapasztalataimat elolvastad, és túl akarod élni a rád váró feladattömeget, bizonyára kiválasztottad a hét túlélési stratégia közül azt a néhányat, amellyel talán azonosulni tudsz.

Ha az ezekben leírtakat megfogadod, talán kevesebb gondod lesz az intézményi önértékeléssel. Teljes sikerre azonban (ha van/lesz ilyen egyáltalán?) csak úgy juthatsz, ha kivétel nélkül mindegyiket követed! Valójában nem hét túlélési esély van tehát, hanem csak EGYETLEN EGY! Ennek eléréséhez kíván sok sikert…

A cikk itt Wordben is letölthető: Az önértékelés 7 túlélési lehetősége

A szerző

 

A mappában található képek előnézete Egyházi iskola lettünk