Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felmentési időre járó szabadság kiszámítása

2016.12.20

A felmentési időre (felmondási időre) járó szabadság meghatározása

Az elmúlt időszakban több kérdést kaptam a közalkalmazottak felmentési időre járó szabadságának kiszámításával kapcsolatban. Arról is van tudomásom, hogy a jellemzően a nyugdíjba vonulást megelőző felmentési időben kiadandó szabadsággal kapcsolatban már munkaügyi perek is indultak és némelyikük le is zárult. Az alapvető probléma az, hogy vajon a felmentési időre is jár-e szabadság vagy sem; a kérdéssel kapcsolatban sok a bizonytalanság és a félreértés.

A 2012. június 30-ig hatályban lévő régi Munka törvénykönyv (1992. évi XXII. törvény) rendelkezései szerint a munkaviszony megszűnésekor a dolgozónak a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot kellett biztosítani.

A hatályban lévő új Munka törvénykönyve (Mt., a 2012. évi I. törvény) azonba már másként rendelkezik a munkavállalónak járó szabadság mértékéről:

Mt. 115. § (1) A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll.

(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,

b) a szabadság,

c) a szülési szabadság,

d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,

e) a keresőképtelenség,

f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,

g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-k) pontban meghatározott

tartama.

Az új Mt. tehát – a régi Mt-vel szemben – a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) évközi megszűnésekor már nem a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot biztosít, hanem csak a munkában töltött időtartamra rendeli el a szabadság kiadását. A helyzet azonban nem annyira kedvezőtlen számunkra, ahogyan az első olvasatra látszik!

A hatályban lévő Munka törvénykönyve a fentebb idézett 115. § (2) bekezdésében tételesen meghatározza azt is, hogy mit kell érteni a munkában töltött időn. A törvényben foglaltak szerint a szabadság számításának alapjául szolgáló munkában töltött időnek kell tekinteni például a szabadságot és a szülési szabadságot, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapját, a táppénzes időszakot, vagy a munkavégzés alóli mentesülésnek az Mt. 55.§ (1) b)-k) szakaszaiban foglalt időtartamokat.

Az Mt. 55. § (1) b)-k) szakaszai az alábbiakat tartalmazzák, amely időszakok tehát munkában töltött időnek számítanak:

b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint

c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá

d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra,

e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára,

f) hozzátartozója halálakor két munkanapra,

g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre,

h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára,

i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra,

j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá

k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.

Külön kell foglalkoznunk az Mt. 55.§ (1) k) szakaszában közölt időintervallummal, amely a „munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott” időtartamot jelöli meg. Ezzel kapcsolatban azt kell tudniuk az érintetteknek, hogy „munkaviszonyra vonatkozó szabályon” kell érteni a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket rendező törvényeket (ilyenek pl. az Mt. és a Kjt.), illetőleg a törvényi felhatalmazás alapján a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket rendező, hatályban lévő jogszabályokat, valamint a kollektív szerződést is.

Vizsgáljuk meg ennek alapján, hogy egy közalkalmazott öregségi nyugdíjkorhatár elérése miatti felmentésekor hogyan kell kiszámítanunk a munkában töltött időt és az erre járó időarányos szabadságot! Tekintsük legjellemzőbb példaként azt az esetet, amikor a közalkalmazott nyolc hónap felmentési időre jogosult, és a Kjt. 33. § (3) bekezdésében foglalt előírásai alapján a munkáltató a felmentési idő felére, azaz négy hónapra mentesíti a munkavégzés alól.

 

Kjt. 33. § (3) A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közalkalmazottat mentesíteni a munkavégzés alól. A munkavégzés alól a közalkalmazottat - a mentesítési idő legalább felének megfelelő időtartamban a kívánságának megfelelő időben és részletekben kell felmenteni.

A felmentési idő minimálisan felének megfelelő időtartamra a Kjt. 33. § (3) bekezdése írja elő a közalkalmazott munkavégzés alóli mentesítését. Mivel a Kjt. szóban forgó szakasza nyilvánvalóan „munkaviszonyra vonatkozó szabály”-t testesít meg, a négy hónap munkavégzés alóli mentesítés időtartama az Mt. 115.§ (2) g) és az Mt. 55. § (1) k) szakaszaiban foglaltak alapján munkában töltött időnek számít. A példánkban szereplő közalkalmazott tehát a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnéséig tartó teljes időszakra jogosult az időarányos szabadságra. Ha tehát pl. május 1-jén kezdte meg a felmentési idejét, augusztus 31-ig munkát végzett, szeptember 1-től december 31-ig a munkáltató mentesítette a munkavégzés alól, akkor a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének évében a felmentési időt megelőző első négy hónap és a felmentési idő mind a nyolc hónapja munkában töltött időnek számít, azaz az éves szabadsága 46 nap, amelyet a munkáltatónak ki kell adnia.

Ha az előző példákban ismertetett feltételekkel a közalkalmazott felmentési ideje január 1-jén kezdődik meg, és a munkáltatónál április 30-ig (négyhónapnyi) munkát végez, majd a munkáltató május 1-től augusztus 31-ig mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól, akkor a közalkalmazotti jogviszony augusztus 31-i megszűnéséig mind a nyolc hónap munkában töltött időnek számít, amelyre időarányosan 8/12*46 = 30,6 nap, kerekítve 31 nap szabadságot kell a munkáltatónak kiadnia.

Az új Mt. már közölt előírásai alapján azonban nem jár szabadság azokra az időtartamokra, amelyek nem minősülnek munkában töltött időnek. Lássunk erre egy viszonylag gyakran előforduló példát!

A pedagógus május 1-jén kezdte meg nyolc hónapos felmentési idejét, amely december 31-én jár le, amikor megszűnik a közalkalmazotti jogviszonya. A munkáltató köteles legalább a nyolc hónap felmentési idő felére mentesíteni a közalkalmazottat a munkavégzési kötelezettség alól. Ezt meghatározhatja például úgy, hogy a közalkalmazottat munkavégzésre osztja be május 1-jétől augusztus 31-ig, míg a maradék négy hónapra mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól. A munkáltató azonban nem kívánja mind a négy hónapra igénybe venni a közalkalmazottat munkavégzés céljára, hiszen nyáron nincsen tanítás, ezért úgy dönt, hogy a teljes felmentési időre, azaz nyolc hónapra mentesíti a közalkalmazottat a munkavégzési kötelezettség alól. Ezzel megfelel a Kjt. 33.§ (3) bekezdésében foglaltaknak, hiszen legalább négy hónapra mentesítette dolgozóját a munkavégzés alól. Az első négy hónapról történő mentesítési kötelezettséget azonban nem írja elő sem jogszabály sem a kollektív szerződés, ezért azt nem munkaviszonyra vonatkozó szabály alapján biztosítja a munkáltató, hanem saját döntése alapján. Ebben az esetben azonban a szóban forgó négy hónap már nem minősül munkában töltött időnek, tehát a nem kötelezően biztosítandó négy hónap mentesítési időre nem jár szabadság. Természetesen a másik négy hónap, amelyet a Kjt. 33. § (3) bekezdése mint munkaviszonyra vonatkozó szabály kötelezően előír, már munkában töltött időnek minősül, amelyre jár az időarányos szabadság. Példánkban tehát a május 1-től augusztus 31-ig tartó első négy hónapra nem jár szabadság, a Kjt. által előírt második négy hónapos munkavégzés alóli kötelező mentesítés időtartama azonban munkában töltött időnek számít, amelyre jár az időarányos szabadság. A szóban forgó pedagógus tehát a felmentési időt megelőző időszakban januártól április végéig munkáját végezte, amelyre természetesen időarányos szabadság jár, május 1-től augusztus 31-ig a munkáltató saját döntése alapján mentesítette a munkavégzés alól, amely időtartamra nem jár szabadság, de a szeptember 1-től december 31-ig tartó kötelező mentesítési időszakra ismét jár a szabadság. A dolgozónak tehát az egész évre 8 hónap munkában töltött idő után jár a szabadság, amelynek mértéke 8/12*46 =30,6 nap, kerekítve 31 nap.

Nem szokott előfordulni a gyakorlatban, de nem zárható ki a következő eset. A munkáltatónál kollektív szerződés van érvényben, és az azt írja elő, hogy a felmentési idő teljes időtartamában mentesíteni kell a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól. Ebben az esetben ismét csak munkaviszonyra vonatkozó szabály (t.i.: a kollektív szerződés) írja elő a munkavégzés alóli mentesítést, azaz ilyenkor a teljes felmentési idő munkában töltött időnek számít, és a teljes időtartamra jár az időarányos szabadság. A KLIK kollektív szerződésében nincs ilyen rendelkezés.

A felmentési időt érintő másik gyakori kérdésként az merül föl, hogy melyik időtartam terhére kell kiadnia a munkáltatónak az időarányos szabadságot! A szabadságot csak olyan időtartamra lehet kiadni, amikor a munkavállalót munkavégzési kötelezettség terheli. Nem lehet tehát a szabadságot kiadni a felmentési idő azon részében (legalább felében), amikor a munkavállalót nem terheli munkavégzési kötelezettség.

Külön kell szólnunk azokról a pedagógusokról és más munkavállalókról, akik nem tartoznak a Kjt. hatálya alá, tehát az egyházi, alapítványi vagy magán fenntartású intézményekben dolgoznak, azaz a rájuk vonatkozó munkajogi szabályok többségét nem a Kjt., hanem a Munka törvénykönyve határozza meg. Az Mt. hatálya alá tartozó, a köznevelésben dolgozó munkavállalók esetében felmentés, felmentési idő nem léteznek, hiszen ezek a kategóriák a Kjt. fogalomrendszerébe tartoznak. Az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltő munkavállalók munkaviszonyát a munkáltató ilyen esetben a Mt. 64. § (1) bekezdésének rendelkezése alapján felmondással szüntetheti meg. Az Mt. 66. § (9) bekezdésében foglaltak szerint a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül.  

Az Mt. 69.§ (1)-(2) bekezdései határozzák meg a felmondási időt az alábbiak szerint:

69. § (1) A felmondási idő harminc nap.

(2) A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött

a) három év után öt nappal,

b) öt év után tizenöt nappal,

c) nyolc év után húsz nappal,

d) tíz év után huszonöt nappal,

e) tizenöt év után harminc nappal,

f) tizennyolc év után negyven nappal,

g) húsz év után hatvan nappal

meghosszabbodik.

Ha példaként tekintünk egy olyan pedagógust vagy más dolgozót, aki legalább 20 év időt töltött el az adott munkáltatónál, akkor a fentiek szerint számára 30 + 60, azaz 90 nap felmondási idő jár. A Mt. 70. § (1) – hasonlóan a Kjt-nél tárgyalt rendelkezésekhez – azt írja elő, hogy munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót legalább a felmondási idő felére mentesíteni kell a munkavégzés alól.

Mt. 70. § (1) A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni. A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni.

A Kjt-nél tárgyalt esetek természetesen itt is előfordulhatnak. Ha a munkáltató csak a törvényben meghatározott felmondási idő felének megfelelő időtartamra mentesíti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól, akkor a teljes felmondási ideje munkában töltött időnek számít, azaz a példánkban szereplő három hónap felmondási idő teljes időtartamára jár az időarányos szabadság, amely – pedagógusok esetében – a három hónapra 12 napot jelent. Ha azonban a munkáltató a felmondási idő több mint felére mentesíti a munkavállalót a munkavégzés alól, akkor a többletként a munkáltató által biztosított mentesítési idő nem minősül munkában töltött időnek, tehát erre az időtartamra szabadság nem jár. Ha példánkat követve a három hónap felmondási idő teljes időtartamára mentesíti a dolgozót a munkavégzési kötelezettség alól, akkor 1,5 hónapra nem jár szabadság, a 1,5 hónap kötelező mentesítési idő után pedagógusoknak jár az időarányos 6 nap szabadság. A nem pedagógus munkavállalók esetében ugyanezek a szabályok érvényesek, de a szabadságukat nem a pedagógusoknak járó 46 nappal kell számítani.

A cikk itt letölthető Wordben is: Felmentési időre járó szabadság

 

A mappában található képek előnézete Egyházi iskola lettünk