Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Óvodapedagógusok munkaideje

2017.10.11

Hány órát kell az óvodában tartózkodniuk az óvodapedagógusoknak?

Az utóbbi néhány hónapban több kérdést kaptam óvodapedagógus kollégáimtól, amelyekben a heti 32 óra neveléssel-oktatással lekötött munkaidejük felett a munkáltató által elrendelhető heti négy többletóra szabályairól érdeklődnek. A levelekből úgy éreztem, komoly és felesleges feszültség van sok óvodában… Annak reményében írom a most következőket, hogy a feszültség sikeres feloldása esetén az óvodapedagógusok energiáikat a felesleges munkahelyi konfliktusok helyett inkább a gyermekekkel való odaadó foglalkozásra fordíthatják.

Nkt 62. § (5)  A nevelési-oktatási és a pedagógiai szakszolgálati intézményekben pedagógus-munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaidejének nyolcvan százalékát (a továbbiakban: kötött munkaidő) az intézményvezető által – az e törvény keretei között – meghatározott feladatok ellátásával köteles tölteni, a munkaidő fennmaradó részében a munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.

(6) A teljes munkaidő ötvenöt-hatvanöt százalékában (a továbbiakban: neveléssel-oktatással lekötött munkaidő) tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el, … A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el.

(8)  Az óvodapedagógusnak a kötött munkaidejét a gyermekekkel való közvetlen, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásra kell fordítania, a munkaidő fennmaradó részében, legfeljebb heti négy órában a nevelést előkészítő, azzal összefüggő egyéb pedagógiai feladatok, a nevelőtestület munkájában való részvétel, gyakornok szakmai segítése, továbbá eseti helyettesítés rendelhető el az óvodapedagógus számára.

Az óvodapedagógusok jogszabályban meghatározott kötött munkaideje tehát heti 32 óra, és nevelés-oktatással lekötött munkaidejük ezzel azonosan szintén heti 32 óra. Ha azonban az óvodapedagógusoknak teljes heti 32 órás kötött munkaidejüket – a törvény fentebb idézett előírásainak megfelelően – óvodai foglalkozások megtartására kell fordítaniuk, akkor nem maradna munkaidő a munkahelyen ellátandó olyan feladataik elvégzésére, mint a szülői értekezletek megtartása, nevelőtestületi értekezleteken történő részvétel, óvodapedagógusok közötti konzultáció, adminisztrációs feladatok elvégzése, előkészítő tevékenység, stb. Az Nkt. 62.§ (5) bekezdésének utolsó tagmondata ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkaidő fennmaradó részének felhasználásáról (így értelemszerűen a munkavégzés helyéről és idejéről) a munkavállaló jogosult dönteni.

Mivel tehát az óvodapedagógusok számára a jogalkotó azonos óraszámban határozta meg a neveléssel-oktatással lekötött feladatok időtartamát a kötött munkaidő mértékével, a jogszabály kizárólag úgy tudja biztosítani a szülői vagy nevelőtestületi értekezleteken és egyéb kizárólag az óvodában lebonyolítható rendezvényeken történő részvétel kötelezettségét, ha lehetőséget biztosít a munkáltató számára arra, hogy bizonyos időtartamban a neveléssel kapcsolatos feladatok elvégzését rendelje el az óvodapedagógusok számára.

A rendelkezéssel kapcsolatban felvetődő első értelmezési gond az, hogy vajon ezáltal 32 vagy 36 óra-e az óvodapedagógusok kötött munkaideje. Mivel az Nkt. 62.§ (5) minden pedagógus számára heti 32 órában állapítja meg a kötött munkaidő mértékét, ez az óvodapedagógusokra is igaz, tehát az ő kötött munkaidejük is 32 óra.

Ettől sokkal súlyosabb értelmezési gondot jelent az, hogy az óvodavezető elrendelheti-e egységesen, minden óvodapedagógusa számára és minden héten a heti négy óra további nevelést előkészítő tevékenységet. Határozott álláspontom szerint erről koránt sincsen szó. Az Nkt. 62. § (8) bekezdésében ugyanis nem további (kvázi „kötött”) munkaidő egységes elrendelési lehetőségéről van szó, hanem arról, hogy az intézményvezető bizonyos neveléssel összefüggő feladatok elvégzését rendelheti el maximálisan heti négy órában. Elrendelheti tehát az egyik héten, hogy az óvodapedagógusok a kötött munkaidejükön túl tartsanak meg hétfőn kétórás szülői értekezletet, szerdán pedig vegyenek részt kétórás nevelőtestületi értekezleten. Elrendelheti egy másik héten azt, hogy a kötött munkaidőn túl kedden délután két óra időtartamban vitassák meg az óvoda nevelési programjának átalakítási koncepcióját. Azt is elrendelheti, hogy egy harmadik héten minden óvodapedagógus fordítson a kötött munkaidején túl három órát adminisztrációs feladatainak áttekintésére, esetleges hiányosságainak pótlására.

Azt azonban nem jogosult elrendelni, hogy minden hétre és pedagógusra vonatkozóan heti négy órát az óvodában kell eltölteniük a kötött munkaidőn túli kötelezettségeik teljesítésére. Ez ugyanis nem tekinthető konkrét munkáltatói utasításnak, és – általánosságánál fogva – nem tekinthető neveléssel összefüggő feladat meghatározásának sem.

Úgy gondolom, hogy felesleges vezetői óvatoskodásnak kell minősíteni azt a munkáltatói magatartást, hogy „elrendelem általánosságban a heti négyórányi többlet benntartózkodási kötelezettséget, mert mindig van valamilyen feladat, amelyet meg kell oldaniuk.” Ez a vezetői magatartás egyáltalán nem indokolt, nem is jogszerű, és végképpen nem kollegális. Én olyan tapasztalatokat szereztem az óvónőkről (és jellemzően más pedagógusokról is), hogy ha van értelmes és szükséges feladat, akkor azt – akár a kötött munkaidőn belül, akár azon kívül – kötelességtudatból és elhivatottságból is megoldják. Ha azonban – vezetőként magunkat könnyedén túlbiztosítva – nem konkrét feladatokra vonatkozóan, hanem általánosságban rendeljük el a heti négy többletórának a kötelezően az óvodában töltését, akkor ugyanolyan hibásan járunk el beosztottjainkkal, mintha – mondjuk – az általános iskolában tanító pedagógusokat a lyukasórájukban nem engednénk eltávozni az iskolából.

A 326/2013. (VIII.30.) Kormányrendelet 17.§-ának (1) bekezdésében foglaltak is alátámasztják a fenti érvelésemet. Igaz ugyan, hogy a szóban forgó szakasz egyértelműen nem vonatkoztatható az óvodapedagógusokra, hiszen a bekezdés szövege a kötött munkaidő neveléssel-oktatással le nem kötött részében elvégezhető feladatokat sorolja föl. Az óvodapedagógusoknak ilyen munkaidejük azonban nincsen, hiszen kötött munkaidejük (32 óra) és neveléssel-oktatással lekötött munkaidejük (32 óra), ezek különbsége nulla. Nyilvánvalóan az óvodákban úgy kell azonban értelmeznünk a szöveget, hogy a 17.§ (1) bekezdésben felsorolt tevékenységek ellátására éppen az intézményvezető által a heti 32 óra felett elrendelhető maximálisan négy óra időtartam biztosít lehetőséget. De a döntését megelőzően azt is figyelembe kell vennie a munkáltatónak, hogy a 17.§ (1) bekezdése szerint ezeknek a feladatoknak az elvégzése „rendelhető el” – idézem a bekezdés utolsó két szavát.

Vannak az óvodában olyan események, amelyek minden évben periodikusan jelentkeznek. Ilyenek a nevelési év elején megtartandó nevelői értekezletek, szülői értekezletek, a csoportszobák előkészítése a gyermekek fogadására, az új jelek elkészítése. Ezeknek a feladatoknak a szóban forgó időszakokban történő elvégzése szeptemberben például egészen biztosan lefedik a heti plusz négy órát. A félévi értékelések, fogadóórák időszakában szintén jellemzően szükség van a heti négy többletóra elrendelésére. Az óvodákban dolgozó pedagógusok többsége nagyon sok óvodában reggeltől estig a csoportban van. Hiába írja elő jogszabály a túlmunka korlátozására szóló szabályokat, ha a sikertelen pályázatok miatt napi gyakorisággal kell a maximális mérték felett is helyettesíteni. Az átfedési idő betartásáról pedig inkább ne is beszéljünk! Az óvodapedagógusok többsége tehát – álláspontom szerint – inkább többet dolgozik a heti 36 óránál, sőt a teljes heti munkaidőt jelentő 40 óránál, így megérdemelnék a méltányos bánásmódot.

Határozott véleményem szerint hibás tehát minden olyan óvodavezetői rendelkezés, amely általánosságban és minden óvodapedagógus számára rendeli el a heti négy óra kötelező munkahelyen való tartózkodást, mert az nem óvodai neveléssel összefüggő tevékenység elvégzését rendeli el, hanem csupán az óvodában eltöltendő munkaidő mértékét hosszabbítja meg. Az ilyen rendelkezés akkor sem fogadható el, ha azt az óvodapedagógusokkal – akár egyetértőleg – aláíratja a munkáltató.

 

A mappában található képek előnézete A nagykörűi házunk