Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A munkaidő beosztásának szabályai

2019.06.16

A napi és heti munkaidő beosztásának szabályai a köznevelési intézményekben

Azt gondolhatjuk, hogy nincs annál kézenfekvőbb dolog, mint az iskolákban, óvodákban szabályosan meghatározni a napi és a heti munkaidő mértékét. Ha teljes munkaidőben történő foglalkoztatásról beszélünk, akkor a heti teljes munkaidő 40 óra, a napi munkaidő pedig nyolc óra. Vajon minden esetben így van ez? Vagy esetleg rendelkezhet másként is a munkáltató? Lehet egy munkanapon nyolc óránál többet jogszerűen dolgozni? Lehet más napokon kevesebbet? Hogyan kell meghatározni a heti munkaidőn belül a kötött munkaidő mértékét?

És mi a helyzet olyankor, amikor egy pedagógusnak a heti órarend szerinti órabeosztása úgy alakul, hogy az egyik napon – történetesen – nincs órája. Ez különösen gyakran fordul elő a középiskolákban az érettségi előtt álló végzős évfolyam tanítási óráinak megszűnését követően. Vajon az ilyen esetben négy vagy öt nap a pedagógus heti munkaideje. Mi a helyzet a szakértők esetében, akiket a jogszabály kötelező előírását követve a munkáltató – munkaidő-kedvezmény formájában – egy napra mentesít az intézményi munkavégzés alól?

Van-e lehetőség arra, hogy egy munkanapon nyolc óránál többet, egy másik munkanapon pedig nyolc óránál kevesebbet töltsön munkavégzéssel a munkavállaló pedagógus vagy más alkalmazott? És mi a helyzet – mondjuk – az iskolai kirándulásokkal vagy erdei iskolában szükséges munkavégzéssel, amelyhez semmiképp sem elegendő a napi nyolcórás munkaidő?

Vegyük tehát sorra az alapoktól kezdve, és vizsgáljuk meg a napi és a heti munkaidő-beosztás szabályait! Cikkünkben – hacsak kifejezetten ettől különböző esetet nem tárgyalunk – mindig olyan munkavállaló vagy közalkalmazott munkaidő-beosztásáról beszélünk, akit teljes munkaidőben foglalkoztat a munkáltató.

  1. A heti és az általános teljes napi munkaidő mértéke

A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló (így a közalkalmazott is) heti munkaideje 40 óra, mert a Munka törvénykönyvének (a továbbiakban: Mt.) 92. § (1) bekezdése a teljes napi munkaidőt nyolc órában határozza meg (általános teljes napi munkaidő). Mivel az Mt. 97. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani, ezért (teljes heteken) a munkaidő heti 40 óra.

A teljes napi munkaidő a köznevelési intézményekben általában nem növelhető meg, mert a nyolc órától hosszabb munkaidőnek a munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján történő meghosszabbításának lehetséges eseteit taglaló Mt. 92. § (2) bekezdése ezt csak készenléti jellegű munkakörökben, illetőleg a munkavállaló a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója esetében teszi lehetővé.

Egy lehetőség azonban kínálkozik a köznevelési intézményekben is a heti 40 órás, és az általános napi nyolcórás munkaidőtől való eltérésre abban az esetben, ha a munkáltató a Munka törvénykönyvének 93-94. §-aiban definiált munkaidőkeretet alkalmaz. Az Mt. 97. § (3) bekezdésének rendelkezése alapján a munkaidő munkaidőkeret alkalmazása esetén egyenlőtlenül osztható be. A munkaidőkeret alkalmazása által kínált lehetőségekről, annak a köznevelési intézményekben hasznosítható előnyeiről cikkünk következő fejezetében értekezünk.

  1. A munkaidőkeret alkalmazása és annak előnyei

A munkaidőkeret alkalmazására a Mt. 93.§ (1) bekezdése ad lehetőséget bármely munkáltató számára, így az az iskolákban, óvodákban is minden további nélkül célszerűen alkalmazható. Bevezetésének észszerűségéről ebben a fejezetben igyekszünk meggyőzni az olvasót. Először tekintsük át a Munka törvénykönyvének a munkaidőkeret alkalmazására vonatkozó legfontosabb szabályait.

Mt. 93. § (1) A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja.

Mt. 94. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.

Ez azt jelenti, hogy a munkáltató a napi egyenlően nyolc órás munkaidő alkalmazása helyett dönthet úgy, hogy a munkavállalóinak munkabeosztását egyhetes, vagy akár négyhetes munkaidőkeret szerint osztja be. Előbbi esetben heti 40 óra, a második esetben négy hétre vonatkozóan 160 óra a teljes heti, illetve négyheti munkaidő mértéke. Az iskolákban, óvodákban – az órarend és más periodikus elfoglaltságok miatt – az egyhetes munkaidőkeret alkalmazása a legcélszerűbb. Azokban az intézményekben, ahol még A-B-hetes órarend van érvényben, célravezető lehet a kéthetes munkaidőkeret bevezetése. Amint a törvény rendelkezéséből láthatjuk, a munkáltató akár tizenhat hetes munkaidőkeretet is bevezethet, ez a hosszú időtartam azonban a köznevelési intézményekben nem látszik célszerű döntésnek.

Az Mt. 97.§ (3) bekezdése így szól:  „A munkaidő munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén egyenlőtlenül osztható be.” Egyenlőtlen a munkaidő-beosztás, ha a munkáltató a munkaidőt a napi nyolc órás munkaidőtől eltérően osztja be.

Munkaidőkeret alkalmazásával lehetőség nyílik arra, hogy a pedagógusok és más munkavállalók napi munkaidejét a napi nyolcórás munkaidőtől eltérően határozza meg a munkáltató. Ez azt jelenti, hogy – mondjuk pedagógusok esetében – az órarend és az iskolai egyéb elfoglaltságok figyelembe vételével az egyes napokra a munkáltató hétfőtől péntekig naponta az alábbi időtartamban osztja be a heti munkaidőt, például a hét egyes napjain: 7 óra, 8 óra, 5 óra, 11 óra 9 óra, azaz egy hétre összesen 40 óra.

Most azt tekintsük át, hogy a nevelési-oktatási intézményekben miért célszerű – ha nem nélkülözhetetlen – a munkaidőkeret bevezetése. Amint jól tudjuk, az iskolákban az órarend által tartalmazott munkabeosztás korántsem egyenletes; rendszeresen előfordul, hogy egy munkanapon a pedagógusnak akár hat-hét órája is van, más napokon pedig csak néhány órát tartalmaz az órarendje. Az óvodákban is jellemző, hogy a csoportok ellátási igényei és a kétórás átfedési idő biztosítása, a korai nyitáskor és a késői záráskor jelentkező pedagógiai feladatok ellátása érdekében sokszor hosszabb a munkanap. Ha a pedagógusnak – akár az iskolában, akár az óvodában – egy ilyen hosszú munkanapot követően az intézmény programja szerint még egy nevelőtestületi értekezleten, szülői értekezleten, fogadóórán vagy egyéb rendezvényen kell részt vennie, máris kicsúszik a napi nyolcórás általános munkaidőből.

Számoljuk át ezt egy konkrét példán! Ha a kollégának az adott napon 7 órája van „zsinórban”, amelyek közül az első 8 órakor kezdődik, akkor vélhetően 7.50-kor megkezdi a munkaidejét, és utolsó óráját – az egyszerűség kedvéért 15 perces szünetekkel számolva – hét óra múlva, azaz 14.50-kor fejezi be. Ezt követően a munkafolyamatok lezárására még minimum 10 percet kell számolnunk, így az eddig teljesített napi munkaideje tehát 7 óra 20 perc. Ha délutánra az intézményvezető szülői értekezletet és azt követően egyórás fogadóórát írt ki, akkor a szóban forgó pedagógus munkaideje minimum további 120 perccel megnövekszik, azaz példánkban 9 óra 20 percre emelkedik. Ez pedig bőségesen meghaladja a napi munkaidőt. Hagyományos pedagóguslelkesedésünket tekintve ez ugyan nem baj, de a rendes munkaidőn túl elrendelt munkavégzés a Munka törvénykönyvének rendelkezései szerint rendkívüli munkavégzésnek számít, amelyért a munkáltatónak óradíjat kell fizetnie. Ezért aztán a munkáltatónak is alaposan meg kell fontolnia, hogy tudomásával nyolc óránál többet dolgoznak-e a pedagógusai.

A munkaidőkeret alkalmazásakor fontos korlátozó szabályt tartalmaz az Mt. 99. §  (1) bekezdése, amely elrendeli, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – napi négy óránál rövidebb nem lehet. Ez azt jelenti, hogy ha egy köznevelési intézményben munkaidőkeretet alkalmaz a munkáltató, akkor – teljes heteket figyelembe véve – a munkavállaló számára minden munkanapra legalább négy óra munkaidőt kell beosztania.

 

Most tekintsük át, hogyan működik a napi gyakorlatban a munkaidőkeret alkalmazása. A munkaidőkeret alkalmazásához nem szükséges a kollektív szerződésben erről történő megállapodás vagy a munkavállalók hozzájárulása, mert a munkarend beosztására vonatkozóan a Munka törvénykönyve az alábbiak szerint rendelkezik:

96. § (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg.

93.§ (4) A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.

Az utóbbi szabály azt jelenti, hogy ha a munkáltató – saját döntése szerint – egyhetes (vagy éppen kéthetes) munkaidőkeret alkalmazását vezeti be, akkor belső szabályzatban, munkáltatói utasításban vagy hirdetményben közzé kell tennie, hogy a heti vagy kétheti munkaidőkeret (például) minden hét (vagy második hét) első munkanapján kezdődik és utolsó munkanapján zárul. Az ettől eltérő vagy váratlan esetek kezelésére szolgál a Mt. 97.§ (5) bekezdésében foglalt lehetőség, mely szerint a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást, ha működésében előre nem látható körülmény merül fel, a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legalább kilencvenhat órával korábban módosíthatja. A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást a munkavállaló írásbeli kérésére is módosíthatja.

Fenti példánkat szem előtt tartva a munkáltató – az órarend és az intézmény egyéb programjainak figyelembe vételével – minden pedagógus esetében külön-külön is meghatározhatja napi munkaidőt úgy, hogy azokra a napokra, amelyeken sok órája van, hosszabb munkaidőt ír elő. Arra is van lehetőség, hogy egy napot „értekezletes nap”-ként regisztráljanak, és erre a napra szervezzék az értekezleteket, fogadóórákat, délutáni kulturális- és sportrendezvényeket. Erre a napra természetesen a nyolcórás munkaidőnél többet kell terveznie a munkáltatónak. De a helyzet ettől sokkal egyszerűbben is kezelhető. A Munka törvénykönyve ugyanis lehetőséget biztosít a munkáltató számára, hogy a munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő-beosztás lehetőségét a munkavállaló számára átengedje, az Mt. ugyanis így rendelkezik.

Mt. 96.§ (2) A munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend). A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.

Ha tehát a munkáltató munkaidőkeret alkalmazása mellett dönt, és a pedagógus munkavállaló számára kötetlen munkarendet engedélyez, akkor az előbb idézett jogszabály utolsó mondatában foglaltak szerint a pedagógusnak természetesen teljesítenie kell az órarend alapján meghatározott foglalkozásokat és az egyéb fix időpontban előírt feladatokat, de ezen túl napi, heti munkaidejét maga oszthatja be. A beosztáskor és a munkaidő elszámolásakor ügyelnie kell arra, hogy a heti munkaideje pontosan 40 óra legyen.

Tekintettel arra, hogy a pedagógusok munkaidejének csak 55-65%-át (heti 22-26 órát) teszi ki a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő, valamint a kötött munkaidő mértéke heti 32 óra, a kötött munkaidőn túli feladatok elvégzésekor a pedagógus nem köteles az intézményben tartózkodni, tehát a 40 óra pontos elszámolása és munkával való kitöltése konkrétan nem ellenőrizhető és nem is kérhető számon.

  1. Lehet-e a pedagógusnak „szabadnapja”?

Gyakori probléma az iskolákban, óvodákban és más köznevelési intézményekben, hogy a pedagógus számára az intézmény vezetője engedélyezi egy adott továbbképzésen való részvételt, amely a tanév során több alkalommal ismétlődően ugyanarra a hétköznapi munkanapra esik. Ezt az intézmény úgy igyekszik megoldani, hogy a pedagógus óráit, foglalkozásait a többi négy hétköznapra osztja el, és így a pedagógus számára egy „szabadnapot” biztosít.

Ha e napok közül néhány napon a pedagógus részt vesz a szóban forgó továbbképzésen, akkor a továbbképzés időtartama, az oda- és visszautazás időtartama természetesen munkavégzésnek számít. Ha az ehhez szükséges idő belefér a napi nyolcórás általános munkaidőbe, akkor nincs gond. Ez az időtartam természetesen a kötött munkaidő részét képezi, hiszen azt a pedagógusnak adott helyen kell eltöltenie. Ha az utazás és a részvétel időtartama nem éri el a nyolc órát, akkor a ténylegesen kitöltött időtartam a kötött munkaidőbe, a nyolc órából hátra lévő rész pedig a kötetlen munkaidőbe számolható bele.

De hogyan kell elszámolni azokat a „szabadnapokat”, amikor a kollégának éppen nincs továbbképzési napja, de nincs órarendi órája sem. Alapvetően hibás az a gondolat, hogy erre a napra nem kell munkaidőt számolni vagy munkaidőt letölteni, hiszen a teljes heti munkaidőt az előző négy napon már teljesítette. Ez azért hibás gondolkodás, mert az Mt. idézett 97. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a heti munkaidőt öt napra kell elosztani.

Ez a probléma munkaidőkeret alkalmazásával úgy oldható meg, hogy az adott napra a munkáltató elrendeli a továbbképzés napjaira szokásos munkaidőt, de azt a továbbképzési napokon a kötött, míg a továbbképzéssel nem terhelt napokon a kötetlen munkaidő terhére számolja el. De munkaidőkeret esetében ettől sokkal egyszerűbb a megoldás akkor, ha – mint az előző fejezetben kifejtettük – a munkáltató kötetlen munkarendet engedélyez a pedagógus számára, így az akkor és olyan formában teljesíti kötelezettségeit, ahogyan számára legcélszerűbb.

Ha azonban a munkáltató nem alkalmazza a munkaidőkeret igen praktikus lehetőségét, akkor az adott napra nyolc óra munkavégzést kell előírnia, a munkavállalónak pedig azt teljesítenie kell. Ekkor a továbbképzéssel nem terhelt napokon a pedagógus általában nyilván nem fog az iskolában tartózkodni, hanem otthonában teljesít nyolc óra munkavégzést, amely nyilván csak a kötetlen munkaidő terhére számolható el. Ezzel az a probléma, hogy az egyetlen „szabadnap”-ján a pedagógus felhasználta az egész hétre biztosított kötetlen munkaidejét, így a többi napokon csak kötött munkaidőben dolgozhat.

Lényeges tehát, hogy a heti munkanapok száma változatlanul öt abban az esetben is, ha a munkáltató egy munkanapra nem osztja be foglalkozások megtartására a pedagógus munkavállalót. Ekkor a napi nyolcórás munkaidő alkalmazása esetén a dolgozónak ezen a napon is nyolc óra munkavégzést kell teljesítenie, ez azonban csak a kötetlen munkaidő terhére számolható el, és persze semmilyen formában nem ellenőrizhető. Ha a munkáltató azonban rugalmasan munkaidőkeretet alkalmaz, akkor akár azt is megteheti, hogy az adott „szabadnap”-ra – mondjuk – négy óra munkavégzést ír elő, míg a többi 36 órát a hét többi napjaira osztja szét. Négy óránál kevesebbet azért nem lehet előírni munkaidőkeret alkalmazása esetén sem, mert az sértené a Mt. 99. § (1) bekezdésének rendelkezését.

Néhány köznevelési intézményben az is előfordul, hogy az intézmény vezetője kifejezetten arra törekszik, hogy a pedagógusok óráit ne öt, hanem csak négy munkanapra ossza be, így minden pedagógusnak legyen egy „szabadnap”-ja. Tekintettel arra, hogy az Mt. 97.§ (2) kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a heti munkaidőt öt napra kell beosztani, ez a gyakorlat teljes mértékben szabálytalan. Azt azonban semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a pedagógusoknak minden tanítási napon kell, hogy legyen tanórájuk, foglalkozásuk. Ha ez előfordul, akkor is biztosítani kell az adott napra a nyolcórás, vagy – munkaidőkeret alkalmazása esetén – a legalább négyórás munkavégzést.

A munkáltatónak vezetnie kell a dolgozói által teljesített napi és heti munkaidőről szóló nyilvántartást. Ebben a nyilvántartásban – a munkaidőkeret alkalmazásának kivételével – minden napra nyolc óra munkavégzést kell elszámolni a dolgozók számára, amely a szabadnap intézményének alkalmazásával igencsak nehezen oldható meg. A munkaidőkeret alkalmazása esetében azért könnyebb a helyzet, mert a szóban forgó napra elegendő a napi négy óra munkaidő teljesítése és igazolása.

  1. Mi a helyzet a minősítésben, tanfelügyeletben résztvevő szakértők „szabadnapjával”?

A 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 11.§-a a minősítésben, tanfelügyeleti ellenőrzésben az Oktatási Hivatallal kötött szerződés alapján foglalkoztatott szakértőkre vonatkozóan a következőket rendeli el.

11. § (2) A köznevelési szakértőt foglalkoztató intézmény vezetője a minősítés évét megelőző év szeptember 1-jéig rögzíti az informatikai rendszerben a munkahét azon napját, amikor a szakértőt a 17/A. § (1) bekezdése szerint a munkahelyén történő munkavégzés alól mentesíti.

17/A. §  (1)  Ha a Mesterpedagógus fokozatba besorolt pedagógus országos pedagógiai-szakmai ellenőrzésben, a pedagógusok minősítő vizsgáján vagy minősítési eljárásában szakértőként vesz részt vagy szaktanácsadói, illetve pedagógiai-szakmai szolgáltatási feladatokat lát el, munkaidő-kedvezményben részesül. A neveléssel-oktatással lekötött munkaideje nem lehet több

a) heti tizennyolc óránál,

b) óvodapedagógus esetén huszonöt óránál,

c) vezetőpedagógus esetében tíz óránál, vezető óvodapedagógus esetében huszonkettő óránál, továbbá tanítási hetenként legalább egy tanítási napra a munkahelyén történő munkavégzés alól mentesíteni kell a szakértői, szaktanácsadói feladatok ellátása érdekében.

17/A. § (4)  A (2)-(3) bekezdés szerinti munkaidő-kedvezményt úgy kell biztosítani, hogy a pedagógust hetenként legalább egy munkanapra a munkahelyén történő munkavégzés alól mentesíteni kell a szakértői, szaktanácsadói feladatok ellátása érdekében.

17/A. § (5) Az (1)-(3) bekezdés szerinti munkaidő-kedvezményt az intézmény vezetője az OH-nak – vagy szaktanácsadói feladatok ellátása esetén a pedagógiai-szakmai szolgáltatást nyújtó intézménynek – a szakértői, szaktanácsadói feladatokra az adott minősítési naptári évre szóló megbízása alapján köteles biztosítani.

A hatályos jogszabályok tehát az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzésben, a pedagógusok minősítő vizsgáján vagy minősítési eljárásában szakértőként vesz résztvevő vagy szaktanácsadói, illetve pedagógiai-szakmai szolgáltatási feladatokat ellátó pedagógus számára munkaidő-kedvezményt biztosítanak. Ez a kedvezmény valójában azt jelenti, hogy a heti rendes munkaidő ötödrészében (tehát egy munkanap, azaz nyolc óra időtartamban) a pedagógust mentesíti a saját intézményében történő mindenféle munkavégzési kötelezettség alól, mert ezen időtartam alatt szakértői feladatait kell ellátni. Ebben az időintervallumban tehát a pedagógus az Oktatási Hivatal számára végez munkát a Hivatallal megkötött szerződés alapján. Mivel azonban az Oktatási Hivatallal megkötött szerződés nem számít munkaviszonynak, a szakértői munka végzéséhez szükséges időt csak a szakértő pedagógus munkaviszonyában teljesítendő munkaidő-kedvezménnyel lehet biztosítani. Valójában tehát a szakértői feladatokat ellátó pedagógusnak az intézményében teljesítendő heti munkaideje 40 óra helyett 32 óra, kötött munkaideje pedig arányosan heti 25,6 óra, neveléssel-oktatással lekötött munkaideje pedig a Kormányrendelet 17.§ (1) bekezdésének rendelkezése alapján legföljebb 18 óra lehet, óvodapedagógus esetében heti 25 óra.

A minősítési eljárásban, tanfelügyeleti ellenőrzésben az Oktatási Hivatallal kötött szerződés alapján résztvevő pedagógust az intézményében azon a napon, amelyen mentesítették a munkavégzés alól, semmiféle munkára nem lehet igénybe venni. Ez azokra a napokra is vonatkozik, amelyeken a szakértőt az adott héten nem terhelik minősítési vagy tanfelügyeleti teendők. Ezeken a napokon a szakértő pedagógust sem intézményi rendezvényeken való részvételre, sem eseti helyettesítésre nem lehet beosztani, munkavégzésre kötelezni.

  1. A munkaközi szünet kiadására vonatkozó rendelkezésekről

A Munka törvénykönyve minden munkavállaló, így a közalkalmazottak részére is biztosítja, hogy bizonyos időtartamú munkavégzés után munkaközi szünetet kapjanak.

Mt. 103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama

a) a hat órát meghaladja, húsz perc,

b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt

perc munkaközi szünetet kell biztosítani.

 (4) A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni.

(5) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni.

(6) A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérhet, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.

Hat óra folyamatos munkavégzést követően tehát a munkavállalók, így a pedagógusok számra is 20 perc munkaközi szünetet kell biztosítani. Ez több részletben, mondjuk két részletben is kiadható. Tehát a pedagógus munkáltatója rendelkezhet úgy is, hogy 180 perc folyamatos munkavégzés után két egymást követő tízperces szünetben jelöli meg a pedagógus munkavállaló számára biztosított munkaközi szünetet. Ez azonban nem túlságosan elegáns lépés, és valójában nem is biztosítja a munkaközi szünet húszperces időtartamát, hiszen a ki- és a becsöngetés között a pedagógusnak még ki kell jönnie az óráról, míg megkezdheti a munkaközi szünetet. A munkaközi szünet – jó órarendi, illetőleg foglalkozásszervezéssel – a megfelelő hosszúságú ebédidő biztosításával is lehetséges.

Fontos jogszabályi előírás azonban, hogy a munkaközi szünet időtartama a Mt. 86. § (3) bekezdésének előírása szerint nem képezi a munkaidő részét.

  1. Speciális lehetőségek a pedagógusok munkaidejének meghatározásában

Az iskola, óvoda világa azonban erősen szakmaspecifikus terület. Vannak olyan lehetőségek, amikor a tanév során rendkívül sokat dolgozó pedagógusok napi foglalkoztatásában, a munkaidő meghatározásában rugalmasabb lehet a munkáltató, és ezzel a lehetőséggel – pedagógusaink érdekében – érdemes is élnünk.

Az ilyen időszakok közé tartoznak az őszi, téli és tavaszi szünetnek azok a napjai, amikor a pedagógusok nem a rendes szabadságukat töltik, hanem munkát végeznek. Ugyanilyen speciális napokként tekinthetünk az általános iskolákban a június végi néhány napra, amikor tanulók már nincsenek az iskolában, és a pedagógusok már végeztek adminisztrációs kötelezettségeik ellátásának többségével is. Ezeken a napokon a pedagógusoknak – hacsak nem munkaidőkeretben vannak foglalkoztatva – továbbra is napi nyolcórás munkavégzési kötelezettségük van.

A 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 17. § (3) bekezdése a következőket rendeli el:

(3)  A kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató határozza meg, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket a pedagógusnak a nevelési-oktatási intézményben, pedagógiai szakszolgálat intézményében, és melyek azok a feladatok, amelyeket az intézményen kívül lehet teljesítenie.

A Kormányrendelet 17.§ (1) bekezdése meghatározza azokat a pedagógusi feladatokat, amelyeket a kötött munkaidő terhére lehet végezni. Ilyenek például a tanulók teljesítményének értékelése, ügyviteli tevékenység, dokumentumok készítése, intézményfejlesztési és önértékelési feladatokban történő közreműködés, stb. E feladatok egy része – így az imént felsoroltak is – minden további nélkül elvégezhetők az intézményen kívül is, amennyiben a Kormányrendelet 17.§ (3) bekezdésében szereplő felhatalmazással a kollektív szerződés (ennek hiányában a munkáltató) így rendelkezik. A szóban forgó időszakokban tehát megfelelő szabályozás mellett van lehetőség arra is, hogy a pedagógus munkavállalók egy része vagy akár mindegyike az intézményen kívül (tehát otthon) végezze az előbbiekben felsorolt munkafolyamatokat, és ezeket a kötött munkaidőbe jogszerűen be lehet számítani. Okos szervezéssel tehát megoldható az is, hogy a pedagógusok a napi nyolcórás munkavégzési kötelezettségük egy részét vagy egyes napokon akár egészét az intézményen kívül teljesítsék.

  1.  Az osztálykiránduláson, erdei iskolában végzett munka elszámolása

De mi a helyzet akkor, ha a pedagógus egy- vagy többnapos osztálykiránduláson, erdei iskolában, projektoktatáson vesz részt tanítványaival, és ennek keretében foglalkozásokat vezet, kísérettel kapcsolatos feladatokat lát el, sőt az esti órákban felügyel a diákokra? Ha az éjszaka folyamán bármi probléma adódik, akkor azt a kísérő pedagógusoknak kell megoldaniuk.

Hogyan kell ebben az esetben elszámolni a napi nyolcórás, heti 40 órás munkaidőt, vagy hogyan kell alkalmazni a munkaidőkeretre vonatkozó munkáltatói utasítást? Akárhogyan is próbálkozunk, a heti és a napi rendes munkaidőre vonatkozó, a cikkünkben eddig tárgyalt szabályokat az egy teljes napot, főként pedig több napot érintő osztálykirándulásokon, erdei iskolában és más projektoktatási formákban végzett pedagógusi munka esetében nem lehet alkalmazni. Ennek az a fő oka, hogy akár munkaidőkeretet alkalmaz a munkáltató akár nem, az egy napra jutó átlagos munkaidő nyolc óra, a fenti munkavégzési formák azonban napi átlagban nyolc munkaórában nem oldhatók meg.

A dilemma feloldását a 326/2013. (VIII.30.) Korm. rendelet 33. §-a tartalmazza, amely előírja, hogy a pedagógiai programban, nevelési programban meghatározott tanulmányi kirándulás vagy más, nem az óvodában, iskolában, kollégiumban szervezett program megvalósításához ügyelet és készenlét rendelhető el. Az ügyeletért és a készenlétért a munkavégzésre való rendelkezésre állás és a rendkívüli munka díjazását is magában foglaló átalánydíjazás illeti meg a közalkalmazottat. A szóban forgó paragrafus részletesen tartalmazza az ügyelet és a készenlét elszámolására és díjazására vonatkozó szabályokat, ezek azonban nem tartoznak jelen cikkünk közvetlen témaköréhez, így az ügyelet és a készenlét elrendelésével és annak rendkívüli munkavégzés formájában történő elszámolásával egy következő írásunkban olvashatnak.

 

 

 

A mappában található képek előnézete A nagykörűi házunk